Miért van az h egymást gravitáló objektumok nem ütköznek?

Amúgy ha az égitest elmozdul az x tenngely felé, akkor az y tengelyről is elmozdul.

De ha úgy nézed, hogy a sebességet felosztod a másik égitest felé tartó, és erre merőleges sebességre, akkor is állandóan változik mind a másik felé tartó sebesség iránya, mind pedig az arra merőleges iránya, így elég nehéz nagyobb távolságot megtenni az irányába.

Szerintem ha pontosabb definíciót akarunk adni annál, hogy van az a sebesség, amelynél ütközés lesz a dologbón, van az, amelynél keringési pályára állás, stb, akkor elég kifogásolható meghatározásokhoz jutunk.

"A Nap körül ellipszis pályán keringenek.

Ez azért lehetséges, mert a Nap és a bolygót összekötő egyenes irányába eső erők eredője nem túl nagy.

A.) Ez az eredő körpálya esetlén 0.

B.) Ellipszis pálya esetén közel koszinuszfüggvény szerint változik.

Ha az A és B feltétel nem teljesül, akkor a keringés sem."

Ha ez igaz, akkor miért létezik körmozgás? Miért mozognak körben valami körül?

És ha ez igaz, akkor milyen vonzás hat azokra a testekre, amelyek mozgását csak egy kicsit megváltoztataja?

Még a nullánál is kisebb?

Még visszatérva a korábbi problémához.

Legyen az egyik test a Nap és ennek a vonzásába kerüljön bele egy meteor.

A ti állításotok szerint (macira gondolok és a sebességet a másik test felé tartó és egy arra merőleges sebességre felosztó hozzászólóra gondolok) ez olyan lenne, hogy a

Nap felé nem a meteor közeledne, hanem a meteor "eredeti" pozíciója, vagyis az a pozíciója, amelyben a meteor akkor volt, mikor a Nap vonzáskörzetébe került (szándékosan nem meggörbült teret mondok), miközben a meteor pedig egyre távolabb lenne abban az irányban, amely merőleges arra az irányra, amely a meteor "eredeti" pozíciójában a Nap felé mutatott.

És aztán amikor találkozik a Nap és a meteor "eredeti" pozíciója, akkor pedig kiderül, hogy van-e ütközés, vagy nincs-e.

Ez pedig képtelenség...

Vagy egy hatalmas tévedésben vagyok, és ezen esetben elnézést kérek, vagy a dolog nem lehet úgy, ahogy állítjátok.

12:49 - nek:

Pont azért létezik körmozgás, mert a rendszert belűlről nézve, a sugárirányú erők eredője 0.

Ha a rendszert kívűlről nézzük, akkor a centripetális erő a közzéppont felé mutat, a sebesség irányára merőleges.

Ha nem így van, akkor nem teljesűl a kőrmozgás, sugár irányban elrepül a test. Ilyen pl. a kötél segítségével megforgatott test mozgása. Ha elszakad a kötél, a test sugárirányban kirepül.

Ha a sugárirányú eredő erő változik (pl. periodikusan, mint a bolgók esetében) akkor nem körmozgás van. Ha periódikusan változik, akkor a pálya lehet pl. ellipszis.

(De más is lehet). Így mozognak a bolygók.

Ha az eredő 0, akkor körforgás.

Ha jelentősen nagyobb, akkor a test beszippantódik.

Ez eddig világos.

De akkor mi van akkor, amikor egy nagy sebességű testnek csak kissé megváltoztatja az irányát a vonzás, de ettől még tovahalad?

" ...Legyen az egyik test a Nap és ennek a vonzásába kerüljön bele egy meteor...."

No akkor nézzük konkrétabban:

Van Nap, és legyen egy meteorunk, ahogy írtad. Minden más testet, bolygót, mindent, illetve hatásukat hanyagoljunk el most az egyszerűség kedvéért. A vonatkoztatási rendszer legyen a Nap középpontja, és a Nap az egyszerűség kedvéért legyen gömb alakú és homogén anyageloszlású. A megfigyelés síkja pedig legyen a Nap középpontja, és a meteor két tetszőleges időpontban megvizsgált poziciójában a szintén ideális(nak feltételezett) meteor (gömb alak és homogén anyageloszlású) tömegközéppontjai által meghatározott sík.

Kérdezed mi van ilyenkor... No nézzük.

Azt elsőre le kell szögezni hogy legyen bármilyen távol egymástól, mindig is hatni fognak egymásra. Nincs tehát olyan hogy "ha hatáskörbe kerül" és ilyesmik ...

Az egyértelmű, hogy a sebesség csak a 0 és a fénysebesség közötti értékeket vehet fel. Én azt mondom, hogy egy bizonyos határ feletti sebességeket zárjuk ki. Ez a sebesség legyen a két test tömegétől, és távolságuktól függő (egyébként pontosan kiszámítható) szökési sebesség (ez a sebesség ugye az, aminél nagyobb sebesség esetén a test BIZTOSAN és örökre elhagyja a Napot). Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Nézzük csak meg alaposabban mi is az a kozmikus sebesség ... Nos Tudjuk, hogy ez a sebesség függ a két objektum tömegétől, távolságuktól. Mivel az esetünkben az egyik test maga a Nap könnyen beláthatjuk, hogy gyakorlatilag mindegy mekkora a meteor tömege, a Napé minden esetben lényegesen -mégpedig nagyságrendekkel- nagyobb lesz. Olyannyira, hogy a meteor tömegétől való függése gyakorlatilag elhanyagolható, legalábbis biztosan kisebb eltérést okoz, mint a számításainkban felmerülő pontatlanság okán elszenvedett hiba! Tehát visszatérve, a meteor minden egyes pontjára számítható egy, a távolságtól függő szökési sebesség. (ezt egyébként szokásosan, a Napot és a meteorunkat összekötő szakaszra merőleges sebességkomponensként kell értelmezni!) Jelöljük ezt a sebességet v(sz) -el.

Tehát igaz, hogy v(sz) minden pillanatban változik, mégpedig a Naptól való távolságtól függően. Természetesen a meteor pillanatnyi érintőirányú sebessége is változik (és hogy ne legyen egyszerű a dolgunk, a nagysága és az iránya is változik) Ugyanez az elv igaz az első kozmikus sebességre is! (Ugye ez az a sebesség, ami az adott tömegek esetén, és adott távolságra jellemzően minimuma a keringő test sebességének)Jelöljük ezt a sebességet v(m)-nek. Nyilvánvalóan ez az érték is -hasonlóan a szökési sebességhez, és ugyanazon okokból kifolyólag- végül is a meteor távolságától függ.

És most jön a lényeg:

Bontsuk fel a meteor pálya-menti sebességét tetszőleges pillanatban egy Nap-meteort összekötő szakaszra merőleges (és -ez lényeges- a megközelítés síkjába eső), és a Nap irányába mutató (esetleg ellentétesen mutató) komponensekre! Minket a Napot meteorral összekötő szakaszra merőleges (és a megközelítés, távolodás síkjába eső) sebességkomponens érdekel.

Ha ez az érték kisebb az adott, pillanatnyi távolságra vonatkoztatott v(m) sebességre, akkor a meteor ütközni fog!

Ha ez az érték nagyobb az adott távolságra vonatkoztatott v(m) sebességnél, ÉS kisebb az adott távolságra vonatkoztatott v(sz) értékénél, a test keringeni fog a Nap körül.

Ha ez az érték nagyobb az adott távolságra vonatkoztatott v(sz) értéknél is, akkor a meteorunk szépen elhagyja a Napot és oda soha nem is tér vissza!

Persze ez rettenetesen leegyszerüsített eset, hiszen a Naprendszeren belül is millió dolog befolyásolja a meteor mozgását, és az adott távolságra vonatkoztatott kozmikus sebességeket, továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan tényezőket sem, amik ráadásul nem is egyenletesek (pl a Napszél), avgy a tömegeloszlásokat, a testek perdületét, egyenetlen felszíni fényességét, és megint csak sorolhatnám...

Nem teszem, és remélem így is átláthatóbb egy picit a dolog

maci

Ez valóban lenyűgöző hozzászólás volt, és nagyjából át is látom.

Tehát a két égitestet összekötő sebességkomponensre merőleges sebességkomponens nagysága a lényeges.

Visszatérve ahhoz, amire először válaszoltál.

"1. az egymás felé vezető úton a merőleges irányú sebesség nem volt elég nagy ahhoz, hogy a két (gömbnek tekintett) test sugarának összegénél nagyobb utat megtegyenek egymástól efele - ekkor összeütköznek, igaz, nem frontálisan."

Ez a válaszod mégis hogy egyeztethető össze ezzel, amit tökéletesnek találtál?

Itt egyrészt az van állítva, hogy egymáshoz közelednek, másrészt, hogy távolodnak is, stb...

Pl tehát hogy az egymás felé való közeledéskor nem távlodtak el eléggé egymástól...

Az nem az én válaszom, de nekem érhető volt. Rögtön arra gondoltam, amit itt végül ki is fejtettem, az utolsó válaszomban. Az ottani válaszoló is nyilván merőleges és Napirányú komponensekre gondolt (ezek szerint majdnem csak "nekem jött ez így le" :D). Utólag átolvasva valóban pontatlannak, zavarosnak tűnhet egy picit a megfogalmazás, de ahogy írták is, nehéz ezt korrektül, mindenre kiterjedően megfogalmazni, definiálni

maci

"Az ottani válaszoló is nyilván merőleges és Napirányú komponensekre gondolt (ezek szerint majdnem csak "nekem jött ez így le" :D)."

Ez nekem is lejött.:)De már befejezem az értetlenkedést.:D

"1. az egymás felé vezető úton a merőleges irányú sebesség nem volt elég nagy ahhoz, hogy a két (gömbnek tekintett) test sugarának összegénél nagyobb utat megtegyenek egymástól efele..."

Csak ez olyan, mintha egyrészt a az összekötő sebességkomponens irányába haladnának a testek rendíthetetlenül, másrészt pedig az arra merőleges sebességkomponens irányába is mennének, és végül pedig kiderülne, hogy amikor egyrészt találkoznak, akkor másrészt hol is vannak egymáshoz képest...