Meddig terjednek a rádióhullámok az űrben?

Teljesítmény- és irányfüggő. És persze a fókuszálás mértékén, precizitásán is múlik.

Nem lehet így megmondani.

A Föld körül keringő műholdak adásirány-fókusza a Föld felé néz, nem hiszem, hogy jelentős mértékű lenne kifelé a láthatóságuk.

Egy, mondjuk a Jupiterhez küldött mai műholdunk fókuszált sugara biztosan észlelhető pár fényévről is.

"Egy, mondjuk a Jupiterhez küldött mai műholdunk fókuszált sugara biztosan észlelhető pár fényévről is."

Természetesen a kibocsátást követő pár év múltán. Tehát a Jupiterhez küldött rádiójeleket az Alfa-Centauri nevű legközelebbi csillagnál 4,2 év múlva fogják érzékelni a hipotetikus (valószínűleg nem létező) Alfa-Centauri-lakó lények. Viszont 2616-ban már a hipotetikus Betelgeuse-lakó lények is érzékelni fogják ugyanezt az adást (a Betelgeuse kb. 600 fényévnyire van tőlünk).

Ja persze, természetesen fényévenként egy évvel később lesz érzékelhető. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt nyomatékosítani kéne. :)

Nemrég olvastam az ismét Hawking nevével fémjelzett cikket, miszerint a közeli csillagrendszereket aktatáskányi automata űrhajókkal kéne felkutatni, mert ezeket kis költséggel lehet nagy sebességre gyorsítani, a nagy G terhelés sem gond, nem lévén személyzet, nem gond az sem, ha évtizedeket, századokat utaznak.

Én már akkor elgondolkodtam, na jó, addig oké, hogy eljuttatjuk ezeket a sörösdobozokat száz fényévre, tud is szondázni, mérni, vizsgálni, fotózni.

Na de miből veszi az energiaszükségletét egy száz fényévről jól fogható adáshoz?

Elvben akármeddig terjedhetnek, időben és térben is.

A gond az, hogy minél nagyobb a távolság, annál gyengébb egy adott felületre érkező jel energiája, annál nehezebb érzékelni, ill. megkülönböztetni az egyéb jelektől, zajoktól. Technikailag pl. a vevő berendezés saját belső zaja is komoly korlátot jelent.

A rádiófrekvenciával modulált energiacsomagok haladásuk során (még nagy méretű fókuszálás ellenére is) széttartanak, az információ tartalom "felhígul."

Hasonlóvá válik a helyzet, mint egy emberekkel zsúfolt helyiségben egymásnak hangosan kiabáló emberek esetén, akik bizonyos távolságon túl már nem tudják kihallani egymás hangját a tömeg morajából. A térbe kikerülő "energia egységek", fotonok, stb. beleolvadnak a világűr háttérsugárzásába, egy idő (távolság) után már nem képez "értelmes jelet", hanem része lesz a világmindenséget átható energia térnek, annál is inkább mert a tér (is) a rendezetlenség (káosz) felé halad. Aztán lehet, hogy az energiamomentumok ismét anyaggá konvertálódnak, így az energiamegmaradás elve sem sérül, az energia időtlen-időkig fennmarad, csak más formában.

Ami a rádióhullámok érzékelhetőségét (detektálási lehetőségét) illeti: egy tengerbe dobott kavics is hullámokat gerjeszt maga körül, ezek aztán szépen beleolvadnak a környezeti hullámokba.

Végtelen (!) távolságból semmilyen egyedi jel nem detektálható, nem választható ki! (A "fényév" ilyen értelemben egy távolságot jelent, pl. "x" km, amit a fény egy évi útja során megtesz. Végtelen utat a fény sem képes megtenni, még ha elvileg elképzelhető lenne is, a gyakorlatban a tér (is) önmagába záródik, tehát a végtelen akár egy relatíve kis értékként is feltételezhető.

Vagy úgy is közelíthetünk, hogy a rádióhullámok (mondjuk fotonok) meddig terjednek úgy, hogy az információtartalmuk is megmarad, a kettő ugyanis két külön dolog. Hiába észlelhető egy távoli, hasznos információval modulált rádióadás, ha a jelből technikailag már nem alakítható vissza az eredeti információ.

De amúgy a fotonok, ha nem kerülnek kapcsolatba extrém gravitációval, anyagködökkel, stb., akkor elvben örök életűek.

#9:

"Vagy úgy is közelíthetünk, hogy a rádióhullámok (mondjuk fotonok) meddig terjednek úgy, hogy az információtartalmuk is megmarad, a kettő ugyanis két külön dolog. Hiába észlelhető egy távoli, hasznos információval modulált rádióadás, ha a jelből technikailag már nem alakítható vissza az eredeti információ. "

Én beleraknék két "tömeg" előtagot az írásodba, talán így pontosabb lesz a fogalmazás:

Vagy úgy is közelíthetünk, hogy a rádióhullámok (mondjuk fotonok) meddig terjednek úgy, hogy az információTÖMEG-tartalmuk is megmarad, a kettő ugyanis két külön dolog. Hiába észlelhető egy távoli, hasznos információval modulált rádióadás, ha a jelTÖMEGből technikailag már nem alakítható vissza az eredeti információ.

Egy foton egy bitnyi információt tud hordozni (elméletben, és leszámítva a technikai oldalát a dolognak, értsd, redundancia). Viszont az ember ritkán szokott egy bitnyi információt küldeni, leginkább bitsorozatot, vagyis információtömeget (információcsomagot) küld rádiójelek segítségével. Ezeket végeredményben csak egymás után, sorosan lehet küldeni, viszont az univerzum topológiája végett ezek térben annál inkább eltérnek egymástól, minél távolabb van a vételi állomás. Pármillió kilométeren belül ez még beleférhet egy szűk keresztmetszetbe, pár fényéven belül még egy parabolaantenna kb. néhány méteres keresztmetszete még elegendő lehet a jelfolyam nagy részének vételére. Azonban millió, vagy főleg milliárd fényév távolságban már (akár több) fényévnyi távolság is lehet a jelfolyamot alkotó fotonok térbeli elhelyezkedése között, ezért is "darabolódik" fel a küldött jelfolyam "egyedülálló" fotonokra, és ezért nem lehet fogni a teljes jelfolyamot egy néhány méter, vagy akár kilométer átmérőjű parabolatányérral sem. Maguk a fotonok továbbra is hordozzák a modulált jelfolyamként küldött információt, de a köztük lévő távolság lehetetlenné teszi az eredetileg közölt jelfolyam összerakását értelmes jelfolyammá.