Mi az a Simeticon? (Dimeticon 350 - Siliciumdioxid 92,5:7,5 arányban) Egészségre káros lehet?

Hello!

Ha orvos írta fel, akkor miért kételkedsz? Jó pár éven át tanulta a szakmáját, nem kontár ember, tudja, hogy mit csinál.

Egyébként a Simeticone az egyik legszélesebb körben használt emésztőrendszeri hatóanyagegyüttes. A szervezetből maradéktalanul kiürül (nem szívódik fel) és a megadott dózisban ismert mellékhatása nincs. Alkótóelemeivel a mindenapi élet során is gyakran találkozok.

"Ha orvos írta fel, akkor miért kételkedsz? Jó pár éven át tanulta a szakmáját, nem kontár ember, tudja, hogy mit csinál."

Azért hadd kételkedjen már, ne Te mondd meg, hogy mit tehet és mit nem a gyereke életével. Tegyük hozzá, hogy a 3. vezető halálok (a rák és a szív-érrendszeri katasztrófák után) a téves gyógyszerezés és a gyógyszertúladagolás, messze leszakadva ezután jön az összes többi halálok. Az én gyerekem majdnem 3 éves volt, amikor nem vakbélgyulladásos, viszont hasonlóan éles, ismétlődő hasi görcsökkal vittük el az egyébként kedves és szeretett háziorvosához, egy idős és tapasztalt, kedves doktornéni volt. Aki - miután ő is megállapította, hogy ez biztosan nem vakbél, és az éles hasi fájdalmaira, ismétlődő görcseire NoSpát javasolt. A patika lépcsőjén jött belém egy megérzés (angyali sugallat?), hogy ha én most elkezdem adni neki ezt a görcsoldót, amit a háziorvos javasolt, soha a büdös életben nem fogjuk megtudni, hogy mitől vannak 10-15 percenként olyan éles és heves fájdalmai, hogy véresre karmolta a hátamat, miközben átöleltem. Én NEM TÜNETI KEZELÉST kértem, hanem a kiváltó okot szerettem volna megtudni, amihez persze nem jutottunk közelebb. Nem váltottam ki a görcsoldót, és most nem mesélem el, mekkora bűntudattal kellett megküzdenem emiatt a következő órákban, hogy vajon jól tettem-e. Segíthettem volna a gyerekemen, de én a fájdalmát választottam. Sírtam a bűntudattól, de mindvégig éreztem, hogy nagy baj van. Aznap éjszaka - mivel folyamatosan romlott az állapota - bevittük a Lászlóba, majd több órai további szenvedés után délelőtt leüvöltöttem a főorvos fejét, hogy még egy rohadt UH-t sem csináltak, a gyerekem vonásai megváltoztak a sok fájdalomtól, úgy nézett ki, mint egy haldokló a sok szenvedéstől. Az UH után -nekem persze nem mondtak semmi konkrétat, de- szirénázó rohamkocsi vitte át az ügyeletes Tűzoltó utcai kórház sebészetére, ahol már előkészített műtő várta. Szerencsére az ott végzett controll UH után egy végső próbálkozásként sikerült egy nagyon drasztikus, de "vágásmentes" beavatkozással megmenteni az életét. Azt mondta a doki utána, hogy ha beadtam volna a NoSpát a görcseire, akkor valószínűleg meghalt volna... vagy életmentő műtétként egy nagyon veszélyes, csúnya duplaoperáció kellett volna, kivezetett bélszakasszal, sztómazsákkal... nem egészen 3 évesen! Na ennyit az orvosokról!!! :-(

Nagyon jó érzés volt viszont, hogy egy 8 hónapos pici lány életét is megmentettem, aki ugyanezzel a betegséggel került ugyanazon az éjszakán arra az osztályra, és miután a fiamnál rájöttem az invaginációra, a kislányt is megultrahangozták. Sajnos ő már sokkal súlyosabb állapotban volt, mint az én fiam, nála a műtét elkerülhetetlen volt, de a fiamat megmentő UH-orvos azt mondta a szülőknek, hogy talán már csak órái lettek volna, és tényleg köszönhetik a jószerencséjüknek, hogy én olyan agresszív tigrisanya voltam, hogy kiharcoltam ezt az UH-ot, mert a fiamat a műtéttől mentettem meg, az ő kislányuknak meg talán az életét. Nem lehet tudni, hogyan végződött volna, de biztos, hogy nem vidáman. Köszöngették is, én meg szabadkoztam, s bár még egy bő félnapos fájdalmai voltak a gyerekemnek, ezek már sokkal-sokkal enyhébbek voltak, és igazából a legnagyobb baja az volt, hogy nem kaphat enni-inni még pár óráig, meg kellett várni, hogy nem kerül-e megint olyan helyzetbe, amikor mégis meg kell operálni. Nem kis meccs. Ez az én NoSpa történetem, és tudom, hogy egy 7 évvel ezelőtti posztra válaszoltam, de minden szülőnek azt javaslom, hogy -noha 10× inkább orvos, mint kuruzslók vagy "ráolvasós woodoo-boszorkányok- azért soha ne vegyék 100%-os készpénznek és azonnal végrehajtandó utasításnak, amit az orvos mond, legalább járják körül a témát. A kérdés mindig az legyen bennük, hogy MI OKOZZA, ne pedig az, hogy mivel lehet a gyereket elhallgattatni, megnyugtatni. Ne tüneti kezelést akarjanak, hanem a kiváltó ok megszüntetését. Attól gyógyul meg a gyerek, nem egy-két tablettától.

Párszor végiggondoltam a "Mi lett volna, ha ...?" kérdést. Pl. az, hogy a gyerekem -akire 42 éves koromig vártam- meghal, az orvosok komor, együttérző arckifejezéssel őszinte részvétet kívánnak, én kapok egy idegösszeroppanást, és a gyerekem temetésén rájönnék, hogy soha, de soha többé nem lenne boldog és vidám az életünk, lelkileg mindketten rámennénk. Valószínűleg a boldog és stabil házasságunk is kiégett, értelmetlen, pusztasággá változna, hisz idősek lettünk volna már bármiféle újrakezdéshez, tényleg soha többé semmi nem lett volna ugyanolyan, mint régen. Túlzás, hogy vége lett volna a világnak? Nem, bizonyos értelemben egyáltalán nem túlzás.

Bocs, hogy hosszú voltam, de ennyit az orvosokban való kételkedésből. Ők is emberek, ők is tévedhetnek, és tévednek is sokat. Csak az ő tévedéseikért mások fizetnek... az egészségükkel... vagy az életükkel. :-(