Szerintetek lehetséges lesz, hogy ebben a században végre láthassunk részletesen egy távoli csillagot, vagy bolygót űrtávcső segítségével, mint a Nap és a bolygói?

Szerintem lehetséges, hogy ebben a században lássunk ilyesmit, mert félelmetesen fejlődik a technika.

De nem biztos, hogy mi megérjük... (majd 2099-ben lesz a nagy dobás :))

No azért nem olyan nagy ám a baj. Van egy két aduász a tarsolyban:

[link]

Vagy akár a világűrben is:

[link]

Nem azért mondom, de most jutottunk el odáig, hogy Föld körüli távcsővel sikerült lefényképezni az űrhajósok nyomát a Holdon. Ez sem valami haj de jó kép, és csak azért sikerült, mert tudtuk, mit keressünk.

Úgyhogy szerintem még jó ideig csak azt fogjuk részletesen látni, ahova űrhajót küldünk.

Szerintem megéled ezeknek a felfedezéseknek egy részét. Az elv ismert, már "csak" össze kell szedni a pénzt rá. Sokat lehet olvasni a jövőben tervezett távcsövek űrtávcsövekről, és ezek közt szép számmal vannak izgalmas és biztató elképzelések is. Személy szerint én az űrtávcső jövőjében bízom a legjobban. Ha sikerülne egy akár több tízméteres, esetleg több százméteres űrtávcsövet létrehozni, drasztikus, és forradalmi felfedezéseket tehetnek majd vele. Ezekkel már közvetlenül meg lehetne figyelni távoli csillagok, bolygók felszínét, a fekete lyukak közvetlen környezetét, kvazárokat, és sorolhatnám. Vélhetőleg majd ott is szembesülnek bizonyos problémákkal amik a képalkotás rovására mennek, avagy a felbontást behatárolják, de bízom benne hogy ezeket minimalizálni tudják majd. Véleményem szerint fel fog majd lépni egy jelenség (hasonlóan a földi távcsöveknél jelentkező légkör-optikai problémákhoz), amit az intersztelláris, intergalaktikus térben, a (még ha oly ritkán is ...) előforduló por, gáz okoz. A földi távcsövek esetén a légkör hatását viszonylag egyszerű kiküszöbölni, hiszen az adaptív optika már elengedhetetlen része a modern űrkutatásnak. Sajnos az intersztelláris, intergalaktikus aberrációval már nem lesz ilyen egyszerű elbánni :( Nyilván ki fognak az ellen is találni valamit, de félek ez az új tényező behatárolja még ezeknek a távcsöveknek is a felbontóképességét. (ráadásul ez a hatás változó a megfigyelés irányától is !). Ezektől függetlenül az a véleményem, hogy műszakilag még a mi életünkben egy hatalmas ugrást fogunk tudni végrehajtani a megfigyelések terén, és részesei leszünk új és nagyszerű felfedezéseknek. Persze lesznek majd olyan területei az égboltnak amik továbbra is megfigyelhetetlenek maradnak, hiszen a porfelhők továbbra is átlátszatlanok lesznek az optikai távcsöveink számára

Különben a Betelgeuse egy hatalmas csillag, és a nagy távolsága ellenére már most is kiterjedéssel észlelhető, a Proxima viszont (Pedig a Nap legközelebbi csillagszomszédja), a mérete miatt jó ideig nem fog részleteket elárulni a felszínéről.

maci