Ebben az esetben hogy működik Schrödinger macskás kísérlete?

Azonban ha Wigner egy zárt városban van, amin mi kívül vagyunk, akkor mi nem tudhatjuk, hogy meg tudja e, vagy meg akarja e határozni barátja agyának állapotát...

Persze ha lyukat fúrunk a városra, vagyis felhívjuk Wignert telefonon, akkor megkérdezhetjük, de persze lehet, hogy Ő addig nem is gondolt erre, vagyis csak a kérdés hatására fog érdeklődni.

Ha telepátiával üzenünk, akkor az olyan mint a telefon, na de mi van akkor, ha Wignernek egyszerre csak magától eszébe jut, hogy érdeklődjön a barátja agyának állapotáról, akkor a mi számunkra megbomlott e Wigner szuperpozíciója, amely szerint nem tudhatjuk, hogy érdeklődik e, avagy sem, mert mi továbbra sem tudjuk, pedig a valóságban már a kérdés eldőlt.

Végigmegy továbbá ilyenkor a felbomlás az egész folyamaton?

#19 > Azt gondolom, 2*Sü kivételesen bement egy olyan csőbe, amibe véletlenül se szokott.

Nem egészen értem miért is tettem volna ezt. Ez egy gondolatkísérlet, ami azt a kérdést járja körül, hogy a kvantumfizika feltárt jelenségeit, amiből nagyon szép képletek írhatóak le, annak mi a valós interpretációja. Lévén gondolatkísérletről van szó, számos tényezőt nem vesz figyelembe, nem terheli olyan kérdésekkel a kísérletet, amit a valóságban figyelembe kellene venni. De pont emiatt az az absztrakció miatt képes igazán jól rámutatni egy kérdéskörre. És ezt lehet értelmezni, lehet továbbgondolni.

@Titus Pullo > Hát épp ez a paradoxon.

A kérdés pont az, hogy ez valós, vagy álparadoxon-e. Valós paradoxon akkor lenne, ha valamiféle ellentmondásra jutnánk. Látszólag valóban paradox helyzet az, hogy Wigner már ismeretében van a mérés eredményének, így az ő állapota határozott, míg kívülről nézve még mindig nem vagyunk ismeretében a mérés eredményének, így számunkra valóban a szuperpozíció állapotában van az elbomló atom is, a macska is, Wigner Jenő is. De itt van egy fontos tényező, hogy mi most egy adott zárt rendszeren belül, vagy kívül vagyunk. Ha ezt mindig hozzávesszük a vizsgálódáshoz, akkor nem jutunk ellentmondásra, csak egy nagyon szokatlan, a makroszkopikus világ működéséhez szoktatott agyunk számára nehezen felfogható, megemészthető viselkedésre, illetve egy abból alkotott modellre. De ez a viselkedés ettől még leírhatja jól a világot, lehet ellentmondásmentes, akármennyire szokatlan is.

És itt jön a kvantum-kódfejtés dilije.

Ha van egy kódzáras lakatod meg egy nyitó embered, a világ többi részéről információsan leválasztva, szuperpozícióban, akkor a bent lévő emberkéd találomra ütve a kódot is az összes lehetséges kódverziót egyszerre beüti szuperpozícióban, aminek közte lesz egy verzióban a helyes kód is.

Most az a kérdés, hogyan oldható meg, hogy a hullámfüggvény összeomlásakor pont az a verzió legyen az összeomlott állapot, ahol nyílt a lakat.