Mit jelent az, hogy determinizmus?

Arra, hogy a múltbéli állapotból hogyan jön a jelenbeli majd a jövőbeli, alapvetően három lehetőséget vetettek fel eddig az emberek.

A törvényszerű azt jelenti, hogy megvannak a törvények, megvannak az adatok, és így a törvényekbe beírod az adatokat és megkapod az eredményt. Mint a klasszikus fizikában. A véletlenszerű azt jelenti, hogy a múltbeli állapotból random lesz valami. Esetleg statisztikailag valószínűsíthető, de nem mondható meg egyértelműen, hogy A állapotból B vagy C vagy D állapot lesz. A harmadik a tudatos lények szabad döntése, amit nem próbálok meg elmagyarázni, mert inkoherens hülyeségnek tartom. De az a lényeg, hogy nem törvényszerű és nem véletlenszerű, hanem a tudatosságnak valamilyen speciális tulajdonsága, amit igazából senki nem ért, csak olyan jól esik különlegesnek érezni magunkat.

Na a determinizmus azt jelenti, hogy minden esemény törvényszerű, a másik két eset csak látszólagos. Vagyis ha ismernénk az Univerzum összes adatát egy adott pillanatban, és ismernénk a törvényszerűségeit, akkor vissza tudnánk számolni az Univerzum kezdetéig minden történést, és előre tudnánk számolni végtelen sokáig minden történést. Tehát mondjuk egy adatsorból, ami közvetlenül az Ősrobbanás után rögzítette az Univerzum pontos állapotát, egy nagyon okos valaki ki tudná találni, hogy te holnap melyik zoknidat veszed fel, vagy éppen hogy kihez mész hozzá, mikor és miért, egyszerűen úgy, hogy beírja a kezdeti adatokat egy függvénybe, és leolvassa az eredményt. Ahogy te meg tudod mondani egy sima képlettel, hogy mondjuk két adott tömegű és távolságú test között milyen erő hat.

Egyszerűen összefoglalva, az a felfogás, hogy minden esemény az azt kiváltó megelőző esemény(ek) következményeként történik.

Egy ismert oknak egyfajta okozata lehet csak, és egy eseményt teljes egészében meghatároznak a kiváltó okai; nem léteznek önmagukat előzmény nélkül kiváltó okok, vagy hasonló tökéletesen véletlenszerű változók vagy "láthatatlan" okok, amik az esemény ismerhetőségét egy feloldhatatlan bizonytalanságban tartanák. Tehát ha valamit tökéletesen ismerünk, akkor pontosan tudjuk, hogy miként fog cselekedni, mert a tökéletesen ismert előzmények csak egyfajta eredményt hozhatnak.

Talán Laplace sorai fejezik ki a legjobban, amik a "Laplace démona" néven híresültek el:

"Az univerzum jelenbéli állapotát úgy tekinthetjük, mint a múltja következményét és a jövője okát. Ha létezne olyan értelem, ami egy adott pillanatban ismerne minden erőt, amik a természetet mozgásba hozzák; és minden elem helyzetét, amiből a természet áll; és hozzá még kellőképpen átfogónak is bizonyulna, hogy mindezt az információt mindenre kiterjedő elemzésnek vesse alá; akkor egyetlen képletbe tömörítené az univerzumot a legnagyobb testektől a legkisebb atomokig; egy ilyen értelem számára semmi sem lenne bizonytalan; ahogyan a múlt, úgy a szeme előtt a jövő is kibontakozna."

Eszerint a felfogás szerint az emberi gondolkodás probabilisztikus állapota (azaz hogy valószínűségekben gondolkodik) csak a mindentudás hiányának a következménye; az események okai, ami által megjósolhatóak lennének, mindig ott vannak, csak legfeljebb nem vagyunk emberileg képesek felmérni és öszevetni őket.

Egy ilyen univerzumban az események egy végtelen sorozatban foglalnak helyet, amik visszavezetnek egészen a világ kiinduló pillanatáig egy egyenes és töretlen láncban.

---

A fatalizmus lényegében a determinizmus az emberi gondolkodásra és nem a világra vetítve: az a nézet, hogy az ember nem képes ténylegesen egynél több fajta módon dönteni.

(Szó szerint a "fátum", sors szóból ered.)

A két koncepció amúgy nem függ egymástól; létezhet, mondjuk, egy nem determinisztikus univerzumban, amiben te mgad mégse vagy képes, csak egy kijelölt utat követni.

Megemlítendő, hogy a "sors" egy régi és gzdag koncepció, amihez sokféle hit és ötlet tapad, ami nem szükségszerűen determinisztikus. Például, hogy egy esemény előre, a köztes lépések nélkül ki van jelölve, és minden út oda vezet, stb.

A köznyelvben a "fatalista" azt jelenti, a sors megváltoztathatatlanságába belenyugvó. Közel áll a defeatizmushoz (a harc nélküli megadáshoz) és a pesszimizmushoz. Kicsit más a filozófiai jelentése a szónak.

Mind a két kérdezett kifejezés igazából szélesebb körű filozófiatörténeti iskolák/gondolatmenetek összesítője, nem szigorúan definiált fogalmak, hát így kezeld őket.

Ímé:

[link]

Vree összefoglalója - amennyiben ezt az egyáltalán nem egyszerű témát lehetséges röviden értelmezni - minden lényeges körülményt feltár.

Kicsit kevéssé tudományosan fogalmazva, az anyagi világot törvények szabályozzák. Egy történés valamely szabály szerint megy végbe, és a szabályba beletartozik az is, hogy ő mikor érvényes, és milyen feltételek mellett adja át helyét egy másiknak. Ahogy korábban szó volt róla, a klasszikus fizikában, azaz a makrovilágban a Newton erőtörvények érvényesek, más feltételek mellett, a mikrovilágban például, azonban már a kvantumdinamika szabályai.

Azonban itt van az ember a maga tudatával, megismerési képességeivel. Az ember azt mondja, van determinizmus, mert az anyagi világot ok-okozati összefüggések vezérlik. Ezek egy részét az ember ismeri, más részét meg nem. Amit nem, arra próbál egyéb - heurisztikus - becsléseket adni, a sztochasztika tudománya például ezért fejlődött ki. Rájöttek, hogy a véletlen és a nagy számok törvénye sok dolgot ha nem is pontosan, de előre jelezhet. Azaz az ember növelte a jövőbeli események megismerésének körét a vonatkozó tudás hiánya ellenére.

Vannak, akik a determinizmust abszolutizálják, a tudatos, döntéssel rendelkező emberrei is vonatkoztatják. Azt mondják tehát (implicit módon), hogy tudat nincs, az emberi döntések is meghatározottak, csak nem tudunk róla. Ez a fatalizmus. Tehát, amikor a tudattal rendelkező ember cselekedeteit, mint eseményeket egy kalap alá veszi mondjuk egy kővel megtörténő eseményekkel.

Ezt a fatalisták azért tehetik meg, mert az ember tudása egy adott pillanatban véges. Azaz mindig lehet olyan csűrcsavaros állítást mondani, ami az adott pillanatban nem cáfolható. Bizonyos idő múlva azonban megismerhetjük az ide vonatkozó szabályokat, és az állítás cáfolható. Csakhogy ekkorra lehet egy másikat mondani.

Némi cinizmussal mondható, hogy a fatalizmus éppen azért abszurd, mert kihasználja a pillanatnyi tudás végességét annak érdekében, hogy éppen önmagát cáfolja (hiszen mindig képes új, csak később cáfolható állításra, azaz vagy mégis az ember dönt, vagy a determinizmus lényege, hogy az ember irányíthatja adott keretek között. A fatalizmus tehát vagy ezért, vagy azért hamis - gondolat.)