Titeket nem nem tölt el félelemmel hogy milyen aprók vagyunk a világegyetemhez képest?
Olyan aprók vagyunk hogy a világegyetemhez képest kisebbek vagyunk mint egy atom. Gyakorlatilag mindegy hogy mit érünk el az életben az semmisé válik az miatt hogy milyen pici, jelentéktelen élőlények vagyunk a világegyetem történetében. Mármint eléggé félelmetes ilyen dolgokba belegondolni nem gondoljátok?
U.I: vallásos válaszokat nem kérek, már 2018-ban élünk.
Félelemmel éppen nem, de néha a jelentéktelenség érzése elkerülhetetlen.
És józan aggyal, ha végiggondoljuk, valóban, a makor- és mikrovilág belátható méretei közt nagyságrendekben kábé pont középen vagyunk.
A fent említett jelentéktelenség-érzésben bent ragadás amúgy elég tipikus pubertáskori frusztráció, depresszió alkotóeleme.
Ki lehet nőni.
Lehet ám a felfelé és lefelé szinte végtelen világra úgy is nézni, hogy a "végtelen " világ a kifogyhatatlan lehetőségek és ismeretek biztosítéka. Akkor meg ez éppen maga a szabadság a 128. hatványon. Így kicsit pozitívabb, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!