A cápa zsákmányként tekint az emberre?

Melyik cápa? Méret és táplálkozásmód szempontjából is elég vegyes a felhozatal.

A nagy ragadozó cápák amelyek néha emberáldozatot is szednek, nyilván zsákmányként tekintenek az emberre, különben nem harapnának bele. De nem az ember íze a lényeg, hanem hogy pl a pancsoló, fürdőző ember hasonló hatást kelt a vízben mint mondjuk egy sebzett, vergődő hal, így a cápa könnyű prédának nézi.

A feltűnő színű ruhák is ingerelhetik őket, mert messziről, könnyen kiszúrhatóak. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a legtöbb cápafaj nagyon is jól lát.

Az a rengeteg cápatámadás, nem is olyan sok.

[link]

Nagyságrenddel nagyobb például a "tömeglövöldözéses" ámokfutások száma.

[link]

A cápatámadások halálos áldozatainak száma pedig aztán tényleg elég alacsony. Szarvasmarhák például több embert ölnek meg mint cápák, pedig a szarvasmarha még csak nem is húsevő.

[link]

[link]

Nem is beszélve az olyan meglepő dolgokról mint a kókuszdió vagy a pezsgősdugó, amik több halálesetért felelősek mint a cápák.

[link]

Tehát elég rossz hatásfokkal vadásznak ránk cápák. Ami nem is meglepő, hiszen teljesen különböző élőhely igényünk van. Szóval alapvetően nem vagyunk cápazsákmány.

Viszont olyan cápafajok vannak, amik zsákmányt jelentenek az emberek számára, és tényleg rengeteget el is pusztítanak.

[link]

"A cápa zsákmányként tekint az emberre?"

Elsőre általában nem. A cápa egy elég kíváncsi fajta dolog, és kíváncsiságát azon a módon fejezi ki, hogy ráharap arra, ami a kíváncsiságát felkeltette. Ezt a kábé háromszázmillió évnyi evolúció (-s változatlansága) kódolta belé, hiszen tök jól működik azóta, mióta csak megjelent az élet porondján.

Szóval elsőre többnyire csak kíváncsiságból kóstol az emberbe (és bármi másba, ami csak felkelti a kíváncsiságát), másodjára már akár zsákmányként is tekinthet rá, ha tetszik neki az íze, állaga.

Kicsit olyan, mint egy gyerek: ha valamit nem ismer, de kíváncsi rá, akkor az ujjával megbökdösi. A cápánál kábé ugyanezt jelenti a ráharapás.

Egyáltalán nem. A víziló vagy a kutya több emberáldozatot szed, mint a cápa évente pl.

A legtöbb esetben a cápa abban a pillanatban rájön, hogy elb-szta, amint beleharap az emberbe. A cápa a kövér fókákra, halakra, teknősökre van ráállva, nem a csontos emberre. Amint beleharap, és ropog, kiköpi, ezért van az, hogy a legtöbb esetben csak harapást szenved az illető, nem pedig konkrétan megeszi őt az állat.

A cápáknak nagyon rossz a látásuk, a vízben, alulról egy szörfdeszkán úszó ember kilógó lábakkal, karokkal nagyon hasonlít egy lomha, kövér teknőshöz vagy fókához. A cápák alapvetően azért fontosak az óceáni ökoszisztémában, mert a beteg, lomha állatokat fogyasztják el elsősorban. Egy lassan lubickoló szörfös, vagy egy csapkodó ember pontosan olyan neki, mint egy beteg, döglődő tengeri állat.

A cápáknak nem természetes eledele, zsákmánya az ember, vagy félreértés folytán, vagy territórium-védés miatt támadnak emberre.

Az ember ne felejtse el, hogy az óceánban a cápa van otthon, és próbáljon olyankor úszni menni, amikor a cápák kevésbé aktívak, vagy hordjon megfelelő szörfös ruhát, már vannak kifejlesztve tök jók, pontosan amiatt, hogy a cápák ne támadjanak rájuk.

A cápa nem lát túl jól. Az elektromos- és a rezgésérzékelése viszont nagyon jó. Ezekkel viszont a lubickoló strandolót összekeverheti a zsákmányállataival. És mivel a szaglása is jó, szintén megviccelheti a vízbe került emberi vér vagy vizelet is.

Szóval tévedésből harap. Ha felismeri, hogy ez nem a szokásos menü, inkább elkerüli az embert.

Persze lehetnek kellemetlen kivételek, amikor a cápa felfogja ugyan, hogy ilyet még nem evett, de ugyanolyan kíváncsi, mint éhes. Na ilyenkor előbb-utóbb kóstol, ha nem érez veszélyt.

A halálos cápatámadások vagy a téves, vagy a kíváncsi kóstolások eredményei. Mert miután harapott, rájön, hogy ez nem a várt íz és otthagyja az áldozatot, csak ilyenkor már általában késő, minimum egy végtag ment a levesbe.

Az "emberevő" cápák általában olyan rehabos példányok ,amelyek valami sérülésük, betegségük miatt a szokásos zsákmányállataikat már képtelenek elkapni. Ezek sem szeretik az emberhúst, de az éhség ráviszi őket a nagy felismerésre, hogy moslékkal is lehet tüzet oltani.