A magenta (bíbor) vagy az ibolya a szivárvány 7. színe?

"6-os, adtál egy olyan linket amiben úgy tűnik, mint, ha lenne a vörös előtt az ember számára látható szín, és ez a szín szerintem a magentához hasonlít"

Ezen a képen csak egy elég sematikus ábrázolás van. A valóságban nem egészen így szokott kinézni. A skála két végét szerintem egyszerűen csak sötétítették.

A 8. válaszba linkeltem két fotót (?), nézd meg azokat, ott is látod-e. (De mint írtam, azok sem biztos, hogy pontosan a valós színeket adják vissza. Szerezz egy prizmát! :)

Egyébként igen, a vörös után hivatalosan az infravörös következik a skálán.

"Nem, de érdekel a színtan. Bár a következtetést nem igazán értettem."

Azt szokták mondani, a nők több színárnyalatot érzékelnek. (És az biztos, hogy általában többet tudnak megnevezni.)

Ez nem tudom pontosan, milyen mértékben igaz, de az tény, hogy a nőknél gyakoribb a tetrakrómia (amikor négyféle csap van a szemben), hogy pontosan mennyire, azt nem tudják.

[link]

[link]

(Emellett olyan magyarázat is rémlik, hogy a nők két agyféltekéje között több kapcsolat van, emiatt jobb például a színlátásuk is, de ebben nem vagyok biztos, hogy tényleg igaz.)

Amúgy kár linkelgetni képeket az ibolya színről, mivel az sRGB monitorok gamutján kívül esik. Az égen megfigyelhető szivárványnak meg nem sok köze van a sötét szobában, prizmával előállított szivárványhoz, mivel az ég széles spektrumú, kékesfehér fénye is jön vele a háttérből.

Aki látott már prizmát, vagy akár csak a virágot, az tudja, hogy az ibolya "kékebb a kéknél". A lila egy telejen más, a spektrum két végéből kevert szín, monokromatikus lila nem létezik, ahogy magenta sem.

9 színből áll.

[link]

Fölülről lefelé:

- szürke

- piros

- narancssárga

- citromsárga

- zöld

- világoskék

- sötétkék

- lila (de olyan furcsa lila)

- szürke

Nyilván hogyha nem számoljuk a kétoldalt lévő szürke színt, akkor csak 7 színe van. De mivel van egy szürke határoló vonala mindkét oldalt, ezért én a szürkéket is beleszámolom.

Ez hosszú lesz, de szívesen leírom.

A gamut a színek egy részhalmaza. Egy nyomtató gamutja azon színek összessége, amelyeket ki tud nyomtatni, egy monitor gamutja azon színek halmaza, amelyeket meg tud jeleníteni.

Az emberi szem által érzékelhető színeket egy speciális koordinátarendszerbe lehet rendezni. Háromféle fényérzékelő csap van a retinánkban, ezek különböző hullámhosszakra különböző mértékben érzékenyek. Minden elképzelhető szín kivált valamilyen ingert ebből a három csapból, pl. egy tiszta zöld színre az első típus 5%-on tüzel, a második 70%-on, a harmadik 50%-on. A csapok egymáshoz viszonyított aktivitását ebben a koordinátarendszerben fel lehet rajzolni minden elképzelhető színre, és ha ezt megcsinálod, akkor kijön ez a patkó alakzat:

[link]

Azért patkó alakú, és nem fedi le a teljes négyzetet, mert olyan például nem fordulhat elő, hogy a második (M) csap 70%-on tüzeljen, a harmadik (L) meg csak 5%-on. Ezt ugye az általad belinkelt ábra is alátámasztja, az M és L görbék eléggé együtt mozognak.

Ennek a patkónak a görbe pereme a szivárvány tiszta színeinek felel meg: a monokromatikus ibolyától a monokromatikus kéken, türkizen, zöldön, sárgán, narancssárgán keresztül a vörösig. A belseje és az egyenes oldala pedig az ezekből bármilyen elképzelhető arányban kikeverhető színeket tartalmazza.

Na most ha két színt keversz, akkor az aránytól függően a két színt összekötő egyenesre eső színt fogsz kapni. Ha három színt keversz, akkor pedig az általuk közrefogott háromszögbe eső színt kapsz.

A képen látható színes háromszög az sRGB sztenderd által előállítható színeket (más szóval az sRGB gamutot) mutatja. A három sRGB alapszín a háromszög három sarka. Ami érdekes, hogy ezek már alapból nem tiszta színek, hiszen nem a patkó peremén vannak. Viszont hétköznapi szűrőkkel, fehér fényből elég könnyen előállíthatóak, ezért döntöttek mellettük.

Szóval nem csak a tiszta sárga vagy narancs esik kívül a monitorok gamutján, még a tiszta kék, zöld, vörös is! Az összes tiszta monokromatikus szín, a patkó teljes pereme kívül esik rajta. Ami persze nem meglepő: ugye egy zöld vagy piros lézer sokkal brutálisabban zöld vagy piros, mint amit egy monitor vissza tudna adni.

A jövőben persze lehet, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy a monitorok monokromatikus alapszíneket használjanak, és még csak nem is hármat, hanem ki tudja, akár ötöt-tízet is. És egy, a patkó peremére feszített öt- vagy tízszöggel már szinte minden emberi szem által érzékelhető színt le lehetne fedni. Így a monitor vöröse olyan izzó lehetne, mint a lézer vöröse, az ibolya szintén olyan "szuperkék", mint az igazi ibolya.

Hát pedig pontosan így működik az additív színkeverés. Narancs (vagy aránytól függően akár piros) + zöld = sárga. Ez persze nem azonos a festékek kevergetésével, ami egy szubtraktív keverési módszer.

A sárga és ciánkék keveréséből a kettőt összekötő vonalon csak nagyon halvány zöld árnyalatok vannak, de igen, olyat ki lehet hozni a kettő keveréséből.

Hát, a szubtraktív színkeverés egy bonyolultabb téma. A háromszög-módszer, ami az additív keverést tökéletesen leírja, a szubtraktívra nem igaz. Ott már nem lehet megúszni, hogy az ember teljes spektrumban, elnyelési görbékben és azok összeszorzásában gondolkozzon. A "szubtraktív" elnevezés amúgy félrevezető, a "multiplikatív" jobb kifejezés lenne.

Ami az alapszíneket illeti, sárgából és ciánból additívan csak egy szánalmasan fakó zöldet tudsz kihozni, ami az "alapszín" zöldtől nagyon messze van. Amúgy meg mi az, hogy alapszín? Egy egyszerűsítés. A fénynek spektruma van, egyik hullámhossza sem kitüntetett. És bár kékkel, zölddel és pirossal a patkónak egy viszonylag nagy részét le lehet fedni és emiatt alapszíneknek szoktuk őket nevezni, messze nem jelenti azt, hogy minden lehetséges szín kikeverhető lenne belőlük. Soha nem fogsz ebből a három színből tiszta türkizt kapni, csak egy viszonylag elfogadható, hasonló árnyalatot.

Én úgy szeretek erre gondolni, hogy minden egyes foton a patkó szélére esik a hullámhosszától függően. Ha van egy fénynyalábom, vegyesen ilyen-olyan-amolyan fotonokkal, akkor fogok mondjuk ezret ezekből a fotonokból, kirakosgatom őket a patkó szélére a hullámhosszuktól függően, és a közös súlypontjuk lesz a fénynyaláb színe. Ha kb. ugyanannyi van mindegyikből, egyenletesen oszlanak el a patkón, akkor a súlypont középen lesz, a fehérnél. Ha főleg kék és vörös fotonok vannak vegyesen, akkor a súlypont valahol a lilás-magentás részen lesz. És így tovább.

Ez alapján el is tudod képzelni, miért bonyolult a szubtraktív keverés: alapból van egy fehér fényed (egyenletesen elosztott fotonok a patkó szélén) és abból kell elvenned: a maradék súlypontja lesz az aktuális szín. Az alapszíneid nem vehetnek el túl sokat a spektrumból, különben a keverésük után nem maradna semmi. De ha nem vesznek el sokat a spektrumból, akkor pedig nem lehetnek tiszta színek... de erről szerintem elég is ennyi.