Ez hogy is van a gyakorlatban? Energia nem vész el és nem keletkezik csak átalakul.

A kezedben a vasgolyónak mozgási energiája nulla (mert nem mozog), helyzeti energiája x. Ha leejted, helyzeti energiája egyre csökken (mert a helyzeti energiát úgy számolhatod ki, hogy összeszorzod a test tömegét és a nehézségi gyorsulást a magassággal), mozgási energiája pedig nő (mert ezt meg úgy számolod ki, hogy a tömeg felét szorzod a sebesség négyzetével, és mivel zuhanás közben ott van a nehézségi gyorsulás, így a test sebessége folyton egyre nagyobb, míg tömege változatlan). Abban a pillanatban, amikor a golyó földet ér, helyzeti energiája nulla lesz (mert a magassága nulla, és tömegszer nehézségi gyorsulás szorozva nullával az bizony nulla), mozgási energiája pedig x (gyakorlatilag x-nél kicsit kevesebb, mert, mint az első válaszoló leírta, az energia egy része hő formájában távozik - de ez sem vész el, csak nem lesz hasznos).

Ez az energiamegmaradás törvénye, amely indokolja azt is, hogy nem lehet 100%-nál nagyobb hatásfokot elérni, mert a hasznos energia semmiképp sem lehet több a befektetettnél.

"Azt, hogy csak zárt rendszerre igaz."

Hát ez elég nyakatekert gondolkodás, ugyanis a zárt rendszer definíciója az, hogy igaz benne az energiamegmaradás (mert a környezetéből nem jöhet energia, tehát zárt). De a rendszerek határait önkényesen határozzuk me, mi mondjuk meg, hogy mit tekintünk a rendszer részének, és mit a környezetének, egyetlen kivétel, amikor az egész Univerzumról beszélünk.

Jelen tudomásunk szerint az Univerzum zárt rendszer, hiszen neki nem létezik "környezete", ahonnan energiát kapna, vagy ahova adna. Ezért általánosságban beszélhetünk energiamegmaradásról, mint általános érvényű elvről.

Idézet:

"Valóban nem igaz az energiamegmaradás törvénye kozmikus skálán!!!"

Ezt kifejtenéd bővebben, kérlek?