A gravitációs hullámoknak lehetnek egészségre káros élettani hatásai?

Igen: csúnyán összerázhatja a szervezeted.

Ehhez viszont olyan erős gravitáció kellene, ami már a puszta létével atomjaira tépne téged.

Szóval: ha most nem érzel ilyen káros hatást (mert nem egy fekete lyuk hátán élsz), akkor soha nem is fogsz találkozni vele.

#4 Szerinted? :)

Mióta csak megszületett az univerzumunk, azóta gravitációs hullámok milliárdjai rohangásznak benne keresztül-kasul. Miért pont most lenne káros, hogy felfedeztük a létüket?

#3 Abban a jutafüves izében lehet valami. Ez akkor valami antigravitációs váladék, és valószínűleg ezért kapaszkodik a jutafű a talajba, hogy nehogy eltaszítsa magától a bolygó. Tök logikus :)

Kérdező, ha el is olvastad volna a cikkeket, abból kiderül, hogy a most felfedezett (tehát a létező legerősebb) gravitációs hullámnak akkora a hatása, hogy egy atomot alig tud egy icipicit megmozdítani. Minden létező hatás (beleértve a hőmozgást) több nagyságrenddel erősebb ennél.

Az egész mérőműszer arra épül, hogy műszerek százai mérik az összes többi hatást, ami ott történik - és ezeket először megpróbálják kivonni a jelből, csak utána nézk, hogy mi marad.

Valami hasonló a helyzet, mintha az anyuka szeretné tudni, hogy maradt-e egy ételmorzsa a gyerek arcán, de nem tudja megnézni. Ezért aztán leméri a gyereket, akinek ismeri az átlagos súlyát. Csakhogy a gyerek nem marad meg a mérlegen, ezért az anyuka kézbe fogja, és vele együtt áll rá a mérlegre. Ebből a súlyból szeretné megtudni, hogy ott van-e a morzsa a gyerek arcán.

Persze a gyerek súlya is állandóan változik, az anyukáé is, és a gyerek még ráadásul ugrál is az anyuka kezében - ezek mérési hibát okoznak, amit valahogy ki kell küszöbölni.

Viszont a morzsát SEMMILYEN más módon nem lehet megtalálni, csak így.

A gravitáció gyenge. Ha belegondolsz, látható dolgot csak a Hold gravitációja hoz létre, és azt sem érezzük, mert mi is kicsik vagyunk. Szóval míg a Föld, és egy óceán felpúposodik, egy medence, vagy egy vödör vízben nem igen mérhető apály és dagály, bár még sose próbáltam. :D

Szóval egyrészt valószínűleg az az egészséges, ha az ember mindig 1G-ben van. A többiről meg max. elképzelésünk lehet, hogy milyen hatással lehet milyen mértékű, mennyi ideig tartó hatás. Az se mindegy milyen mértékű, hogy mennyi ideig tartó, és egész testre ható erőről van-e szó. Vagyis attól függ, hogy mennyire nyomódhatsz/húzódhatsz össze/szét, milyen gyakran, mennyi ideig. Mennyi differencia lehet a fejed, és a lábad közt lévő erők közt.

Nem igen csináltak kísérleteket gravitációs hullámokkal szembeni szívósság szempontjából. Hosszútávú hatásokat ismerünk gravitáció hiányra, meg centrifugás kísérletek pilótákkal. Arról, hogy t idő alatt megnyúlnál l hosszal, megrövidülnél l2-vel, és ez ismétlődne x-szer, arra nem igen van konkrétum, hogy honnantól veszélyes. De feltehetően, ha már a mi méretskálánkon lenne a hullámhossza, akkor elég közel lenne ahhoz, hogy ha túléltük, hogy megrövidültünk egy mikrométerrel, akkor mondjuk a Naprendszerben okoz kellemetlen dolgokat a kibocsájtó tárgy.

Kérdező, hogy értsd, nagyjából úgy képzelheted el a dolgot, ha hasonlítunk, mondjuk a Hold tömegvonzásához. Amikor a Hold feletted van az égen, akkor arrafelé vonz, amikor a bolygó túloldalán, akkor meg a talaj felé. Ez nagyjából úgy saccra egy ezrednyi g-t ad hozzá vagy von ki a Föld 9,81g-s tömegvonzásából. Tehát amikor feletted van, akkor 9,809 g hat rád, amikor "alattad", akkor meg 9,811 g hat rád.

Ez a két fekete lyuk amikor egyesült, akkor iszonyú erős gravitációs hullámokat produkáltak. Ha ott lettél volna mindössze néhány fényóra, max. 1-2 fénynap távolságra lebegve az űrben, akkor lehet hogy már maga ez a hullámzás is széttépett volna (ha ezt addig a fekete lyukak nem tették volna meg. Egyszerűen szétzilálta volna a tested atomjait, felszakította volna a molekuláid közti kapcsolatokat.

Azonban a gravitáció ereje a távolság négyzetével fordítottan arányos, tehát kétszer akkora távolságra már csak negyede, tízszer akkorára meg már csak százada akkora a tömegvonzás mértéke. Ez a két fekete lyuk tőlünk több mint egymilliárd fényévnyi távolságra ökörködött egymással, ennek megfelelően a minket elért gravitációs hullámzás nagyon saccra úgy 10^-30 nagyságrendbe eshetett, vagyis 27 nagyságrenddel kisebb volt a változások hatása, mint amit a Hold tesz velünk nap mint nap. Ha odasétálsz egy vasúti mozdony mellé, még az is minimum 18 nagyságrenddel (millió * millió * millió) nagyobb mértékben változtatja meg a rád ható gravitáció erejét, mint amennyire ez a kimért esemény tette. Pont ez volt az oka annak is, hogy eddig kellett várni a mérhetőségére, még egy ilyen volumenű történésnek is. Eddig egyszerűen nem volt meg a technológiai fejlettségünk ahhoz, hogy elég precíz műszereink legyenek a kiméréséhez.