Az emberi hímivarsejt minek a segítségével talál oda a petesejthez?

Nos, ez bonyolult. Küldő megtermékenyítésűeknél van kemoattraktáns (barnamoszatban a fucoserratin bizonyított; halnál a micopyle), a belső megtermékenyítésűeknél mást mondanak. Itt a petesejt "tipikus nő: nem vadászik, hanem csapdába ejt". :) Vagyis a hímivarsejtek a capacitatio nevű jelenség lejátszódása után hiperaktívakká válnak, mennek mindenfelé. Feltehetően a női ivarutakban a haladásban segíti őket az ellenáram, talán kemoattraktánsok is (bár ez emberben nem bizonyított, patkánykísérlet van rá, a tejsavat is meggyanúsították), valószínű, hogy termotaxis is van (az isthmus területe hidegebb, ha emlékeim nem csalnak fél év távlatából :) ). Ha a petesejt környékére érnek, ott történik a "bevonzás".

A peteburokban vannak kötőfehérjék, ezek fajspecifikusak. Találtak tengeri sünben egy resact nevű fehérjét, erről bizonyított, hogy "csapdába csalja", vagyis megköti a spermiumokat (majd beindítja az acrosomalis reakciót). Ennek az emlős "párja" az ún. ZP 3 (zona pellucida - innen a rövidítés). Erről ugyan kísérletes bizonyítékot én egérből láttam csak, de nem volt túl meggyőző, azonban a két fehérje feltehetően elég hasonló ahhoz, hogy a tulajdonságaik is azok legyenek.

Ezek a fehérjék szigorúan fajspecifikusak, egy egér ZP3 nem fogja egy emberi spermium acrosomalis rekacióját beindítani. Talán ez biztosítja a fajspecificitást. :)

Ez már nem csak az odatalálásról szólt, de remélem, nem untad halálra magad.