Mi ez a negatív tömeg?

#7, #8:

A tömeg összemérhetősége lényegtelen. A két test között vonzóerő alakul ki. Ha két pozitív testről van szó, akkor ez a vonzóerő mindkét test esetében a rendszer tömegközéppontja felé mutat, és mivel pozitív tömegűek, ebbe az irányba is fognak gyorsulni.

Ha az egyik test negatív tömegű, akkor ugyanez a helyzet, a két testre vonzóerő fog hatni, ami ugyanúgy a rendszer tömegközéppontja felé fog mutatni. De mivel ez az erő negatív előjelű, így ez megfelel egy pozitív erejű taszításnak. Itt az az érdekes, hogy a negatív tömegű test esetén a gyorsulás az erővel ellentétes irányú, és ez a rendszer tömegközéppontja felé fog elmozdulni. A pozitív tömegű test esetén viszont a tömeg pozitív, így ezt a tömegközéppontól elfele irányba fogja gyorsítani. Ergo a két test ugyanolyan irányban fog gyorsulni, kvázi fogócskázni fognak.

Ha két negatív tömegű testről van szó, akkor a vonzóerő ismét pozitív lesz, így a rendszer tömegközéppontja felé fog mutatni. De mindkettő esetén ez egy ezzel ellentétes irányú gyorsulást fog okozni, tehát távolodni fognak egymástól. Mondjuk ezzel az a gáz, hogy így egyre nagyobb sebességre tesznek szert, ami viszont negatív, és egyre kisebb – negatívabb – mozgási energiát jelent, és nem tudom, ez az energia honnan születik, ha egy hipotetikusan üres világegyetembe helyezem el a két testet. A potenciális energiából? De akkor mekkora is ez a potenciális energia? Végtelen? Hiszen végtelen távolságra tudják egymást lökni…

Akárhogy is nézem, ez a negatív tömeg a klasszikus fizika alapján egy eléggé képtelen dolog. Igen, nem véletlenül van idézőjelben a „negative mass”.

@11:34 @11:48

Jó, nem tudom, de kár is volt hozzászólnom meg kár is erre az időt pazarolni.

Elorebocsatom, hogy az alabbi valaszt nem en irtam, hanem egy levlistan kaptam egy fizikustol. Batorkodom valtoztatas nelkul bemasolni ide.

"A 444 írásától két kattintásra van az eredeti cikk abstract-ja a Physical

Review Letters online változatában. (

[link] )

A szakfolyóiratban kicsit kevésbé szenzációhajhász a megfogalmazás, mit a

444-en, akik a BBC-től vették át az infót.

Az egész arról szól, hogy a sok atom közül néhány, az egymással való

kölcsönhatás miatt "furcsán" viselkedik. Ez nagyon messze van attól, hogy

ha lazán nekitámaszkodnál egy ilyen negatív tömegű atomnak, akkor ahelyett,

hogy nem tartana meg, és elesnél, fellökne a másik irányba.

Kondenzált anyagoknál gyakran előfordul, hogy egy részecske, a többivel

való kölcsönhatása miatt, nem a megszokott módon reagál a külső hatásokra.

Ha ez a furcsa viselkedés kiterjed egy egész térrészre és valamilyen

sebesség intervallumba, olykor matematikailag bele lehet passzírozni a az

"m" jelű mennyiségbe a képletekben, és akkor születnek az olyan

megfogalmazások, hogy valaminek a tömege egy tenzor és nem izotóp

(különböző irányokban másképp reagál a külső hatásokra), esetleg, negatív.

Egyébként hasonló tulajdonságai vannak hétköznapi éltben is ismert

pörgettyűnek is, aminek a tengelyét ha valaki el akarja fordítani, a

tengely a rá ható erőre merőlegesen mozdul el.

Tehát, itt a negatív tömeg egy kollektív jelenség során tapasztalt működés

"érdekes" megfogalmazása, és csak szűk határok között jelenik meg.

((Az abstract-ban az atomok kollektív viselkedése során a diszperziós

reláció módosulásáról írnak, ami az impulzus és az energia közötti

összefüggés (klasszikusan E=p*p/2m; bármilyen irányban nő az impulzus

(sebesség) abszolút értéke, nő az energia.) Az első ábrán látszik, hogy a

négyzetes összefüggés egy rövid szakaszon annyira nem teljesül, hogy azon a

szakaszon konkávvá válik a diszperziós reláció. Ennek kissé blikkfangos

megfogalmazása, hogy negatív a tömeg (azon a szakaszon!). Ha más nem, az is

árulkodó, hogy a vízszintes tengely nem momentum, hanem Quasimomemtum.))"