Miért nem jó a tömeg definiciójaként az, hogy az anyagot felépítő legkisebb (szubatomi) részecske darabszáma?
A részecskéket eddig mindig kisebb részre tudtuk darabolni, lehetséges, hogy lesz egy végső részecske, amiből csak egyfajta típus van és ennek a különböző agglutinációi alkotnak minden egyes anyagok?
Következésképpen ez a részecske egy nagyon kicsi energiamennyiséget is jelentene, vagyis a darabszáma egy adott testben meghatározza annak energiatartalmát (E=mc2), amely nem függ a gravitációs erőtől, stbtől.
Ha eltekintünk attól, hogy még elméletben is igen bajosan működne (pl. a kötési energia miatt: az atomok tömegszáma és atomtömege sem arányos egymással), akkor is igen komoly logikai hiba van ezzel definiálással: egy olyan valamivel akarod definiálni a tömeget, ami nem is biztos, hogy létezik. Ezen az alapon, ha kiderül, hogy nincs ilyen részecske, akkor nem létezik a tömeg sem? Illetve mi van, ha ezek a részecskék nem egyforma tömegűek?
Továbbá még egy gyakorlatiasabb probléma. Tegyük fel, hogy tényleg van ilyen részecske, és a fenti (és potenciális számos további) problémák nem állnak fenn. Hogyan definiáljuk a fenti módon, mennyi 1 kg, ha még fel sem fedeztük a részecskét (és így nem tudjuk, mennyi a tömege)?
E=mc2 képlet valójában a tömeg definíciója vagyis amit mondasz.
Szerintem fölösleges azon agyalni amit már einstein és kismillió fizikus átnézett.
Mivel még elméletben sincs szó végső részecskéről, ezért megjósolni se lehet a tömegét.
A darabszámra/anyagmennyiségre egyébként ott van a mol, az Avogadro szám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!