Mennyi esélyem van hogy elméleti fizikus legyek?

Mivel feltetted ezt a kérdést, arra következtetek, hogy nincs elég önbizalmad. Először is ezt kell minél jobban helyretenni. Önbizalom nélkül, nem igen tudod megvalósítani önmagadat.

Konkrét válaszul a kérdésedre: fizikus (tudós) bárki lehet, a kérdés az, hogy mennyire lesz jó, kreatív, termékeny tudós?

A jegyeket felejtsd el! Egy ilyen oktatási rendszerben mint amilyen a miénk, a jegyek nem tükröznek szinte semmit (legfeljebb a tanárod szakmai teljesítményét, de ez sem általános), azt meg főleg nem, hogy milyen lehetnél matekból. Ne a jegyek alapján ítéld meg magadat (és másoknak se hagyd, hogy ezt tegyék (rád vonatkozólag) vagy legalábbis nem érdekeljen), hanem az érdeklődésed szerint. Lehet, hogy most 4-es vagy, de az érdeklődésed szerint foglalkozol a matekkal. Ha ez az érdeklődés nagy, akkor akár túltehetsz az évfolyam legjobb matekosán (most mondtam egy példát), sőt! Nagyon fontos a szorgalom, a tehetségnél is fontosabb.

Igen, a fizikában illetve az elméleti fizikában, a matematika nagy szerepet játszik. De van egy örömhírem: a matematika roppant egyszerű (és érdekes, bár ez már kicsit szubjektív, de én azt mondom, hogy ez sok ember esetében csak azért van így, azért mondja, hogy ő nem szereti a matematikát, mert igazából nem tudja mi az). Az egész csak hozzáállás, érdeklődés, motiváció és önbizalom kérdése! A matematika ismerete és a jó, elvont matematikai gondolkodás még azért is hasznos, mert míg ezeket elsajátítod, olyan szinten fejlődsz általánosan, hogy az a fizikára is kihat (pl. kreatív ötletek). Nagyon fontos a jó problémamegoldási képesség, azt nagyon kell csiszolni, gyakorolni.

Azt tudom neked javasolni matekból és fizikából is, hogy ha vannak hézagok az elmúlt év anyagaiból, akkor először azokat tömd be. Most a nyáron ha elkezded lapozgatni a következő évi matek könyvet, akkor ez nagyon nagy előny lesz neked a következő évre és jobban is fog menni a matek (de ez természetesen igaz a fizikára is). De ha igazán érdekel, akkor valószínűleg nem csak lapozgatni fogod, hanem komolyan tanulmányozni. Oldj meg a tananyagra vonatkozó példákat, gyakorolj, és ha ezek már kisujjból mennek, akkor kezdj el versenyfeladatokat megoldani (problémamegoldás fejlesztése). Ezekből vannak könnyebbek, nehezebbek, szóval majd konzultálj a matektanároddal, hogy mivel kezdj. Sőt, ha van kedved, akkor szerintem következő évek fizika és matematika anyagait is elkezdheted feldolgozni. Nagyon ajánlom neked a Kömal folyóirat megrendelését, és a szinte laikusoknak írt könyveket, például Hawking könyveit. Persze ha a teljesen önálló önképzés nem megy, akkor elmehetsz akár az iskolád (vagy ha ott nincs jó akkor valamelyik környékbeli iskola) matek meg fizika szakköreire. Motivációs erőként pedig nagyon tudom ajánlani a matematika/fizika történeti könyveket, ezek legalább annyira inspirálóak mint a személyes találkozás.

A 9. válaszoló írta, hogy a tananyagok egymásra épülnek, persze most kicsit javítottam, mert a válaszoló ismétlést ír, ami már nem teljesen igaz. A válaszában logika sincs nagyon, mert pont erről van szó, egyrészt arról is amit már írtam, hogy a jegyek nem tükröznek semmit, de tegyük fel, hogy tényleg nem vagy olyan jó matekból, akkor majd gyakorlással az leszel! A 9. válaszoló tipikus példája a kreatív (és egyben intelligens) és a csak pusztán intelligens ember közötti különbségre. A válaszoló csak intelligens, ebből fakadóan egy bizonyos ideig mentek neki az említett tárgyak, mert rá az úgynevezett konvergens gondolkodás jellemző, ami az intelligencia alapja. Megtanulta az órán elhangzottakat és jól alkalmazta a különböző megoldási sémákat az alap feladatokra. " De most fizika fakton haldoklom": De amikor már a dolgok nehezebbre fordultak, némi kreativitást igényeltek (aminek viszont az alapja az úgynevezett divergens gondolkodás), a puszta intelligencia, a konvergens gondolkodás megbukott. Megjegyezném még a teljesség kedvéért, hogy konvergens gondolkodással is ellehet végezni (eredményesen is) a középiskolát, egyetemet (mint erre, ha csak a matematikát/fizikát nézzük akkor is 500-ból 499 ember példa), ha az olyan mértékű. A matematikában/fizikában, nem a már felfedezett dolgok megértése, megtanulása és alap feladatok megoldása a nehéz (eltekintve a kvantummechanikától, mert azt komolyabban senki sem érti), hanem új dolgot kitalálni.

Először is tanulj meg jól angolul (ha még nem tudsz)! Azután máris kinyílik előtted a világ, és nem kell csak arra hagyatkozni, amit az iskolában tananyagként eléd raknak. Ha sikerül bejutnod az egyetemre, akkor meg angol nélkül amúgy sem leszel meg.

Ajánlom Gerard 't Hooft, Nobel-díjas fizikus oldalát, ahol szépen összeszedi, hogy milyen ismeretek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó elméleti fizikus lehessen:

[link]

Bal oldalon látod felsorolva a témákat, rájuk tattintva pedig a főbb témákat, amiket ismerni kell. Alattuk pedig pár link olyan forrásokhoz, amelyek alapján el lehet indulni. De én javaslom, hogy próbálj a neten egy-egy adott témában akár több jó könyvet is keresni, mert a lista elég hosszú, és nem mindenkinek ugyanaz jön be.

Az elején egyelőre csak a matekot ajánlanám, amíg már magabiztos nem leszel a differenciál- és integrálszámítás terén. Ha ez megy, akkor el lehet kezdeni az elméleti mechanikát tanulni, közben meg matekból mondjuk a lineáris algebrát, komplex függvényanalízist, vektoranalízist és némi funkcionálanalízist, valószínűségszámítást és statisztikát. Aztán jöhet a klasszikus elektrodinamika, de még előtte elkezdheted a termodinamikát és statisztikus fizikát is. Lényegében erre a három dologra (mechanika, elektrodinamika, termodinamika és statisztius fizika) lehet aztán ráépíteni a modern fizikát a relativitáselmélettel és kvantummechanikával, amelyekre tovább épülnek aztán olyanok, hogy atomfizika, szilárdtestfizika, kvantumtérelmélet, kvantumoptika, kozmológia, stb.

A modern fizikával együtt kellene tanulni komplex vektortereket és csoportelméletet is. Meg bármit, ami a fizika tanulása során szembe jön.

Egyszóval elég sokat. :)