Ti tapasztaltok magatokon mizofóniát? (bizonyos hangoktól való ideges reakció)
Mikor mogyorót, szotyolát rágnak melletted, rágóval csámcsognak úgy érzed megfojtanád, még a saját páradat is?
Eddig azt hittem, ez teljesen normális, hogy ez az embert idegesíti, míg nem olvastam arról, hogy ennek a jelenségnek mekkora figyelmet szenteltek és nevet is adtak neki, sőt amolyan "betegségnek" titulálták.
Ez valóban az lenne? Én azt gondoltam minden embert idegesít a rágcsa, ha ő maga épp nem teszi.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nemrég olvastam egy cikket, ami éppen a szinte mindenkit zavaró hangokról és annak okairól szólt, pontosabban egy cikk volt a tiszta zenei hangokról és a hangszerek "csalós" hangolásáról, vagy index volt, vagy origó.
Konkrétan abban a cikkben a táblán csikorgó kréta és hasonló hangok zavaró hatása nem betegségként volt említve, tehát az külön téma lehet.
Az emberenként eltérő zavaró, idegesítő hangok esetére én még rátennék egy lapáttal, saját megfigyelésem szerint időszakosan változó, hogy milyen hanghatások idegesítőek, van, amikor a máskor rettenetesen idegesítő hangok teljesen semlegesek és fordítva.
Igazán az lehet egy nehéz kérdés, hogy milyen különbségek vannak ilyenkor az agyműködésben ,ami befolyásolja, hogy egy hang éppen akkor zavaró vagy nem.
De lehet, hogy ez már az a kérdés, ami a változó ízlést is magyarázná.
Valamilyen szinten kapcsolódhat a jelenségbe a zene, bár szerintem külön témát igényel. Tanultam zenélni, és gondolom arról lehetett szó, amikor egy nem odaillő hang kerül az adott hangnembe. Viszont egy gyakorlott zenész vissza tud úgy jutni a megfelelő hangnembe, hogy az a fülnek ne legyen sértő. No de ennyire nem akarok elkanyarodni, azt gondolom, hogy az idegesítő hang elviselése önkontroll kérdése is. Van erről egy saját tapasztalatom:
Már évek óta hallok valami nagyon halk morajlást a házban, főleg éjszaka, amikor már minden csendes. A férjem nem hallja, én viszont megbolondultam tőle évekig. Úgy érzem kívülről jön, a földből, valami rezonálás szerű, pulzáló. Néha már úgy kikészültem tőle, azt hittem megbolondulok, mert nem tudok mit tenni ellene. Annyit tudtam csak tenni, hogy folyton füldugóval aludtam, vagy vattával tömködtem be a füleimet éjszakára. konkrétan tényleg idegroham kapott el tőle, mint amit olvastam erről a mizófónia nevű jelenségről.
Aztán történt az, hogy a férjem elkezdett külföldön dolgozni, így egyedül maradtam. Nagyon féltem eleinte egyedül és megszűnt a biztonságérzetem, ezért nem használtam a füldugót, mert sokkal fontosabb volt, hogy mindig résen legyek és halljak mindent.
Azóta teljesen elhagytam a fülbedugdosást, pedig ma is hallom a morajlást, de már nem zavar, mert másra összpontosítok.
Ebből azt szűröm ki, hogy rajtam múlik mit szűrök ki a zajokból :-)
Ha a zaj állandósul, az ember egy idő után nem is hallja, vagy megszokja. Persze ez nem biztos, hogy mentálisan jót tesz, de amolyan védekezési reakció.
Megboldogult dédnagymamám jut most eszembe, aki folyton ellenőrizte a ketyegős órát ,hogy jár -e még ,mert nem hallotta ketyegni. Mivel megszokta. :-)
válasza:"Ha a zaj állandósul, az ember egy idő után nem is hallja, vagy megszokja. Persze ez nem biztos, hogy mentálisan jót tesz, de amolyan védekezési reakció."
Ez így van, az agy képes állandó zavaró jeleket kiiktatni. De csak tudatos szinten, teljesen nem feltétlenül kapcsolódik ki. És bizony ilyen vezethet pszichoszomatikus betegségekhez is. Vagy simán csak állandó stresszhez.
Lehet kissé későn válaszolok, de én igen egyértelműen, serdülőkoromtól kezdve. Általában igyekszem tartózkodni -főleg neten- a csúnya beszédtől, de most a nyomatékosság kedvéért muszáj vagyok azt mondani, hogy szétbasz az ideg a rágás hangoktól, a fogszívás hangjától, amikor hallom, hogy valaki a nyelvével túrkászik a szájában, iszonyat mód fel megy a pumpa, nagyon durva. Pár hete láttam csak valahol, hogy ezt amúgy mizofóniának hívják.
A családi ebédeket iszonyat feszült állapotba tudtam csak átvészelni és igyekeztem valahova eltűnni mindig róluk. Ingerülten válaszoltam ilyenkor, szóval én vagyok a család bunkója, de kb. úgy hallom a körülöttem étkezőket, mintha iszonyat brutális csámcsogás, nyammogás fröcsögésbe lennének - közbe persze nem, de egyszerűen felcseszi az agyam. Bátyámmal még verekedtünk is kamasz koromban emiatt, most is vannak problémák mert bárkit ott hagyok, ha eszik. Nem szoktam megmondani, ha eszel lelépek, csak épp eszembe jut valami és tipli, de nem bírom ki. A születésnapokat is utálom, ünnepeket is, összeül mindenki enni, egy asztalnál huh...
Nem válaszoltál későn, bár már el is felejtettem a kérdésemet, de a dolog mindig aktuális. Engem akkor idegesít az étkezés, ha én magam nem eszek. Családi étkezést elbírom, mert akkor egyszerre eszünk, meg úgyis mindig beszél valaki közben, ami elvonja a figyelmemet. Ha én hívom meg őket, akkor mindig megy valami lágy hátérzene közben. De amúgy a páromat is ott hagyom, ha épp nyámmog, imádom őt, de irtó idegesítően tud rágni.
Az egyik kutyám meg folyton a lába közét nyalogatja, és nagyon hangos, lafatyoló hangon. Attól a falnak tudnék menni. Nincs semmi baja amúgy, ez nála egy szokás. Nyáron kint a teraszajtó előtt alszik a hálószoba előtt. Engem őriz. Minden hajnalban rákezd, klaffogás, nyammogás, lafatyolás. Egy idő után felüvöltök, hogy "hagyd már abbaaaa!!!!!" Olyankor abbahagyja egy időre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!