Az ásványoknak van latin nevük?

Nem emlékszem, hogy egyszer is láttam volna latin nevet ásványoknál.

Viszont jól jellemezhetőek a kémiai képletükkel, ezért azzal szokás rájuk hivatkozni a nemzetközi irodalomban.

Az ásványok elnevezésének joga a felfedezőt illeti. Az elnevezés univerzális, azaz minden nyelven ugyanaz - következésképpen latinul is. Más szavakkal: az ásványokat általánosságban a világon minden nyelven ugyanúgy hívják, természetesen a helyi helyesírás szerint. Pl. a magyar kvarc románul quartz, a barit meg barita.

Nagyon sok ásványnak van magyar neve, mert rengeteg ásványt a Kárpát-medencében mi, magyar ásványgyűjtők, mineralógusok írtunk le. Így pl. van Semseyit (Semsey Andorról) Lorántit (Eötövs Lórántról), Markazit, Sárospatakit, Parádsasvárit. Itt jegyzem meg, hogy egyszerű, amatőr, iskolázatlan, tudományos fokozattal nem bíró, de óriási tapasztalatú és gyakorlatú ásványgyűjtőről, Kláj Sándorról (közöttünk, ásványgyűjtők között csak egyszerűen Manó bácsi, vagy Kláj Manó) nevezett el egy ásványt - értelemszerűen: Klájit - Szakáll Sándor professzor és munkatársai. Kevés embernek adatik meg, hogy életében elnevezzenek róla dolgokat!

Nem-tudományos (nem hivatalos) neve csak a régről ismert, ismeretlen felfedezőjű, közönséges ásványfajoknak van, amelyeket minden nép elnevezett a saját nyelvén, így ismerünk magyarul is holdkövet, súlypátot, vasvirágot, higanyt, gránátot, sót, gipszet. Ezeket nevezhetjük meg saját nevükön, de többnyire itt is az elfogadott nemzetközi elnevezést alkalmazzuk. Ezek közzül sok nagyon régi, pl. a galenit, a realgár vagy a pirit neve az ókorra megy vissza. Még latin nyelv se volt, mikor már így hívták őket (a realgár perzsa-arab, a pirit ógörög eredetű). Azaz, olyan fajta latin tudományos nevet, mint élőlények esetén, tessék keresni, az ásványgyűjtők élete ennyivel egyszerűbb.

Cserébe viszont meg kell jegyzeni képletet, amely néha (pl. az epidot vagy a turmalin esetén) igencsak bonyolult. Az ásványtanban az adott anyag IUPAC szerinti kémiai elnevezését a legritkább esetben használjuk, márcsak azért is, mert számos vegyületnek több kristályformája is van, így a kalcium-karbontá lehet kalcit és aragonit, a titán-dioxid rutil és anatáz, a szilícium-dioxid meg kvarc, krisztobalit, fulgurit , kalcedon és tridimit is.