A tudósok/csillagászok hogyan tudják megmérni, hogy egy csillag pl.200ezer fényévre van tőlünk? Milyen módszerrel, műszerrel lehetséges ez?

Több módszer is van, és azt használják, amit ahhoz a csillaghoz lehet. Sőt az sem ritka, hogy távoli csillagok távolságát nem is tudják pontosan megmérni, csak egy tág hibahatárral.

Egyik módszer pl., hogy megvizsgálják a színképét, egyéb jellegzetességeit (pl. ha változó, akkor a fényességgörbéjét), ez alapján kategorizálják és a típusa alapján kiszámolják (megbecsülik) a valós fényességét, ebből és a látszó fényességből pedig számolható a távolsága.

Az alkalmazott módszer függ attól, hogy az adott objektum milyen távol van.

1) Közeli objektumoknál a Föld forgása során észlelt látszólagos elmozdulást (parallaxis) mérnek.

2)Távolabbi csillagok esetén azt csinálják, hogy a csillag spektrumából meghatározzák a csillag típusát, amiből az abszolút fényesség származtatható.

3) Továbbá ismernek változócsillagokat, amikről tudni lehet, hogy a periódusidő hogy függ a fényességtől. Így az észlelt periódus és a látszólagos fényesség alapján kiszámítható a távolság. Ez a módszer működik a tejutunkon bellül (a módszert is a Magellánfelhőn fejlesztették ki), illetve olyan közeli galaxisokon, ahol lehetséges egyes csillagok felbontása.

4) Távoli galaxisoknál leginkább azt nézik, hogy a galaxis fénye mennyire szenved vöröseltolódást, ami egy jó indikátora a távolságnak ezen a léptéken (galaktikus vöröseltolódás az univerzum tágulása miatt).

5) Továbbá távoli galaxisoknál az esetlegesen megfigyelhető szupernóva fényessége is informatív: a szupernova spektrumából meghatározható, hogy milyen típusú, és ahhoz milyen abszolút fényesség tartozik, ennek és a látszólagos fényesség ismeretében a távolság meghatározható.

De az egész távolságmérés nagyon bonyorult dolog, lévén ez )(majdnem) mindig fényességmérésen alapul, amit nagyban befolyásol, hogy milyen ködökön, porfelhőn halad keresztül a csillag fénye.

Az angol wikipedia egészen elképesztően jó:

[link]

[link]

#2-hez még annyit hozzáfűznék, hogy amíg nem volt modern technika, tehát nem tudtak színképelemzést stb. csinálni, a parallaxis módszer volt a legelterjedtebb.

Ennek az elve azon alapul, hogy ha pl. az ujjadat magad elé tartod, és becsukod az egyik szemedet, majd a másikat, akkor a háttérben lévő tárgyakhoz képest az ujjadat elmozdulni látod (próbáld ki).

A viszonylag közeli csillagok esetén is megfigyelhető ez az elmozdulás a háttérben lévő, sokkal távolabbi csillagokhoz képest. Namost, ha egy adott időpillanatban megfigyelnek egy csillagot a háttércsillagokhoz képest, majd pontosan fél év múlva ismét megfigyelik (mert akkor a föld már a Nap körül félig megtette az utat), akkor kimutatható az elmozdulás. Igazából ez ugyanaz, mint amikor becsukod a szemeidet, csak "nagyban". A két megfigyelés közötti távolságot a csillagászok ismerik (hiszen tudják, hogy a két időpillanatban Föld milyen távol volt a Naptól, és ezt összeadják), a csillag elmozdulásának szögéből pedig szögfüggvények segítségével igazából egyszerűen meg tudják határozni a csillag távolságát.

"1) Közeli objektumoknál a Föld forgása során észlelt látszólagos elmozdulást (parallaxis) mérnek."

Nyilván ostobaságot írtam. Itt természetesen nem a Föld forgása, hanem a Föld Nap körüli keringése okozza a csillag látszólagos elmozdulását a távoli csillagokhoz képest. Pont ahogy a 4. válaszoló írta.