Nap fénye miért nem egyenes (nek látszik)?

Ez akkor lenne így, ha a Nap-Hold-Föld szög mindig derékszögű lenne. Viszont ilyen csak havonta kétszer fordul elő, a többi esetben kisebb vagy nagyobb a szög.

Vagy másként megközelítve: a Holdat és a Napot korongnak, síkidomnak veszed, így a három dimenzióból kettőt csinálsz, ami információveszteséggel jár.

(Ez olyasmi, mint a hatszög: ha megfelelő helyre belerajzolsz három szakaszt, akkor máris egy kockát látsz helyette. Egy kocka megfelelő szögű síkvetülete szabályos hatszöget ad.)

Szerintem inkább abból adódhat, hogy az égbolton az egyenesek kicsit görbültnek látszanak. Ez nem csillagászati, inkább perspektivikus dolog.

Pl. ha két sín között állunk, akkor mindkét irányban látszólag összetart a sínpár, tehát valójában görbültnek látjuk.

Szóval a gond azzal van, hogy ha az égbolt síkra vetített képén húzol egy egyenest, az nem fogja fedni a valódi egyenest.

Vegyünk egy példát:

Mondjuk a földön ülsz, és a fejed felett, valahol melletted van egy kosárlabda (mondjuk egy melletted lévő szekrény felsőbb polcán.) Szemben egész alacsonyan süt a Nap, ami látszólag veled egy magasságban van.

Ha oldalra nézel, akkor a labda megvilágított része vízszintesen előre néz. De ha ezt a képet lefotóznád vagy lerajzolnád, akkor a Napot a lábad elé kellene rajzolni, vagyis a labda magasságánál jóval alacsonyabbra. Így a Nap a labdáról húzott egyenes alá kerül.

A lényeg, hogy ha felnézünk az égre, akkor a Hold és a Nap közötti hatalmas távolságbeli különbség nem érződik, hanem olyan, mintha mind a kettő egy képzeletbeli éggömbre lenne vetítve.