Honnan tudjuk, hogy így néz ki kívűlről a galaxisunk?

Mivel más galaxisokat azért látunk kívülről, az alapján a főbb kategóriákat be lehet lőni: elliptikus, gyűrűs, spirál, küllős spirál. Innen először is ki kell deríteni, hogy a mienk melyik csoportba tartozik. Aztán pedig lehet finomítani a képet, megmondani a karok számát, stb.

Az atomi hidrogén energiaállapotaiban van a fő trükk: amikor lefele ugrik egy energiaszintet, egy nagyon konkrét hullámhosszú (21.xyz cm) fotont bocsát ki. De ha a kibocsátó hidrogénatom távolodik, akkor mi ezt ennél egy picit nagyobbnak, ha közeledik, akkor picit kisebbnek fogjuk érzékelni. A rádióteleszkópokkal megmérik, hogy a csillagközi térből milyen hullámhosszú fotonok érkeznek ebben a 21 cm-es sávban a különböző irányokból, és abból tudják megmondani, hogy az a rész hozzánk képest milyen sebességű.

Ez alapján már látszott, hogy a Tejút biztosan spirális, mert nagy eltérések voltak a különböző részek sebességében, a karok forgása miatt. Ki is számolták, hogy mekkora a forgás sebessége, irányban merre van a közeli karok belseje, külseje, és még hány karnak kell lennie mögöttük takarásban. Azt is le tudták vonni belőle, hogy küllős spirális a galaxisunk, mert a karok nem középről, hanem egy hosszanti szakaszból erednek. Szóval nagy vonalakban így állapították meg a Tejútrendszer alakját.

Ez kábé az az eset, mint amikor tükör nélkül akarod megmondani, hogy mi van az arcodon. Látsz egy rakás embert körülötted, látod, hogy mindegyiknek van szeme, füle, orra, szája. Viszont a saját arcodat nem látod, mivel nincs tükör. De azért a körülötted tébláboló, sok egyforma arcú ember alapján azért gyaníthatod, hogy neked is vannak ilyen dolgok az arcodon.

Ennyire azért nem egyszerű a dolog, de valami hasonló analógia alapján extrapolálnak a többi galaxis természete alapján a saját galaxisunk felépítésére, kinézetére.

#5-ös analógiája nem rossz, hozzádobnék még egyet.

Mondjuk állsz egy focipálya közepén. Nem tudsz onnan elmozdulni, de megvannak a megfelelő mérőeszközeid, hogy ott állva is meg tudd mérni, tőled milyen távol futnak a pályát kijelölő fehér csíkok.

Ez alapján gond nélkül meg tudod rajzolni, hogyan nézne ki a focipályád felülről.

Főleg, ha közben más focipályák felülnézeti képét meg van lehetőséged megnézni, így van lehetőséged tanulmányozni a hasonlókat, meg pl. gond nélkül meg tudod majd különböztetni a baseball-pályáktól is.

Ábrázoló geometria. Kiválóan felhasználható. És a "körülötted egy csomó ember, füllel, szemmel. stb.." hasonlat nem igazán jó.

A galaxisok csillagokból állnak. A csillagok kémiáját elég rendesen ismerik, abból kiderül, milyenek lehetnek, milyen hatásuk van. Ezért nem arról van szó, hogy "feltehetően nekem is van két fülem", hanem arról, hogy a szabályok (természettörvények) alapján elég rendesen meg tudjuk mondani, hogy egy nem látható csillag milyen, milyen a hatása. Az ábrázoló geometria egyik tulajdonsága, hogy ha egy nézőpontból ismerek valamit, akkor - kevés feltétellel - bármely nézőpontból is ismerem. A (mintegy 13 milliárd fényév átmérőjű) érzékelhető terünk szerkezete tehát elég alaposan leírható. A megismerés folyamatát elemezve semmi okunk feltételezni, hogy ezután másképp lesz. Ha mégis, majd pontosítunk.