Akkor most ki öregszik többet?

Ha már mozognak, nincs különbség.

De az egyikük gyorsul, amíg eléri a nagy sebességet, a másikuk nem. Ezt pedig az űrhajón belül is érzi, a másik pedig nem. Ennyi különbség mindenképp van közöttük.

Aztán, ha vissza akar jönni, le kell lassulnia és visszafelé gyorsítania.

Ez persze nem a magyarázat, de jelzi, hogy nem azonos a két rendszer.

14:30,

Ezt így eléggé összekeverted...

a) A gyorsulás nem befolyásol semmit (jó, persze az élettani hatásokat, meg az anyagra gyakorolt hatását most nem nézve), csupán a sebesség változást. Az idő torzulást maga a sebesség, nem a gyorsulás - ha 0.9c-re 1G-vel vagy 150G-vel gyorsulsz, az lényegtelen, a 0.9c-t elérve ugyanakkora lesz a változás bármilyen sebességgel is értél oda.

b) Mindig a lassabban mozgó fog öregedni gyorsabban. Ha én felgyorsulok, azt fogom észrevenni, hogy körülöttem a világ lelassul, míg én nem veszek észre változást magamon. A Földön maradt emberek azt veszik észre, hogy én lelassulok, míg ők nem észlelnek magukon változást. Tehát én, a gyorsabban mozgó mindig lassabban öregszem, mint a földön maradtak, függetlenül a fel és leszállás módjától.

Hát pedig a gyorsulásnak erős köze van a dologhoz. Magában a sebesség semmit sem számít, mert az relatív. Tehát hogy most én távolodom a tesómtól, vagy ő távolodik tőlem, az csupán nézőpont kérdése. Ezért van az, hogy ha távolodunk egymástól, akkor én látom őt gyorsabban öregedni, ő viszont engem lát gyorsabban öregedni. Hogy valójában melyikünk lesz az öregebb, mikor újra találkozunk, az attól függ, hogy melyikünk szenvedett el közben nagyobb gyorsulást, vagyis nagyobb erőhatást. Ha ő a Földön marad, és én megyek űrhajókázni, akkor nyilván én fogok gyorsulni, majd lassulni, majd megint gyorsulni és ismét lassulni, mire újra találkozunk. Tehát én leszek a fiatalabb, ő pedig az öregebb.

(Ugye a lassulás is gyorsulás, csak ellenkező irányú, tehát amikor fékezel, akkor tkp. ellenkező irányban gyorsítod magad.)

"Az idő torzulást maga a sebesség, nem a gyorsulás - ha 0.9c-re 1G-vel vagy 150G-vel gyorsulsz, az lényegtelen, a 0.9c-t elérve ugyanakkora lesz a változás bármilyen sebességgel is értél oda. "

Ez igaz, legalábbis olyan szempontból, hogy 0.9c eléréséhez tényleg mindegy, hogy mekkora a gyorsulásod. Mert ha kisebb a gyorsulás mértéke, akkor hosszabb ideig tart elérni a 0.9c-t, ha nagyobb a gyorsulás mértéke, akkor arányosan rövidebb ideig tart ugyanezt a sebességet elérni. De mindkét esetben te vagy erőhatás alatt (gyorsulás), ezért fogsz te lassabban öregedni a Földön maradt tesódhoz képest.

Einstein észrevétele volt, hogy ha egy liftben állsz, amelyik egyenletes 1g-vel gyorsul, vagy a Föld felszínén állsz, a kettőt nem tudod egymástól megkülönböztetni, gyakorlatilag ekvivalensek egymással. Ezért van az, hogy az erősebb gravitációs mezőben (másképp fogalmazva: mélyebb gravitációs kútban) tartózkodó számára lassabban telik az idő.

Ezt el kell olvasni és megértitek:

[link]

Nem, nem az erőhatás, hanem a sebesség a lényeg, kitartóan.

Az egész téma arról szól, hogy a fénysebességhez képest milyen gyorsan mész. Nem arról, hogy hány G-vel gyorsulsz. Elérve a 0.9c-t már nem kell gyorsulnod, 0G ér, mégis fennáll az időtorzulás. A fotonok is 0G hatása alatt vannak (nem gyorsulnak, nem lassulnak) mégis számukra mindenhova 0 időegység alatt elérnek oda - Mert nem a gyorsulás számít! A gyorsulás abban számít, hogy adott sebességet mennyi idő alatt érsz el. De a relativitásból eredő időtorzulásra a gyorsulás a sebességen kívül SEMMILYEN hatással nincs.

Ezt a kérdést pár havonta mindig felteszi valaki.

Természetesen a gyorsulásnak köze van a dologhoz, hiszen a gyorsulás különbözteti meg a két vonatkoztatási rendszert. A Földön maradt ikertestvér végig ugyanabban az inerciarendszerben marad, míg az űrhajós a megfordulás során lassul, azaz ez idő alatt minden pillanatban átkerül egy másik vonatkoztatási rendszerbe, amelyeknek egyidejűségi vonala a földi testvér más és más időpillanataival van fedésben. Ha valaki lerajzolja kétdimenziós téridő-diagramon, akkor világosan lászik, ahogy a megfordulás során az űrhajós vonatkoztatási rendszerének x tengelye, azaz egyidejűségi tengelye végigsöpör a földi testvér időtengelyén, és az űrhajós szempontjából addig lassabban öregedő földi testvér "hirtelen megöregszik". Ez természetes következménye az egyidejűség relativitásának, amely a vonatkoztatási rendszerek relatív mozgásától függ, azaz mind sebeségüktől, mind pedig mozgásuknak irányától.

Az ikerparadoxon egy teljesen jól értelmezett és matematikailag is pontosan tárgyalható jelenség, amelynek lényege szaknyelven szólva az, hogy időszerű világvonallal összeköthető (azaz időszerűen szeparált) két esemény között eltelt idő akkor maximális, ha azon a világvonalon mérjük, amelyhez rögzített vonatkoztatási rendszerben a két esemény azonos helyen történik.