A tudatra mindig és mindenki azt mondja, hogy nem értjük, talán soha nem is fogjuk. Ez nem egy misztifikáció? Mi a különleges a tudatban?

De igen, jóleső gondolat kiragadni tudatunkat az Univerzumból, mert ezzel tág tere nyílik a "laza" dumának idről, super egóról, tudatalattiról (elnézést kérek a hívő freudistáktól!), meg lehet büszkélkedni vele, ill. meg lehet indokolni, hogy miért ölhetünk állatokat. Leginkább azonban az a jó a tudatban, hogy nem kell neki meghalnia velünk együtt.

Szóval az Ember már csak ilyen, mindennek ellent tud állni, csak a kísértésnek nem. Különösen, ha a hallhatatlanság a jutalom.

És persze ahhoz, hogy az Embert valóban az Univerzum részeként, azaz, mint természeti jelenséget fogjuk fel, elég mélyreható természettudományos műveltség kell, mely idő, kedv, érdeklődés hiányában nem túl sok embernek sikerül.

Na akkor leírom neked, hogy én hogy képzelem.

Csak egy hasonlat, de talán hasznos.

Képzelj el egy papírlapot! Ezt most összegyűrjük. És ismét összegyűrjük, és újra, és újra és újra.... másodpercenként sokszor gyűrünk rajta. A tudat ennek a papírlapnak a pillanatnyi alakja. Az, hogy éppen milyen lesz a következő pillanatban, attól függ, hogy milyen a legközelebbi gyűrés, ill. nagyon nagy mértékben attól is, milyenek voltak a korábbi gyűrések. Az egyes pillanatnyi állapotokban minden egyes korábbi gyűrődés valahogy benne van.

"De az a kérdésem, hogy mit nem tudunk a tudattal kapcsolatban, hogy hogyan működik?"

Igen, pont ezt nem tudjuk pontosan megmondani. Leírható, hogy az agy mely részei mikor aktivizálódnak, de hogy egy ember mikor mire gondol, mire fog gondolni, milyen cselekvések várhatók tőle egy adott helyzetben, azt már nem tudod előre megjósolni. Éppen ezért van szükség a pszichológiára, ami a tudatot magát vizsgálja, de nem a biológiai működését akarja megérteni, hanem annak a belső logikáját feltárni. Vagy ezért van szükség a szociológiára is, ami az emberek közti társas kapcsolatokat, a társadalom felépítését vizsgálja, mert az egy dolog, hogy megállapítom, minden embernek van egy tudata, de ezek valamiképpen hatnak egymásra (nyilván a szociológia azért nagy részben mással foglalkozik, de mégis az emberi gondolkodás is érdekli valamilyen szinten, ha nem is annyira mélyrehatóan, mint a pszichológiát). Az ember gondolkodásrendszere iszonyatosan bonyolult és összetett. Aki azt mondja, teljesen érti, az hazudik. Rengeteg kutató foglalkozik a témával, és a mai napig sikerül újdonságokat mondani. Persze ehhez túl kell lépni a kizárólag biológiai vagy fizikai alapú megközelítésen, mert az emberi tudat így nem írható le. Olyan dolgokat is vizsgálni kell, mint például a traumák szerepe az ember életében, az identitás forrása. Vagy olyan kérdésekre választ keresni, hogy mi okoz pszichés betegségeket, például mi okoz depressziót. A tudat nagyon összetett jelenség, és minél többet kezd vele az ember foglalkozni, annál inkább rájön arra, hogy mennyi mindent nem tud.

Na pontosa itt a gond, hogy az agy alap működési folyamatait ismerjük, kezdünk egyre többet tudni a memória, az érzéki benyomások feldolgozásának folyamatáról, de azt még nem tudjuk, hogy pontosan mi az a működési mechanizmus, "szoftver", ami a tudatosságot produkálja.

Ez nem misztikum, csupán még ismeretlen terület.

A mesterséges intelligenciák kutatása, fejlesztése is problémába ütközik ennél a pontnál.

Hogy az agyról tudjuk meg előbb, hogyan hoz létre tudatot, vagy a mesterséges tudat létrehozása vezet el az agyi tudat megértéséhez, még nem tudjuk.

Elég vicces lenne, ha kiderülne, hogy egy tudatosságot tökéletesen "utánzó" AI tudatossága és az ember tudatossága közt nincs is különbség.

Az rendesen megborítaná az értelmes életről illetve annak értékeléséről szóló nézeteinket.

Akkor nagyon gyorsan gyilkossággá kéne minősíteni egy AI kitörlését.

"Én nem gondolom viccesnek, hanem elég biztosnak tekintem, hogy mesterséges intelligenciában is létre lehet hozni valamilyen önreflexiót."

Lehet, hogy félreértetted, én arra értettem, az lenne vicces, ha kiderülne, hogy a jó öntudat-imitáció és a valódi emberi öntudat nem különbözik.