Kedves tudományban jártas emberek, ti biztosak vagytok abban amit tudtok vagy hisztek?

Sajnos a "tudmányban jártas emberek" egy része egy kutya a vallási fundamentalistákkal - "ez van és kész".

De elfelejtenek egy nagyon fontos dolgot. A tudomány nem arra hivatott, hogy azt mondja "Ez így van mert egyszer levezettem és akkor jó volt". Ez a következő formában a helyes: "A tudomány JELENLEGI ÁLLÁSA alapján ez így van". És itt a különbség a vallási fundamentalizmussal szemben - amennyiben az eddigi álláspontot cáfoló tényre derül napfény, úgy hajlandó változni.

Én nem vagyok biztos mindenben - de nagyon valószínűnek tartom azt amit több, egymástól független érvvel tudok alátámasztani. És természetesen nyitott vagyok arra, hogy meggyőzzenek - természetesen megfelelő érveléssel.

Azért van egy fontos különbség itt a vallásokhoz képest.

A Bibliát például azért fogadom el, mert hiszek Istenben, és ezáltal abban is hogy igazat szól.

Ellenben a tudósokban nem hiszek, mint ahogy szerintem más gondolkodó ember sem, nekik azért hisszük el amit állítanak, még ha nem is feltétlen értjük, mert nem csak a levegőbe beszélnek, hanem az eredményeiket, következtetéseiket pontos ismeretek alapján kísérleteken és megfigyeléseken keresztül vezetik le.

Másrészről a tudomány nem dogmákra épül, hanem az emberiség aktuális ismereteit foglalja össze a világról. Ahogy ezek az ismeretek bővülnek, hajlandó felülvizsgálni önmagát, ha kell, és nyilván ez a lehető legpontosabb ismeretekhez vezető hozzáállás.

Harmadrészt cáfolatra azért kicsi az esély. Egy-két apróságon kívül jó ideje már hogy szó sincs a tudományos ismeretek cáfolatáról vagy felülírásáról, többnyire egyszerűen kiegészülni szoktak az ismereteink. De amik működését már eddig is megfigyeltük, láttuk hogyan működik, az értelemszerűen holnap is ugyanúgy működni fog, legfeljebb az ismereteink bővülnek, lesznek részletesebbek vele kapcsolatban.

Itt alapvetően két kérdés van, inkább a másodikkal kezdeném. Szerintem sosem fognak olyan leletet találni, amely tételesen cáfolja az összes tudományág eddigi egész munkáját. Az viszont teljesen elképzelhető, hogy egy nagyobb képről fogunk tudomást szerezni, amibe pont beleillik az, amit eddig maszatoltunk. Hirtelen megvilágosodik minden és találunk egy olyan átfogó elméletet, amely magában foglalja az eddigieket és összeköti azokat, mellesleg ki is egészíti, egy nagyobb kirakós darabja.

Ekkor viszont teljesen elképzelhető lesz, hogy amit addig lehetetlennek tartottam, azt majd megcáfolja -tulajdonképpen amit ma lehetetlennek tartok, az a tudomány jelenlegi állásának tudható be-. Vagyis csak az elvárásaimat cáfolja, nem pedig a hitem. Ez a két fogalom teljesen nem összekeverendő. Amit pedig ma tudok, az egy stabil tudáshalmaz, amit a tudomány eszközeivel igazolni, bizonyítani tudok.

Tulajdonképpen a legfőbb különbség a vallások és a tudományágak között, az az önkritika, vagyis lehetőség az önkritikára. Például a fizikában jelenségeket figyelünk meg, azokból próbálunk valamilyen általános igazságra következtetni, majd abból újabb speciális következtetéseket levonni. Majd kísérleteket végzünk, hogy ezt igazoljuk, vagy cáfoljuk. A kísérlettel szemben van egy alapvető elvárás -ez a kísérlet kimenetelének végeredménye felé irányul. És igen van hogy teljesen más eredményt kapunk, mint amit eredetileg elvártunk. És ekkor nem fogjuk rá minden alkalommal, hogy csak kísérleti hiba, valamit rosszul végeztünk, majd az újabb és újabb ismétlésekkel megkapjuk azt az eredményt amit eredetileg vártunk.

Hanem önkritikát gyakorlunk és megpróbálunk rájönni arra, hogy miben is tévedhetek. Megkérdőjelezhetővé válik a tudásom, amiben eddig szilárdan hittem.

Erre példa most kettő jut eszembe, viszont az kísértetiesen hasonló, akit érdekel utánaolvas. Az egyik a Thomson-féle atommodell melyet Rutherford cáfolt meg. El akart végezni egy kísérletet, melytől azt várta, hogy majd kidobja azt az eredményt ami cáfolja ezt a nagyon logikus teljességgel hihető elméletet. végül ez vezetett a megdöntéséhez.

A másik Keppler számításai. Tycho Brahe volt aki felfogadta Kepplert -mint matematikust- tanoncának. Majd halálos ágyán arra kérte, hogy végezze el a számításait amely a bolygópályákra vonatkozik -tudni illik, hogy Tycho Brahe-nak voltak a legpontosabb csillagászati megfigyelései akkortájt, de így is eshettek hibák-.

Kepplernek az volt az elvárása, hogy a számításokból az jön majd ki a Mars pályájára, hogy az kör alakú. Ennek ellenére 4 perc (4/60-ad fok) eltérés híján kör helyett elipszist kapott. De nem fogta rá Tycho Brahe mérési hibájaként. Hanem próbálta bebizonyítani, és felülvizsgálni azt a tudást amiben eddig szilárdan hitt.

De természetesen ez a vallásokban egyáltalán nem jelenik meg, hiszen milyen vallás válhatna világvallásá, mely lépten-nyomon megkérdőjelezi a saját hitének helyességét, igazságát és próbál az önkritika nyomán a "jobb" igazság felé haladni.

Elég jól leírták, de megpróbálom egyszerűbben:

- amit ma a tudomány TUD, azt soha az életben semmi nem fogja megcáfolni.

- amit még NEM tud... na, ott sok minden történhet. Fel lehet fedezni, és akkor teljesen új dolgok is kiderülhetnek. Olyanok is, amiről még nem is álmodtunk idáig.

- a kettőt nem egészséges összekeverni!

Még egy dolog: a tudományban NINCSEN hit!

A kísérleteknél vagy az elképzelésekben még lehet hit. Aztán a kísérleti eredmények döntenek.

Ha szétrombolják a te hited, vagy a tudós hitét, akkor így jártatok. A tudomány NEM a hiten alapul!

Az elméleteink bizonyítva vannak, és hogy mennyire működnek, azt alátámasztja az is, hogy előrejelzéseket lehet vele tenni. Ennél nagyobb bizonyíték nem is kell, egy tudományos elmélet helyességére.

Olyan leletet egészen biztosan nem fognak találni, ami ezt egy tollvonással keresztülhúzná, maximum olyat, amely kis részeit felülírja, esetleg kiegészíti, de ettől még önmagában az elmélet sziklaszilárdan működik. Egy apró példa: régen a világegyetem keletkezését 10-20 milliárd évre becsülték, ma 13,7 milliárd évre teszik, de ez az apró eltérés semmit sem változtatott azon, amiket alapból a világegyetemről gondolunk.

Másrészt: a mi nézeteink nem a hiten alapszanak. Mint említettem, az elméleteket bizonyítékok támasztják alá. Hinni a vallásban kell, ott ugyanis olyan adatokat kell tényként elfogadni, amelyekre nincs bizonyíték, és laboratóriumi körülmények között sem lehet vizsgálni. Na, ilyen a tudományban nincs. Amíg valami nincs bizonyítva, nem kezelik tényként.

Ha megfigyeled, a mai legfontosabb kutatások pont arról szólnak, hogy mi a hiány, a fekete folt a relativitás-elmélet és a kvantumfizika határövezetén.

A tudomány alig várja, hogy itt forradalmian új dolgok derüljenek ki, amelyek nem eltörlik az eddig tudottakat, mert azt nem lehet, hiszen sokszorosan bizonyítottak, hanem olyan mértékben bővítik, hogy az akkora ugrás lehet, mint a rel. elmélet volt a newtoni fizika után. Vagy még nagyobb.

A tudomány nem fél a változástól. Pontosan az a célja.

A tudományban az a nagyszerű, hogy nem prekoncepciókból, hanem megfigyelésekből épít világképet. Például az, hogy egy tömeggel rendelkező test nem haladhat gyorsabban a fénysebességnél, az nem egy dogma, hanem megfigyelések hosszú sorából kialakított, ellenőrzött modell. Mi nem hiszünk a modellben, hanem elfogadjuk. Illetve ha valaki kételkedik a modell helyességében, az végezhet kísérleteket, az abból származó eredményeket összevetheti a modell előrejelzéseivel, és ha a modell jó, akkor ugyanazt fogja kapni.

Ha most megfigyelünk egy olyan tömeggel rendelkező testet, ami fénysebességnél gyorsabban halad, az azt jelenti, hogy a modell nem teljes. Ennek örülni szoktunk, mert van valami vizsgálható jelenség, van a modellünknek valami peremfeltétele, és ezt vizsgálva egy jobb, a valóságot jobban leíró modellhez fog vezetni. És igen, amint ezt több megfigyelés megerősíti, akkor azt fogjuk mondani, hogy igenis van olyan tömeggel rendelkező test, ami képes fénysebességnél gyorsabban haladni.

Minden nagy tudományos felfedezés során valami ilyesmi történt. Valaki talált egy olyan jelenséget, ami nem fért bele a modellbe, ellentmondott a modell előrejelzéseinek, és ezt kutatva talált egy olyan új modellt, ami az új jelenségeket és az eddig ismert jelenségeket is magában foglalta.

De! De mindig az adott, aktuális, kísérletekkel megerősített modellt fogadjuk el. Feltételezésekre nem szabad építeni, mert feltételezni mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet. Persze minden tudományos kísérletezés valahol egy előfeltevésből, feltételezésből, hipotézisből indul ki, de ezeket inkább furcsa jelenségekből származó intuíciók, megérzések táplálják.

Tehát a Föld kora 4,54 millárd év. Régen nem ez az érték jött ki a modellből, hanem kevesebb. Ott és akkor az ismereteink szerint számoltuk ki a Föld korát, és ez így helyes. Ma már több ismeretünk van, a modelljeink pontosabbak, így ma ezt az értéket kell felfogadni helyesnek, mert ez tényekre, megfigyelésekre, mérésekre, összefüggésekre alapozott. Lehet, hogy később lesz valami új felfedezés, ami vagy növeli, vagy csökkenti ezt az értéket, de mivel ilyen !jelenleg! nincs, balgaság lenne feltételezni.

A tudomány nem az igazságot keresi, hanem modelleket, amik leírják a valóság megismert részét. De óhatatlanul minél több ismeretünk, mérésünk van, annál jobban fognak a modelljeink hasonlítani a valós törvényekre, az igazságra. Minden új felfedezés ez irányba tart. Ennek logikusan így kell lennie. Tehát mi nem azt tartjuk, hogy mindent tudunk a világról, és amit mondunk az igaz, hanem azt tartjuk, hogy nem tudunk mindent a világról, de egyre több tudással egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. Addig is az, amit ma tudunk, az áll a legközelebb hozzá.