Miért tud minden ember beszélni?

Nem minden ember tud beszélni, és nincs szükség nyelvre az utódok létrehozására.

Olvasd Susan Schaller könyveit, és okosabb leszel.

[link]

"Nem is olyan dolog ami miatt szociálisan kiszorulna az egyed."

Dehogynem. Nagyon sok esetben igen, bár az értelmesebb ember a némákhoz is normálisan áll hozzá. De telefonálni már nem tud, segítségért kiabálni nem tud, énekes (és még rengeteg más) eleve nem lehet belőle, és párkapcsolatnál is sokak szemében hátrány.

A gyógyult afáziások tudnának neked mesélni, hogy milyen volt a nyelv nélküli állapot.

[link]

A nyelvet használni tudók közül szociálisan kiszorulnak, háttérbe kerülnek. Még a saját közösségük szervezésében is nehézséget jelent a nyelv hiánya. Erről olvashatsz Susan Schallernél.

A beszéd zavarai súlyosan érintik az emberi kommunikációt, sok néma még kérni, kérdezni is nehezen tud. A hallók többsége nem tud szájról olvasni, a tagolatlan kiabálásról (mint segélykérés) pedig azt hihetik, hogy egy állat kiabál. Voltam rekedt, két hétig nem nagyon beszéltem, ebből öt napig nem szólaltam meg, átéltem, hogy nem olyan könnyű a kommunikáció beszéd nélkül.

[link]

A némák gyors és nagy kifejezőerejű kommunikációs eszköz híján elszigetelődnek és frusztrálódnak. Komoly gondjaik vannak a kapcsolatteremtésben, az ismeretek átadásában, szándékaik kifejezésében. Nem tanulnak meg maguktól kérni, kérdezni, beszélgetést kezdeményezni, vagy elfelejtik ezeket a képességeiket. Még ha tudják is, hogyan kell ezeket közölni, még akkor sem jut eszükbe. Az ismeretszerzés folyamata is érintett lehet, különösen a gyerekek esetén, mert nem tudnak visszakérdezni. Érdekeiket nem tudják megfelelően érvényesíteni. Értelmüket sokszor alulbecsülik.

Evolúciós szempontból az elvont gondolkodás és a kommunikáció az, ami miatt sikeres a fajunk. Mindkettőnek nagyon hatékony eszköze a beszéd.

De az emberek nem azért tudnak beszélni (az egészségügyi eseteket most hagyjuk), mert a beszéd van belénk kódolva, hanem a tanulási képesség és a rugalmas, képlékeny agyunk miatt. A beszédet tanuljuk a környezetünktől, méghozzá igen fiatalon, gyakorlatilag a járással és más alapvető képességgel együtt. Ha egy gyerekkel nem beszélnek, akkor nem fog beszélni, és emiatt valószínűleg az elvont gondolkodása is vissza fog maradni. A képessége megvan, csak tanulás révén nem fog "működni".

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mi a genetikailag kódolt, és mi a tanult képességünk.

...but imagine not being able to do activities of daily living, like banking, making doctor’s

appointments, calling the DMV, calling one’s credit card company, et cetera, because you are

mute!

...de képzeld el, hogy nem vagy képes olyan mindennapi tevéklenységekre, mint bankolás,

időpont egyeztetése orvossal, felhívni a DMV-t, felhívni a hitelkártya társaságot, satöbbi,

mert néma vagy!

Not being able to speak tends to isolate me and regret not being able to acknowledge the

small talk in public with strangers. I don’t want them think I’m being unfriendly. That’s

bad manners for most Southerners not to respond to the small talk of strangers.

A beszédre való képtelenség elszigetel, és megakadályozza a beszélgetést az utcán az

idegenekkel. Nem szeretném, ha emiatt barátságtalannak gondolnának. Nem válaszolni

az idegeneknek rossz modorra vall a legtöbb déli szerint.

Being mute is not always fun. I wish I could speak because now I have a child and I can not

sing to him. When my child cries I can only use gesture and physical contact to try to calm.

I can not give my child the soothing voice of a mother.

It is difficult at times but rarely.

Némának lenni nem mindig öröm. Kívánnám, hogy tudjak beszélni, mivel van egy fiam, és nem

tudok neki énekelni. Ha a fiam sír, akkor csak gesztusokkal és fizikai érintkezéssel tudom

megpróbálni megnyugtatni. Nem tudom az anya megnyugtató hangját használni.

Néha nehéz, de ritkán.

Szerintem te nem nagyon érted, hogy mi az az evolúció, kedves Kérdező.

Kérdező: "Miért elengedhetetlen funkció a verbális kommunikáció az utód létrehozáshoz?"

Felteszem, itt arra gondolsz, hogy az utód nem életképes - hosszabb távon - beszéd nélkül.

Képzeljük el, hogy sok veleszületett némasággal bíró ember (akik azért hallanak) összegyűlnek egy lakatlan, de jól élhető, gazdag erőforrásokkal rendelkező szigeten, ahol veszélyek sem fenyegetnek túlzottan, legalábbis annyira nem, hogy a közösség szaporodási mutatóját nagyon rontsa. Ebben az esetben a populáció képes növekedni, fennmaradni. A szaporodás közben azonban idővel mindenképpen megjelenne egy-két olyan mutáns egyed, akiknek a némasága már kisebb fokú lenne, mint a társaié, akik kissé artikuláltabb hangokat tudnak képezni. Bár a kissé hatékonyabb hangképzésből kialakulhatna egy picit jobb és gyorsabb kommunikáció, mégsem fog elterjedni ez a képesség, mert a teljesen néma utódok is ugyanolyan hatékonyan képesek erőforrásokhoz jutni, mint a nem teljesen némák. Ugyanis ebben az esetben a némák sokkal többen vannak, mint a kissé artikuláltabban hangképzők, és a kevéske hangképzők elsöprő többségben némával kötnek házasságot, és az ő utódaik így 50%-ban szintén némák lesznek. Ha nincs előnye különösebben az artikuláltabb hangképzésnek, akkor az új mutáció vérvonala egyszerűen eltűnik a sok újonnan születő néma között. Persze idővel mindig születik kicsit nem némább, de az ő génjei is idővel feloldódnak a néma többség vérvonalában.

Viszont a populáció egyre nagyobb, és a fennmaradáshoz egyre több erőforrásra van szükség, amit a sziget a végessége miatt egyre nehezebben tud pótolni, vagyis a problémák, a kihívások nőnek, és a populáció egyedeinek az agyát ezek a gondok egyre jobban megdolgozzák. Az utódok fennmaradása egyre kérdésesebbé válik, és nő az utódhalandóság száma is, ill. az utódok száma is elkezd csökkenni. Most jön el annak az ideje, hogy a populációban nagy ritkán jelentkező olyan mutációk, amik lehetővé teszik a kissé artikuláltabb hangképzést, most elterjedhessenek, mert a gondok növekedésével kell növekednie a problémamegoldó képességnek is, amit a jobb és gyorsabb kommunikáció igen komolyan elősegít. Nyilvánvaló, hogy az egyre nehezebb helyzetben a jobban kommunikálóknak érdeke egységbe tömörülni, így a jobban kommunikáló a másik jobban kommunikálóval köt frigyet egyre többször, tehát az utódaik között jóval több lesz a jobb hangképző is. A kezdeti populáció lassan kezd kettéválni, eleinte nem területileg, hanem sokkal inkább genetikailag, de később már területileg is fokozatosan. Mivel a jobban hangképzők egyre jobban szaporodnak, míg a némák egyre kevésbé, ezért törvényszerű, hogy idővel a jobban hangépzők között is meg fog jelenni itt-ott egy kissé még jobban hangképző. Ha a környezeti problémák tovább nőnek, ahol a szükséges megoldásokat jobb kommunikációval lehet hatékonyabban megoldani, akkor a kör újból elindul...stbstb.

Tehát szó sincs elengedhetetlenségről, csak előnyről. Előny viszont csak akkor van, ha a környezet úgy alakul, hogy a jobb kommunikáció folytán több és hatékonyabb fennmaradásra alkalmas utód születik. De mint rámutattam, nem biztos, hogy a környezet olyan, hogy a meglévő kommunikációnál kellene jobb.

#2: "Mert az emberek nem olyan ösztönlények mint az állatok."

Az állatok sem pusztán ösztönlények, és igen sok közülük képes gondolkodni, és sokuknak egyértelműen öntudata is van, és az érzelmeik is elgondolkodtatóan sok esetben teljesen hasonló az emberéhez. Az ember is igen nagy mértékben ösztönlény, csak az ő gondolkodási képessége a legmagasabb fokú, de ettől eltekintve semmi különbség közötte, meg a többi ugyanúgy részben ösztönösen, és részben gondolkodva élő állat között.