Amikor mozgó töltésekről beszélünk, akkor mihez képest kell érteni a mozgást?

Bármihez képest. Amihez képest éppen viszonyítani szeretnél.

Ha együtt mozogsz a töltésekkel, akkor hozzád képest nem mozognak, nem fogsz mágneses teret észlelni.

A Földdel együtt mozgó töltés a Földről mérve nem kelt mágneses teret, a Napról mérve viszont igen.

A Nappal együtt mozgó töltés viszont pont, hogy a Földről mérve kelt mágneses teret, és a Napról mérve nem.

Végeredményben mindegy, hogy amihez viszonyítasz, mivel mozog vagy nem mozog együtt, az ébredő erőhatások ugyanakkorák lesznek.

#3, azért ennek csak egy része igaz. A vezetésben részt vevő elektronok legnagyobb része nem ugrál szomszédról szomszédra, és főleg nem lök ki onnan egy másik elektront, ez a modell durva egyszerűsítésként sem állja meg a helyét, téves.

Fémrácsban az atomok legkülső elektronjai delokalizáltak, nincs "saját" atommagjuk. Az alapjelenségek egész jól leírhatók úgy, hogy ezeket gyakorlatilag gáznak veszed: random bóklásznak a fématomok jelentette gyenge pozitív periodikus potenciálban. Külső elektromos tér hatására rendezett mozgást végeznek. Az viszont igaz, hogy sokkal lassabban haladnak, mint a mozgásukat előidéző tér (néhány méter per óra, míg a tér közel fénysebességgel).

De félvezetőkben és szigetelőkben sincsenek egymást kilökdöső elektronok. A szabad (atomjáról leszakadt, vagy kívülről beinjektált) elektron a szigetelőben is kedvére mozoghat, csak épp baromi sok energia erre a szintre juttatni. A szomszédos kötött elektronok ugribugrijával a leszakadt elektron helyén hátramaradt "pozitív lyuk" mozgása modellezhető.

Üdv,

#2-es válaszadó

Ez a relativitás-elmélet következménye, hogy a megfigyelő / műszer mozgásán múlik, hogy mit lát a világból. Ha képes is lenne fénysebességgel mozogni, akkor azt venné észre, hogy eltűnnek a távolságok (relativisztikus rövidülés) és az időérzet is. És hát sosem lehet tudni ki mozog kihez képest, ez a szép az egészben, nincs abszolút egy helyben állás.

Külső behatás nélkül minden objektum igyekszik úgy mozogni, "egyenesvonalú" egyenletes mozgást végezve, hogy bármely külső megfigyelő az objektum óráját minél gyorsabban lássa ketyegni. Minden objektum úgymond "vágya", hogy a többiek minél gyorsabban lássák öregedni.

Amikor eldobsz egy almát ferdén a levegőben, akkor azért mozog azon a parabolapályán, mert a Föld által eltorzított téridőben azt a röppályát találta úgy, amin haladva a lehető leggyorsabban ketyeg az órája külső megfigyelők számára. Az ő lokális koordinátarendszerében persze mindig igaz, hogy 1 mp = 1 mp. Kívülről nézve nem mindig.

"a műszert is mozgathatnánk"

Igen.

#4

"...a mozgó töltés kelti a teret, és akkor mindegy is, hogy egy "atomrácsnyit" mozdul-e el, vagy egy centit?"

Még az sem kell hogy elmozduljon, elég ha "forog".

Nehezen értelmezhető a mikrorészecskék (proton, elektron, ...) világában a perdület, mint klasszikus fizikai mennyiség, de kísérleti adatok bizonyítják, hogy a mikrorészecske úgy tesz mintha forogna.

Az elektronnak mint töltéssel rendelkező részecskének saját forgásából (pontosabban spinjéből) adódóan állandó mágneses impulzus nyomatéka (mágneses momentuma) is van. Az atommagnak is lehet eredő mágneses momentuma, ha a mag eredő spinkvantumszáma nem zérus.

Megjegyzés: ezen jelenségekkel az elektron spin rezonancia (ESR) amit szokás elektron paramágneses rezonanciának (EPR) is nevezni, illetve a mag mágneses rezonancia (NMR) nagyműszeres analítikai kémiai technikák foglalkoznak.