Miért terjednek a rádióhullámok az űrben?

nincs szüksége közegre, csak a mechanikai (hang) hullámok igényelnek közeget.

A rádióhullámok elektromágnesen hullámoknak számítanak, aminek egy szűk tartománya a fény, tehát ezt a fajta kommunikációt úgy képzeld el, mintha nagyon erős de láthatatlan fényt használnának.

Ezek a térben (a vákuumban) tudnak terjedni.

Ahol nincs tér - pl. a világunkon kívül - ott valószínűleg ezek sem tudnak terjedni.

Tulajdonképpen, ha megadod a választ, akkor minimum kapsz egy Nóbel díjat.

A terjedés oka, hogy a vákuum permeabilitása és mágneses szuszceptibilitása nem 0. De hogy miért, az jó kérdés.

Végre egy jó kérdés!

Sokszor hallunk sötét anyagról, meg sötét energiáról, meg hogy az univerzum tömegének egy jelentős része hiányzik...

Pedig szerintem olyan egyértelmű. Az egész világegyetem valószínűleg sokkal homogénebb, mint ahogy sokan gondolják.

Szerintem a tér maga a közeg, amiben hullámok terjednek (energia). Az anyag (a különféle részecskék) pedig ugyanezen közegben valamiféle állóhullámok, persze valamiféle komplex bezáródott energia.

Ezt az is bizonyítja, hogy anyag és energia között átmenet van. (e=mc2)

Vagy ha vesszük az elektromágneses sugarakat, ott is folyamatos az átmenet e két állapot között. Pont ezért hullámhossztól függően jobban, vagy kevésbé nyelődnek el.

A rádióhullámok szerintem pont azért hatolnak át olyan könnyen mindenen, mert a hosszabb hullámhosszukból fakadóan tovább vannak hullám szakaszban, mint részecske szakaszban (csak ebben a szakaszban léphetnek kölcsönhatásba más részecskékkel).

De az atomreaktorokban is pont ezért lassítják a neutronokat, mert így sokkal nagyobb az esély a további kölcsönhatásra...

Az egész világmindenség egy különböző "szaporaságú", frekvenciájú lüktető energiamező. Ennek egy részét az ember képes érzékelni (pl. hang, vagy fény formájában), ezen belül is vannak az eember biológiai felépítéséből adódóan közvetlenül érzékelhető pl. "látható" fény, vagy "hallható" hang, de technikai segédeszközökkel az infravörös, vagy ultraibolya fény, ill. az ultra- vagy infrahang is közvetve érzékelhető. Egyes élőlények az ultrahangot (pl. denevérek, delfinek) is "hallják, mások az infravörös fényt is látják...

A biológiai fejlődés okszerűen azokat a képességeket fejleszti ki egy élőlény számára, ami a túléléséhez szükséges. Azt hiszem, az ember az egyedüli élőlény, aki nem elégszik meg a kapott képességekkel, hanem technikai eszközök kifejlesztésével pótolja biológia "fogyatékosságait", így pl. láthatóvá teszi a maga számára amit nem lát(hatna), hallhatóvá teszi azt, amit nem hall(hatna).

Egy időben elterjedt nézet volt, hogy a világűr üres. Talán az elnevezés is erre utal. Pedig az üres fogalma igen relatív. Bizonyos anyagok atomjai közelebb helyezkednek el egymáshoz, "sűrűbben vannak", ezeket esetleg nehezebbnek érezzük, mások lazább szerkezetűek, de a maguk módján kitöltik azok is a teret. Érdekes gondolatkísérlet, ha egy gyér, ritkás (szinte fátlan) "majdnem üres" erdőben kilövünk egy puskagolyót, egy bizonyos távolság után ez is eltalál egy fát, míg a sűrű erdőben ez hamarabb bekövetkezik. Minden viszonylagos, relatív. Tehát üres tér nincs, a rádióhullámok, mint lüktető (vagy szakaszos) energiacsomagok haladásához van elegendő, szükséges fluidum. Nagyon fontos az, hogy a teret kitöltő energia megjelenési formája igen tág határok között mozog, az anyagi világon túl elképzelhetetlenül kicsi (ma még nem is ismert) elemi részecskék töltik ki a teret. Ez így van, mert a világmindenség mindent hasznosít, kihasználatlan "üres" térrészt biztosan nem hagy.