A férfi eredendően poligám, a nő eredendően monogám természetű?

Nem egészen.

Mindkettőnek az a hasznos, ha 10-15 évig együtt maradnak, míg felnő a gyerek, ugyanakkor a férfinak az is hasznos, ha másfelé is szórja a magját - FELTÉVE, hogy azokból is életben marad néhány. Cserébe meg a nők csinálnak olyat néha, hogy megfogan a gyerek az alfahímtől, aztán felneveli egy jó apa.

"...a nő számára pedig a legkiválóbb hímnek kell gyerekeket szülni."

ez azonban nem monogámia.

ha elfogadjuk a feltételezésedet, akkor ha két gyerek között lecserélődik a legkiválóbb hím, akkor a nő nem tart ki a korábbi mellett. azaz nem monogám.

Nem. Mindkettőnek az az előnyös, ha monogámok, mert akkor képesek az utódot életben tartani a legnagyobb eséllyel.

Szerintem alapvetően ott a hiba a kérdésben (?), hogy azt feltételezi a férfiak azért akarnak több nővel lefekedüni, mert poligámok. Csakhogy ez a párválasztásról és a gyerekcsinálásról szól.

Az emberek viszont az élvezet miatt szexelnek, nem pedig a manapság olyan divatosan puffogtatott "magszórás" miatt.

Egy nő is ugyanúgy megcsalja a párját, ha az nem elégíti ki őt az ágyban.

Ennek semmi köze a poligám, monogám élethez.

Igazi poligámia akkor lenne, ha a férfinak minden partnerétől gyereke lenne és mindenkiről ő gondoskodna. Csak ugye ez nem valósul meg.

Ne keverjük a lehetőséget a szükségszerűséggel.

Az evolúció pedig számos körülményt "vesz figyelembe" amikor egy faj ez irányú működését "szabályozza". Ahol a poligámia terjedt el, ott annak jól meghatározott oka volt, ahol a monogámia, úgyszintén.

Gondoljunk arra, az ember történelme során létezett matriarchátus, mert akkor az volt célszerű. Ha leszámítjuk az erővel való fenntartását valaminek, akkor elmondható, azt felváltotta a patriarchátus, mert akkor az volt jobb. Azóta meg - európai viszonylatban például - a monogámia érvényesült, sok helyen viszont az egyoldalú poligámia. Mindkettőt a körülmények és célszerűség magyarázza.

A mai a technológia fejlettsége mellett ennek jelentősége fizikai szükségszerűségből egyre inkább erkölcsivé válik. És mindkét változat tud életképes lenni, a helyi szokások, szemlélet és néhány más tényező dönti el, melyik működik.

Magának az embernek ez irányú természete a korával is változik. Fiatal korban, amikor mindent egyszerre akarunk tudni, a poligámia a természetesebb (gyakoribb) eset. Később, amikor stabilitásra van szükség sok szempontból, a monogámia válik fontosabbá.

Nem hiszem, hogy erre egyértelmű és elfogadott vagylagos választ lehet adni.

"és mindenkiről ő gondoskodna"

Ez egyáltalán nem szükségszerű.

Elég, ha többen életben maradnak és felnőnek.