Mennyi a valószínűsége, hogy a Föld elhagyja a Napot és ki a jéghidegbe megy ki? (Többi lent)

Kérdező, valami nagyon nagy probléma lehet a fejedben!

Vagy rossz oldalakon nézelődsz.

A sötét anyag most is itt van körülöttünk - csakhogy olyan kevés, és annyira nem hat kölcsön semmivel, hogy nem lehet észrevenni.

Később sem lehet majd észrevenni - ugyanis nem tömörül úgy, mint a csillagok és a bolygók. Nincsen "sötét Föld".

Szét van szórva az egész világban, és jelenleg csak akkora felhőket vagyunk képesek kimérni belőle, mint egy fél galaxis, és ezt is csak a gravitációja alapján.

Ez olyasféle dolog, mint ahogy a Tejutat látod az égen: azért látod, mert elég messze vagy tőle, és amerre nézel, sok van belőle.

Csakhogy a Tejút itt van körülötted mindenhol! Benne vagy!

Mégsem látod, mert a közeledben nincs elég csillag ahhoz, hogy tömörnek lásd.

A kérdező nem igazán van tisztába na dolgokkal, így leginkább a többieknek írnék érdekességképpen.

Az év elejei gravitációs hullám direkt detektálása óta ismét szélre kaptak olyan elgondolások, hogy még sincs sötét anyag, mégis az eddig alacsony gyakoriságú kompakt objektumok, mint fekete lyukak és barna törpék teszik ki a hiányzó anyag részét. Ennek az az oka, hogy igen csekély valószínűséggel történhetett meg az a fekete lyuk összeolvadás, mégis megtörtént. Mindenesetre ez még koránt sem bizonyított, majd a további mérések által felállított statisztika fog pontosabbat mondani. Az eredmény lehet csak ara fog vezetni, hogy az arányok mások, de van nem barionikus sötét anyag.

A Naprendszer stabilitása megint érdekes kérdés. Pár száz éve nagyon komolyan dolgoztak azon, hogy megtudják milyen perturbációkat okozz egyik bolygó a másik keringésében. Végül kétfajta perturbációt találtak a bolygók pályaelemeiben, periodikusat és szekulárisat. A szekuláris perturbációk tudnak gondot okozni, ezek nagy időskálákon, több száz év alatt, de tudnak jelentős változásokat létrehozni a pályaelemekben. A Naprendszer stabilitásának szempontjából a bolygók félnagytengelyiben fellépő szekuláris perturbációkat kell megvizsgálni, leginkább, hogy vannak-e. Ez hosszú és bonyolult dolog, annak idején, ha jól emlékszem Laplace és Langrange mondta ki, hogy a félnagytengelyek végtelen sor alakú közelítéseiben elsőrendű szekuláris perturbáció nincs. Erre aztán ki is mondtak egy tételt. Aztán Euler mondta ki, hogy másodrendben sincs tisztán szekuláris perturbáció, de ott már találtak vegyes szekuláris perturbációkat (szekuláris amplitúdójú periodikus perturbációt), végül harmadrendben sikerült kimutatni szekuláris perturbációkat is. (D'Alembert-sorfejtésnél) Viszont ebből nem lehet a Naprendszer instabilitására következtetni, mivel lehetséges, hogy ezek a magasabb rendekben előforduló szekuláris perturbációk elegendően hosszú sorfejtés után összeállnának nagy periódusú periodikus perturbációkká, erre utal, hogy amikor Lie-sorokat használtak, akkor a megoldásokban magasabb rendben sem találtak tisztán szekuláris perturbációt. Ennek meghatározása pedig még ma is gondot okozz. Ebből a lehetőségből viszont a stabilitásra sem következtethetünk, mivel a megoldásoknál használt sorok gyakran nem konvergensek csak formálisan, tehát a sorok első pár tagja amely valamilyen konvergenciát mutat, aztán ez eltűnik. Szóval erről igazán konkrét dolgot nem tudunk mondani. Sokkal részletesebb kutatások szerint nagy időskálákon, több száz évesen kaotikussá válnak a dolgok, a belső bolygók esetében már 10 millió év után sem tudjuk megmondani, hogy hol lesznek a pályájuk mentén, szóval szerintem elképzelhető az is, hogy egyszer majd szétesik az egész Naprendszer még mielőtt a Nap fejlődése végett fellépő változások iktatnának ki minket, de ha ez megtörténne az sem mostanában lesz.

Hopsz:

"Sokkal részletesebb kutatások szerint nagy időskálákon, több száz MILLIÓ évesen"

"Sorozatban az volt hogy egyre messzebb tavolodott a Naptól de keringett korulotte. Na"

Valami sci-fi sorozat alapján tetted fel a kérdést? :D

Atyám!

17-es, kissé félreértettél:

Perturbációk természetesen minden bolygó pályájában vannak folyamatosan. A pálya nem egyenlő a félnagytengellyel. Hat pályaelem van, amely kijelelői az ellipszist, amelyen keringeni fog a bolygó, ezek lehetnek a félnagytengely, inklináció, excentricitás, felszállócsomó hossza, pericentrum argumentuma és közepes anomália vagy ezekből képzett új mennyiségek, amelyek különböző esetekben egyszerűbbé tehetik a számolást. Perturbáció csak akkor nincs, ha a csillag körül egyetlen bolygó kering, amikor több bolygó van, akkor azok zavarják kissé a többi pályáját. A bolygók pályaelemei nem állandóak, hanem időben folyamatosan változnak (a változást a perturbációk okozzák), mindig más és más ellipszist jelölnek ki, amelyen keringene a bolygó, ha a perturbáció megszűnne abban a pillatanban. Ezen (az úgynevezett oszkuláló pályaelemek által kijelölt) ellipszisek burkolja a valódi pálya. Én az előző írásban ennek csak egy nagyon speciális esetet írtam le, amikor csak a félnagytengelyben és csak szekuláris perturbációt néztünk, mert ez volt érdekes a kérdés szempontjából. A 10 millió éves dolog nem az, hogy elhagyja a Naprendszert, hanem hogy a belső bolygók rendszere esetén 10-100 millió éves skálán kaotikus változások lépnek fel (más pályaelemekben, főleg a felszálló csomó hosszában és a pericentrum argumentumában) és emiatt a bolygó pálya-menti helyzetét nem tudjuk meghatározni. Tehát azt nem tudjuk megmondani kb. 10 millió év után, hogy a pályáján pontosan hol lesz, nem pedig azt, hogy odébb megy-e 4 CSE-t vagy sem.

(Amennyire tudom szerintem is inkább 3-4 milliárd éves az élet a Földön.)