A tudatra mindig és mindenki azt mondja, hogy nem értjük, talán soha nem is fogjuk. Ez nem egy misztifikáció? Mi a különleges a tudatban?

Jahogyúgy.

Én tartok tőle, hogy nemsokára kiderül, ezt a mi nagy tudatosságunkat túlságosan is "isteni jellemzőként" kezeljük.

Már az nagy pofon ,szerintem, hogy kiderült, az agyban az információbefogadási és értelmezési (tehát igazi tudati) ciklusok pár tizedmásodpercenként váltják egymást, vagyis tudati tevékenységünk nem is folyamatos, hanem szaggatott.

Hát igen, a mesterséges intelligencia újabb "csapás" lesz az ember különleges, Univerzimbeli kitüntetett helyzetében hívőkre, egy illúzióval ismét le kell számolniuk. A magam részéről a "tudat" fogamáról nem gondolok többet, mint a szárnyról, vagy még inkább a repülésről. Egy evolúciós szempontból nyilvánvalóan előnyös képsségről.

Amit az agyunk ciklikus működéséről írtál bennem nem váltott ki megdöbbenést, még csak meg sem lepődtem, nem értettem meg a jelentőségét.

"Amit az agyunk ciklikus működéséről írtál bennem nem váltott ki megdöbbenést, még csak meg sem lepődtem, nem értettem meg a jelentőségét."

Hát csupán annyi, hogy a tudat nem folyamatos, mint mi gondoltuk, csupán egy ciklikusan elinduló-leálló "app" az agyban. Másodpercenként jónéhányszor "eszméletlenek vagyunk". Közben meg azt képzeljük, folyamatos "urai" vagyunk testünknek, elménknek.

Hát nem.

Miután a tudatot természeti jelenségnek tartom, nekem nincs semmi különös abban, hogy van benne valamiféle ciklikusság. Még a Világegyetem is valamiféle "órajelre" jár (Planck-idő).

A "szabad akarat" népszeű problémája számomra nem is létezik.