A szabadon eső testek tényleg súlytalanok annak ellenére, hogy a gravitáció hat rájuk?

"Az ember levegőben való zuhanása esetén az emberre a gravitáción kívül fellépő egyéb erők elhanyagolhatók..."

Minden viszonylagos... Nyílván, ha egy házról leugrasz nem sokat számítanak az egyéb erők, de a fenti válaszadó kifejezetten arról az esetről beszélt, amikor már beállt egy állandó sebesség, amit a levegő ellenállása miatt nem tud az emberi test átlépni (levegőben, esés közben).

Mivel itt nemhogy csökken, hanem nincs(!) gravitáió okozta gyorsulás, így határozottan nem ugyanaz, mintha szabadon esne (és g-vel gyorsulna).

Súlyerő: az az erő amivel a test az "alátámasztási felületet" nyomja.

Gravitációs erő: két test tömegének vonzásából származó erő.

Nehézségi erő: a gravitációs erő(k), a Föld forgásából származó centrifugális erő és a Coriolis erő vektoriális összege.

Nehézségi gyorsulás : a nehézségi erő osztva a test tömegével.

Súlytalanság: amikor a testre a nehézségi erőn kívül más erő nem hat (ill. a más erők kiegyenlítik egymást).

Szabadesés: olyan esés amikor a légellenállás és a nehézségi erő változása elhanyagolhatóan kicsi.

Nem állandó.

Függ a magasságtól és a földrajzi szélességtől.

Ez a mi földrajzi szélességünknél (40-50°), és kis magasságnál (a Föld átmérőjéhez képest) kb. g=9,81m/s2.

Pl: az északi/déli sarkon centrifugális erő nulla, az egyenlítő mentén a legnagyobb.

"Nehézségi gyorsulás : a nehézségi erő osztva a test tömegével.

A nehézségi gyorsulás értéke nem állandó???"

A kettő nem zárja ki egymást.

mivel F=mg, g=F/m... ettől még g lehet állandó.

Megj.:

Pont így született meg a g fogalma.

Ha megnézed a nehézségi erő képletét, és kiveszed belőle a testtől független tagokat (Föld tömege, sugara, gravitációs állandó, stb.) akkor kapod meg a nehézségi gyorsulást, ami egy-egy helyen nagyjából állandó.

Pont azért, hogy utána már csak a tömeget kelljen használnod (F=mg), hogy megkapd a nehézségi erőt.