Ismertek olyan történetet/tudóst, aki beleőrült abba, hogy megpróbálta elképzelni, mennyi pl.100000 fényév, vagy hasonlót?

Nem.

Ennél kicsit komolyabb és jobb gondolkodású emberek mennek tudósnak.

Ez olyan, mintha egy grafikus vagy matematikus beleőrülne, mert megpróbálta elképzelni a 4D kockát. De az ilyen dolgokat nem elképzelni kell, hanem tudományos eszközökkel kezelni, pl. megfelelő mértékegységekkel. Az tény, hogy ezek a távolságok emberi ésszel felfoghatatlanok, mert nem ilyen léptékekre lett "kitalálva" az emberi agy, inkább csak olyan távolságokat tudunk felfogni, ami a közvetlen környezetünkben van. Egy Debrecen-Szombathely távolságba sem őrül bele senki, pedig már arra sem könnyű ráérezni, csak térképen látjuk, tudjuk mennyi idő odajutni, tudjuk hány km, ezek alapján viszonyítunk, elvont módon kezeljük. Vagy pl. ha azon filózunk, mekkora a Föld, akkor is inkább csak térképekre, fotókra, kilométerekre gondolunk, de felfogni nem lehet, ilyen léptékekkel nem tud mit kezdeni az agy.

De amibe beletörik a bicskánk, attól nem feltétlenül kell megőrülni, max. egy kis fejfájást okoz.

100000 fényévnél nagyobb a Tejút, nem?

Akkor mi a probléma? Ez egy elég szerény méret a csillagászatban.

Akkor már inkább arra gondolj, hogy ha valami beleesik egy fekete lyukba, de előtte kering körülötte, akkor az utolsó 10 másodpercben az akkréciós korongban általában olyan 100000 fordulatot tesz meg.

Na, EBBE már bele lehet őrülni. Különösen, ha ott vagy!

Számomra is szédítő valamennyire nagy dolgokat megpróbálni átérezni. Biztosan az erőlködés miatt, mer' az ember sosem elégedett azzal, amit érez (már egy Debrecen-Sopron távolság estln sem), ezért megpróbálja még jobban érezni.

Alig hiszem, hogy bele lehet őrülni.

Vonj belőle logaritmust, ha zavar.

"Mindenkinek eljön kb. gimnáziumban ez a rácsodálkozás, de aztán hozzászoknak." - nekem kb. 5-6 évesen jött el. Egyébként valóban, ha az ember először rácsodálkozik, legtöbbször úgy van vele, hogy "majd megértem", aztán, bár felfogni nem tudja, de megszokja. Ha egyből megpróbál nagyon intenzíven felfogni, elképzelni ilyen tér és időléptékeket, az okozhat szorongást, esetleg pánikrohamot, de ha még többször gondol rá, nem fog "beleőrülni", hanem idővel egyre elvontabbá válik az egész. Az elme megtalálja a módját, hogy kezelje a felfoghatatlan adatokat.

Az ilyen számok ma körülvesznek minket, ehhez nem kell tudósnak se lenni.

Az emberiség létszáma jelenleg 7 milliárd fölött van. Ez is felfoghatatlan szám, ahogy az is, hogy a számítógépben, amin most ezt írom, több mint 8 milliárd byte memória van.

De régen is "beleőrülhetett" volna a paraszt, ha kiszámolja, hogy a nagycsalád egy évi élelmezéséhez hány szem búza kell. Nem volt ilyen hülye: mérőkben számolta. A megoldás mindig az, hogy találunk olyan mértékegységet, amiben felfogható léptékűvé válnak a dolgok. 8 GB RAM. Nyolcig minddenki tud számolni...

Az adott tudományterület képviselőinek megvan az az absztrakciós képességük, amivel az ilyesmit az agy kezelni tudja.

Ha belegondolsz, ennyi erővel bele lehetne bolondulni a függvényanalízisbe is, amikor végtelen/végtelen, nulla/nulla formátumú függvényműveleteket kell elvégezni.

Azt már előbb el tudom képzelni, hogy valakinek kicsit megkettyen az agya, amikor kézzel fogható, átélhető formában kapja meg sokkszerűen a "felfoghatatlan" méreteket, mértékeket. Tutira van olyan ember, aki beszabehu sokkot kapna, ha egy pányván csak úgy kidobnák az ISS-ről lebegni pár percet.

"beszabehu"

Én tuti leamortizálnám a szkafandert. :D