A DNS láncok miért tekerednek fel kromoszómákká?

"Mivel a cukorfoszfát gerinc a hélix tengelyével párhuzamosan, annak szélén helyezkedik el, ezért a két láncban lévő töltéssel bíró foszfátcsoportok taszítása minimalizálódik. Az ideális B-DNS hélixen 1 menetben 10 bázispár található, ezért az egymás után következő bázissíkok egymáshoz képest 36 fokkal fordulnak el."

[link]

A sejtmagban vannak olyan fehérjék, amelyek a feltekeredést segítik.

A DNS kromoszómává való alakulását a kondenzin fehérje foszforillációja indítja el.

A helyfoglaláson kívül az is fontos, hogy a gének csoportjait ki-be lehessen kapcsolgatni. A feltekert részeken található génekről nem íródnak át fehérjék, így ha nincs szükség bizonyos génekre, akkor a feltekerés egyféle módja annak, hogy azok tényleg biztosan ki legyenek kapcsolva.

Különböző szövetekben különböző génekre van szükség: ami az egyik szövetben stabilan feltekert ("kikapcsolt") része egy kromoszómának, az lehet, hogy egy másik szövettípusban gyakran ki van bontva. Hiszen egy szívizomsejtnek egészen más fehérjékre van szüksége, mint egy fényérzékelő sejtnek vagy fehérvérsejtnek.

Többek között a hisztonok kapcsolagtható kémiai módosulása (metilációja) befolyásolja a feltekerést-letekerést. Ez persze egy nagyon mélyre vezető téma, az epigenetika alapjainak érdemes utánaolvasni, ha érdekel.