Hogyan kell beállítani a rektaszcenziót? Hol a 0h koordináta?

Egy példa szerint: 2010. július 4-e, 18:10 UT van. A greenwichi csillagidő 0 órakor 18:47:35. Észlelőhelyem földrajzi hosszúsága órában kifejezve 1:15:57. A három időadatot összeadva 37:72:92-t kapunk, átváltva 14:13:32, a csillagidő-középidő napi korrekciója +3 perc, itt az interpolálásból adódó 2 mp elhanyagolható: tehát a helyi csillagidő 14 óra 16,5 perc.

Teszem azt, a γ Del kettőst szeretném megfigyelni ma, 3 órával később, NyISz szerint 23:10-kor. A csillagidő 14:16,5+3:0+0:0,5 (korrekció) = 17:17 lesz. A kettős­csillag rektája 20:46,6, ezt a csillagidőből kivonni úgy a legegyszerűbb, ha ahhoz 24-et hozzáadunk, vagyis 41:17 -> 40:77 - 20:46,6 = 20:30,4 az óratárcsán beállítandó érték, az óraszög.

A beállításhoz szükséges pontossághoz jó tudnunk, hogy 4 időperc az égi egyenlítőn (legrosszabb eset) egyenlő egy fokkal, azaz ha az óraszöget percnyi pontossággal kiszámítjuk és beállítjuk, akkor a keresett objektum még egy szűkebb látómezőben is benne lesz.

"Miután kiszámoltuk a helyi csillagidőt, utána miért nem lehet egyszerűen beállítani a rektát, miért kell előbb kivonni a csillagidőből, és az így kapott óraszöget beállítani? "

Nem olvastam az első választ, de erre a következő a válasz. A csillagidőt úgy definiáljuk, mint a tavaszpont óraszögét. A rektaszcenzió azért állandó viszonylag rövid időskálákon, mert a a tavaszpontól mért szögtávolsága a csillag talppontjának retrográd irányban. Az óraszöget a délponttól mérjük óramutató járásával megegyező irányban. Így ha veszünk egy csillagot, amelynek talppontja az egyszerűség kedvéért a délpont és a tavaszpont között van, akkor annak rektaszcenzióját a tavaszponttól "jobbra" méred, óraszögét pedig a délponttól "balra", így a két szög összege pont a tavaszpont óraszögét adja. Mi pedig pont ezzel definiáltuk a csillagidőt, tehát s=Ra+t. Egyébként ez a következménye a csillagidő definíciójának és nem ez a csillagidő definíciója. Ugye ha az óraszög kell az első ekvatoriálishoz, akkor átrendezed az egyenletet t-re:

t=s-Ra

Ez a válasz a kérdésedre. Csináltam hozzá egy ábrát is, remélem kivehető a dolog:

[link]

én így csinálom, és ez csak az én szubjektív véleményem, nem állítom, hogy lehetetlen, de...

1. lépés a minél pontosabb pólusra állás, a magyarországon kapható lehető legócskább mechanikákkal (skywatcher) és a legócskább kici kínaji' pólustávcsővel.

2. én általában a rektát is meg a deklinációt is a Vega csillagon kalibrálom (az én esetemben EQ5 mechanikán a dekli és a rekta tárcsa is forgatható, de egyik sem pontos)

3. a mechanikán kioldom a kuplungokat, és addig mozgatom, míg el nem éri a kívánt objektum értékeit az osztott tárcsa, mindezt egy nagy látószögű okulárral, sokszor szükséges akeresőtávcső is.... az esetemben legalábbis. Véleményem szerint hazánkban kapható milió forintos mechanikák sem alkalmasak osztott körökkel objektumok beállítására. Ha csak a pólusraállási hibát vesszük figyelembe, az osztott körök plusz akkorát tévednek, mint amekkora a pólusraállási pontatlanság. Az elfogadható pontosságú osztott köröknek minimum 180, de inkább 200-220 mm átmérőnek kellene lenniük, hogy valamire használhatóak legyenek, legalább 30"- es pontosságú beosztással + ívmásodperces pontosságú nóniusszal, amit, valljuk be, nem egyszerű elkészíteni.... Nem beszélve a pólusraállás minél nagyobb pontosságáról. Az amatőrcsillagászati mechanikákon lévő osztott tárcsák leginkább dekoratív jellegű célt szolgálnak, s az amatőrök túlnyomó többsége sajnos már nem tart igényt egy igényes mechanikára, amivel precizen beállíthatóak az objektumok, precízen elkészített osztott körök segítségével, és precíz pólustávcsővel, napjainkban már a goto rendszerek veszik át az uralmat. Ha valakinek van hozzá affinitása, az maga készíti el a parallaktikus mechanikát, jómagam is tervezek egy félkarú ellensúlymentes ekvatoriális mechanikát már néhány éve. Mindenesetre sok sikert, hatalmas lelkesedést, és derült eget kívánok! Megjegyezném, igen ritka már az az ember, aki egyáltalán érdeklődik az osztott körök iránt....