El tudod képzelni hogy megszűnsz létezni (meghalsz, és utána nincs semmi)?

A valóság nem attól függ, hogy el tudod-e képzelni. Attól még hogy nem tudod elképzelni, attól még így van.

Miért, azt el tudod képzelni, hogy milyen volt neked a születésed, a fogantatásod ELŐTT? Mert akkor sem léteztél MÉG. A halálod után meg MÁR nem fogsz létezni. Ilyen egyszerű.

Ennél sokkal egyszerűbb hétköznapi dolgokat sem tudsz elképzelni, aztán mégis úgy van.

El.

Születésem előtt sem voltam, halálom után sem leszek.

Az sokkal jobban zavar, hogy a többiek meghalnak, és nem lesznek többet. Az én életem vége igazából meglehetősen hidegen hagy - tenni nem tudok ellene, onnantól kezdve kit érdekel.

Az pl sokkal jobban aggaszt, hogy pl meghal a barátnőm, míg én élhetek tovább...

"pl meghal a barátnőm, míg én élhetek tovább..."

Majd találsz egy másikat. Hiszen végső soron amúgy sem számít majd, mert megszűnt létezni, így le se fogja sz*rni. És ahogy majd te sem fogod, ha kipurcansz. Tehát lényegében felesleges ezeken aggódni/gyászolni/stb.

Csak mozgó húshegyek vagyunk. Felesleges tévképzeteket meg illúziókat beleerőltetni.

Sokkal egyszerűbben, mint hogy meghalsz és utána van valami.

Kisgyerek még azt hiszi, jaj de rossz, ott leszek a semmiben. Felnőtt azt mondja: ja, ha az agy halott, nyilván nincs, ami gondolkodhatna sem. Szimpla.