Kvantumfizikai értelemben tulajdonképpen csak az anyagsűrűségtől függenek az egymástól ELTÉRŐ, KÜLÖNBÖZŐ "anyagcsomók", azaz az objektumok?

:D Jól elbeszélgetsz magaddal !!! Egyébként megkérdezhetem, hogy melyik oldalról másoltad mind ezt?

Ha ennyire érdekel a kvantumfizika és kozmológia, ajánlom Stephen Hawking egy nagyszerű könyvét "A Mindenség Elmélete" címen.

UI: ezen az oldalon senki nem ilyen okos, hogy ilyen szintű kérdésre választ tudjon neked adni, maximum egy kozmológia szakos.

A méretskála egyben energiaskála is. A nagyon pici dolgok feltárásához nagy energiára van szükség - ez biztosítja a hétköznapokban az anyag stabilitását. A legnagyobb méretskálán mindössze két kölcsönhatás van, amely szerepet játszik: a gravitációs és az elektromágneses. Bár az elsőt már sikerült geometriai alapokra visszavezetni (legalábbis nagy léptékben), ezért nem nevezhető klasszikus értelemben vett kölcsönhatásnak. Az elektromágneses viszont az. És mivel sokkal erősebb, mint a gravitáció, lényegében ez az egyetlen kölcsönhatás, amely a hétköznapi életünket meghatározza (túl azon, hogy egy bolygón élünk, amely egy csillag körül kering más bolygókkal együtt). Ez tartja össze az atomokat, molekulákat, és a makroszkopikus testek közötti hatások is erre vezethetők vissza. Vagyis ebben a mérettartományban az "anyagcsomók" tulajdonságai is ebből erednek. De még ezen belül is van több energiatartomány, amely a változatosságot biztosítja, hiszen a víz molekuláit összetartó másodlagos kölcsönhatás pl. gyengébb, mint a sókristály ionjait összetartó elsődleges. Ezért a víz folyékony, a só meg szilárd. Legalábbis szobahőmérsékleten és légköri nyomáson.

Az atomon, illetve atommagon belülre tekintve azonban már szerephez jutnak a gyenge és erős kölcsönhatások is, amelyek magasabb energiaskálán játszódó folyamatokat vezérelnek. Közvetett módon persze ezek is szerepet játszanak életünkben, hiszen pl. az atommag stabilitása alapvetően fontos dolog. Ha ez nincs, az a radioaktivitás. Aztán a korábban eleminek tekintett részecskékről is kiderült, hogy még alapvetőbb részekből állnak, és az ezek közti folyamatok még több energiát igényelnek.

Ebből is látszik, hogy az anyag szerkezete amolyan Matrjoska-baba szerű: egy magasabb szempontból egységesnek tekinthető rendszer alaposabban megvizsgálva összetettnek bizonyul, de ehhez energiát kell befektetni. Ezért építenek kályhákat, tűzhelyeket, olvasztókat, részecskegyorsítókat, stb. Ezek mind energia befektetésével változtatják meg a hétköznapi körülmények közt adott tulajdonsággal rendelkező anyag szerkezetét. Ha nem kellene ilyesmit csinálni, az aggasztó volna, mert az azt jelentené, hogy az anyag nagyon könnyen átalakul, vagyis instabil, és nem alkalmas az élet létrejöttéhez.

Az egyes szinteken tehát egyrészt az adott részecskék fizikai tulajdonságai fontosak, másrészt pedig a releváns fizikai törvények és hatások. Egyre kisebb mérettartományban és nagyobb energiák és sebességek mellett bejön a kvantumfizika és a relativitáselmélet, amelynek figyelembevételével kell először csak a nemrelativisztikus kvantumelektrodinamikát, majd a relativisztikus kvantumelektrodinamikát használni az elektromégneses jelenségek leírásához. Az erős és gyenge kölcsönhatásra meg eleve csak kvantumos és relativisztikus elmélet létezik, mivel ezek a kölcsönhatások csak ebben a tartományban léteznek.