Paksnak mi a környezeti problémái?

A Dunából veszik a hűtővizet, amit vissza magasabb hőmérsékleten engednek vissza. Ez hőszennyezést okoz a folyó környezetének - azaz x szakaszon pár fokkal megemelkedik a Duna hőmérséklete.

Aztán pár havonta cserélik a fűtőpasztillákat, amik elhasználódva veszélyes hulladékként kezelendőek. Ezeknek kellenek olyan tárolók, amik a föld alatt épülnek nagyon vastag beton és ólomfalakból.

Ez a legnagyobb károsító hatása az erőműveknek, bár egy család évi kiszolgálásához csupán ~8 grammnyi pasztillára van szükség. Szemben azzal, hogy mondjuk egy szénerőművel ugyanehhez több tonna szenet kell elégetni, ami sok égésterméket, és ugyanúgy sugárzást bocsájt ki a környezetbe ez egy tolerálható hátrány (különösen, hogy nagyon szigorúan kezelik az elhasznált hasadástermékek tárolását).

Az első kb. jól leírta a dolgokat. Annyival egészíteném ki, hogy a hőterhelés nem feltétlenül jelent környezeti problémát. Pakstól lefelé egy jó darabon Duna kb. sosem fagy be, és az élővilág jól tud alkalmazkodni a megnövekedett vízhőmérséklethez. Lehet, hogy olyan fajok nem bírják, amelyeknek így túl meleg a víz, de azok nem ezen a szakaszon fognak tanyát verni - cserébe meg tudnak telepedni olyanok, amelyeknek kedvező a magasabb vízhőmérséklet. Tehát egyes fajokra nézve ugyan káros, de más fajok szempontjából viszont hasznos is (növeli a biodiverzitást).

A másik, hogy valóban kb. 8g uránpasztilla képes fedezni egy család éves áramszükségletét, aminek durván 8 tonna szén felel meg. A 8 tonna szén urán- (és egyéb hasadóanyag-) tartalma viszont relatíve magas. Ennek egy jelentős részét a szénerőművek viszont mindenféle szűrés nélkül pöfögik ki a légkörbe (nagyobb része a szén salakjában marad vissza), míg az atomerőműből kikerülő hulladékot elég jól szeparálják a környezettől. Gyakorlatilag a természetbe szabadon kikerülő radioaktív anyagokért sokkal nagyobb részben felelősek a szénerőművek, mint az atomerőművek, még akkor is, ha az eddigi összes atomerőmű-balesetet is belevesszük a képletbe (Fukushima, Chernobil, Majak, stb.).

Alapvetően kettős probléma van.

1. Ez egy rendkívül veszélyes üzem. Nem tűr emberi trehányságot, megköveteli a pontos méretezéseket, a követelmények pontos betartását. Az alapkérdés tehát az, biztosítható-e egy adott társadalmi magatartásforma esetén annyi magas megbízhatóságú, nagy önfegyelemmel rendelkező ember, amennyi szükséges. Ha igen, akkor - elvileg - nincs baj. Ha nem, annak katasztrófa a következménye. Csernobilnál az üzemeltetők nemtörődömsége, Fukusimában a tulajdonosok profitéhsége vezetett a szigorú (fizikai és nem emberi!) szabályok megszegéséhez. A következmények ismertek. Ehhez képest némi hőemelkedés valóban nem téma.

2. Minden eszköz tönkremegy egyszer. Minden nyersanyag elhasználódik egyszer. Ekkor kezdeni kell vele valamit. A hűtőgépet elbontják, a vasat beolvasztják, az atomerőmű minden elhasználódott eleme (a grafit, a közvetlenül érintkező víz is!!!) évezredekig életveszélyesen sugárzik. Ennek gondos tárolása abszolút nem egyszerű és olcsó dolog, sok sok beton nem elég. És ha a tárolás kicsit kevéssé jó (az ellenőrzésen és mérésen meg kicsit többet spórolnak), akkor csak sok év múlva vesszük észre a bajt. Amelynek kezelése csak egyféle lehet. A megfelelő körzetet örök időkre kiüríteni. Szibériában talán elképzelhető ilyen körzet. Magyarországon nem.

Itt alapvetően nem gazdaságossági kérdések döntik el a választ, hanem az emberi tényező. Energiatermelésnél mindig több egymásnak ellentmondó, egymást rontó tényező között kell egyensúlyt találni. Ha sok energiára van szükség, és kevés dologgal tudunk ilyent előállítani, hiába rendkívül károsak, azokat használjuk. Vagy kitalálunk takarékosabb üzemmódot. Ez történt az 1970-es nagy olajárrobbanáskor. Ha csak nagyon veszélyes eszközünk van az energiatermelésre (ami ráadásul olcsó, ha csak az előállítást és nem minden költséget nézünk), akkor azt használjuk (és imádkozunk). Amint egyre veszélytelenebb és hasonló költségű módszereink adódnak, célszerű arra átállni, mert csökkentjük az emberi tényező veszélyeit.

Én egyébként egy esetben nem ellenezném a Paks ilyen bővítését. Ha párhuzamosan kidolgozunk egy olyan módszert, hogy baj esetén a döntéshozók (fontossági sorrendben, elsőnek a fő döntéshozó, stb.) mennek először katasztrófát elhárítani. Mint Csernobilnál azok a tűzoltók,a kik nem sejtették, hogy az lesz az utolsó munkájuk. Ha egy döntéshozó ennek figyelembe vételével dönt, ám legyen.

" Minden eszköz tönkremegy egyszer. Minden nyersanyag elhasználódik egyszer. Ekkor kezdeni kell vele valamit. A hűtőgépet elbontják, a vasat beolvasztják, az atomerőmű minden elhasználódott eleme (a grafit, a közvetlenül érintkező víz is!!!) évezredekig életveszélyesen sugárzik."

Egyrészt Paks egész komplexumában kábé annyi grafit van, amennyit az íróasztalokon lévő ceruzákban találsz. A grafitot az RBMK-típusú erőművekben használták moderátorként, amilyen Chernobilban is működött. Ezt a típust azonban már (a ruszkiknál néhány még működőt leszámítva) sehol a világon nem használják. Pakson nyomott-vizes reaktorok vannak, semmi köze hozzá a grafitnak.

A másik, hogy az aktivitás és a felezési idő egymással fordított arányban áll. Ez azt jelenti, hogy amely elemek aktivitása magas ("erősen sugárzó", tehát rövid felezési idejű elemek), az hamar elbomlik (legfeljebb néhány hónap, 1-2 év alatt). Ami pedig hosszú felezési idejű ("sokáig sugároz", évezredeken át), annak alacsony az aktivitása is (vagyis relatíve kicsi a sugárterhelése a környezetére nézve). Ezért van az, hogy az atomerőművekből kikerülő hulladékot először 2-5 évig pihentetik fokozott felügyelet mellett, ennyi idő alatt a magas aktivitású elemek túlnyomó része már elbomlik. Utána már annyira lecsökken az aktivitása, hogy már nem igényel fokozott felügyeletet. (Ez kb. azt jelenti, hogy ha nem alszol rendszeresen a tároló tövében, akkor nem különösebben veszélyes az egészségedre nézve.)

Csernobilnál ha jól tudom a felsővezetés "hibázott", nem első sorban a dolgozók. Már nem emlékszem a pontos részletekre, de éppen valamilyenfajta tesztüzemet tartottak a hálózaton, utána kéne olvasni.

Fukushimáról nem sokat tudok, a wiki azt írja, hogy karbantartás volt, és a leállítás után nem voltak képesek a hűtőrendszert rendesen üzemeltetni.

@#8

A friss elemeknek ugye még nem veszélyesen sugárzóak. Pár hónap használat után kiveszik abból az erőmű kamrájából, és egy hasonló pihentető kamrában tartják (legalább 1-2 évig) az erőművön belül. Ezután szállítják el tárolókba, például ide:

[link]

[link]

Lényegében itt stabil kőzetben többszáz méter mélyre ásnak, és itt alakítanak ki tárolókat. Ez talán a legbiztonságosabb tároló hosszútávon, de használnak több más megoldást is. Itt van egy lista angol Wikiről:

[link]