El tudod képzelni hogy megszűnsz létezni (meghalsz, és utána nincs semmi)?

Nehéz kérdés, megválaszolni még nehezebb. Szerintem a teológia, filozófia stb. kategóriában kellene ezt tárgyalni nem a tudomány címszó alatt.

Nem vagyok vallásos, és semmilyen halál utáni létben (pokol, menny, lélekvándorlás stb.) nem hiszek, ezért nekem kicsit macerás ez a kérdés.

Realistának mondom magam, annak hiszek amit látok, bizonyítható.

A halál után szerintem, az egyén mint olyan megszűnik létezni, mert ami az egyént egyedivé teszi az egyszeri és megismételhetetlen.

De ott vannak az anyag és energiamegmaradás törvényei. Ezek szerint az anyag és az energia soha sem vész el csak átalakul egyik formájából a másikba és egymásba (E=mc^2).

Így, habár az az anyag és energia massza ami most "én" vagyok, tudatosan a létről elmélkedik és pötyög nektek, létezésem megszűnése (halálom) után soha többé nem fog összeállni ugyanazzá az egységgé ami most vagyok, mégse fog kárba veszni, hanem csak átalakul valami mássá.

Ahogy én is abból az energiából és anyagból alakultam ki ami egykor más valaminek/valakinek volt a része, úgy én is más valaminek/valakinek a része leszek majd létezésem után.

Lehet hogy az az energia/anyag ami most vagyok 1-2 milliárd éve egy csillag része volt ami szupernóvaként robbant szét és lehet hogy pár milliárd év múlva egy másik bolygón, egy másik lény részben abból az energia/anyag halmazból fog állni amely ma részben engem is alkot, és ugyanezen kérdésen fog elmélkedni mint én most.

Én ehhez így viszonyulok, legalább is remélem hogy ennek a nézetnek van valami köze a valósághoz. Engem megnyugtat a gondolat, hogy az elmúlás után valami más része leszek, valami más fog létrejönni a "megszűnésem" következményeként és nem veszek "kárba", még ha a mostani formám és tudatom örökre elvész és soha nem tud újra létezni ugyan ilyen formában.

Na ez egy kicsit szentimentálisra sikeredett.