Nagyjából mekkora űrszeméttel kell ütközzön egy műhold ahhoz, hogy felrobbanjon?

Egy ütközés romboló hatása attól függ, hogy mekkora lendülettel találja el az egyik dolog a másikat (meg persze milyen szögben). A lendület pedig a sebesség és a tömeg szorzata. Tehát nem feltétlenül kell nagy méretűnek vagy tömegűnek lenni az űrszemétnek ahhoz, hogy működésképtelenné tegye a műholdat, vagy akár darabokra essen szét tőle. Akár egy kis porszem is elegendő, ha megfelelően nagy sebességgel csapódik be.

A műholdakat amúgy sem arra tervezik, hogy ütközéseket bírjanak ki, nem roncsderbire készítik őket. Ahol a műholdak keringenek, ott már nagyon ritka az anyag, csak nagyon ritkán elvétve találkoznak néhány kósza molekulán kívül bármivel is. Pont ezért, nem is igazán látják el őket ütközések elleni védelemmel, vagy legalábbis ez csak sokadrangú szempont a műholdak tervezésénél, készítésénél. Gyanítom, hogy a műholdak többsége már attól megsérülne vagy akár működésképtelenné is válna, ha egy munkavédelmi bakanccsal egy jó nagyot belerúgnál.

Üdv.

Felrobbanni biztosan nem fog, a robbanás ugyanis nem más mint, gyors égés, az égéshez meg ugyebár kell oxigén is. (a műholdakon az esetleges pozicionáló hajtóművek értsd fúvókák, sűrített gázt használnak, főként nitrogént), max darabjaira hullik, működésképtelenné válik, ehhez elég egy apró porszem, ha jó helyen, megfelelő szögben, kellően nagy sebességgel kapja el.

"Felrobbanni biztosan nem fog, a robbanás ugyanis nem más mint, gyors égés, az égéshez meg ugyebár kell oxigén is."

Hát, elgondolkodtam kicsit ezen a dolgon, és van azért valamennyi igazság abban, hogy felrobbanhat.

A hétköznapi értelemben vett robbanás valóban úgy zajlik le, ahogyan írtad. Azonban az égés is lehet "nem hétköznapi" értelemben vett égés, akár oxigéntől elzárva is. Ilyen pl. az alumíniumpor és a vas-oxid por keveréke (termit), ahol a keverék tartalmazza a reakcióhoz szükséges oxigént, vagy akár lehet teljesen oxigénmentes égésről is beszélni, pl. amikor a nátrium ég el klórgázban.

Ugyanígy elvonatkoztatva, mit is nevezünk hétköznapi értelemben robbanásnak? Többnyire azt, amikor nagy nyomású gáz hirtelen elszabadul, és esetleg szilárd részeket repít szét a szélrózsa minden irányába. Ugye ilyesmi amikor egy gránát felrobban, de ugyanilyen lehet egy gázpalack is, vagy akár az autó kereke is, amikor túlfújják. Utóbbinál pedig már semmiféle égés nem játszódik le a robbanás folyamán.

Tehát a műholdra visszatérve, ha olyan űrszeméttel találkozik, amely elég nagy hőt tud generálni a becsapódáskor, akkor bizonyos részei felforrnak és elpárolognak. Ez pedig ha elég gyorsan következik be, akkor bizony elég nagy nyomást fejthet ki a többi részre. Ilyenkor pedig a hirtelen kitáguló gáz(-neművé vált szilárd összetevők) szétveti a szilárdan maradt részeket, vagyis echte hétköznapi értelemben vett robbanásként is azonosítható a történés.

#5

Igazad van abban hogy, a köznyelv a robbanás szót használja a hirtelen nyomásnövekedés közben bekövetkezett extrém mechanikai roncsolódásra, szétvetődésre is, valamint hogy, nem szükség tiszta, elemi O˘2 jelenlétére hogy, valami égjen, robbanjon (pl: TNT).

A hozzászólásomban arra akartam kitérni hogy, technikai értelemben nem következik be robbanás, persze a köznapi nyelvben szokták robbanásnak nevezni egy nyomás alatt lévő nitrogén tartály szétvetődését is.

De ha már a tudomány témakörénél vagyunk, akkor maradjunk meg a tudományos és technikai szakzsargonnál. :D

A robbanás fogalma is eltér országonként. Mondjuk máshogy fogalmazzák meg az usaban és Mo-on.

találtm pl ilyet:

"A release of mechanical, chemical, or nuclear energy in a sudden and often violent manner with the generation of high temperature and usually with the release of gases."

Másik: A robbanás definíciója: egy hirtelen bekövetkező

reakció, amely gyors fizikai vagy kémiai oxidációval

vagy bomlással együtt hőmérséklet- és/vagy

nyomásváltozást okoz.

De nekem úgy rémlik, hogy a robbanásnak a definíciójában valahogy a lökéshullámfront haladási sebessége is benne van, csak ilyen definíciót most nem találok.