Mekkora a legkevesebb I. Q, hogy még el lehessen végezni egy egyetemet?

Az internetes IQ tesztek nem sokat érnek. Az igazi méréseket különleges tesztekkel végzik, amit csak szakemberek, pszichológusok tudnak kiértékelni. Ha az interneten kitöltesz valamit, annak az eredményét nem kell komolyan venni.

Egyébként sem abból kell kiindulni egy egyetemi felvételi előtt, hogy mekkora valakinek az IQ-ja. Egy mérnöki szakra ha valaki be tud jutni, akkor gondolom megvan hozzá a gógyija is. De nem is bejutni nehéz, hanem bent maradni. Ha a barátod jó volt matekból, emelt szinten érettségizett belőle (legalább 60%-os eredménnyel) és fizikából, kémiából stb. is ötös volt, akkor van esélye arra, hogy elvégezze. Inkább az érettségi eredményét nézzétek meg, és ha a természettudományokból ötös volt, akkor menjen mérnöknek. Ha 2-3-as jegyei voltak, akkor hiába töltötök ki internetes kamuteszteket.

Az IQ valójában problémamegoldó képesség, vagy új információk gyors felhasználásának képessége. (Vannak műveltséget mérő IQ-tesztek is, de az más történet.) Ha a tananyag tele van kreativitást kívánó megoldandó feladatokkal, akkor lehet szerepe az IQ-nak. De nincs konkrét minimum, egy átlagos érték tökéletesen elég. Ha átlag alatti, akkor is pótolható szorgalommal, kitartással.

Viszont ha az anyag inkább lexikális jellegű, akkor elvben egy 30-as IQ-jú autista is lediplomázhat belőle.

Milyen tesztet töltött ki a barátod?

(Ui.: Aki annak az iq-tester-es oldalnak a szövegét írta, annak se lehet több kétjegyűnél.)-:

Ha valaki képes leérettségizni, akkor felsőfokú tanulmányokra is alkalmas.

Legfeljebb, ha kevésbé intelligens, kevésbé művelt, kevésbé jók az alapjai, akkor azt több szorgalommal, több ráfordított idővel kell kompenzálni.

Az IQ a mentális képességeknek csak egy speciális vonatkozását mérő mutató, de ha mégis ebben kell kifejezni, akkor azt mondanám, hogy

--20 alatt súlyos mentális retardációról van szó, állandó felügyeletre, segítségre szorulnak, önellátásra képtelenek, a külvilágról alig vesznek tudomást. Lelkileg nagyon tiszta, bűntelen angyalok. Hagyományos módon nem taníthatók, de speciális fejlesztésükre azért van lehetőség.

--50 alatt közepes mentális retardációról van szó, alapszinten is nehezen tanulnak, gyakran az önmaguk mindennapi ellátásával is baj van, de fejleszthetők. Nem való nekik a felsőoktatás, sőt a középiskola sem igazán. Kisegítő iskolában fejleszthetők.

--70 alatt könnyű mentális retardációról van szó, számukra általában nem javasolnám a felsőoktatás semmilyen formáját, hacsak nincs speciális kiemelkedő (pl. művészeti) tehetségük. (Jellemzően kisegítő iskolában tanulnak gyerekkorukban, vagy bukdácsolnak a közoktatásban. Sajnos sokakat közülük elhanyagolnak, vagy nem megfelelően nevelnek, ezért gyakran csak addig jutnak el, hogy önmagukról épphogy gondoskodni tudnak, pedig ennél azért jóval több lehetőség volna bennük.)

--80 alatt, mondjuk 70-ig nagyon nagy nehézségei lesznek a felsőoktatásban, már a közoktatás is nehezen megy nekik (sokakat közülük kisegítő iskolába küldenek, pedig ez nem mindig indokolt), de lehet olyan kifejezetten könnyű főiskolai büfészakokat találni, amelyhez más szempontból tehetséges és így a szokásos idő 2-3szorosa alatt nagy szorgalommal megbirkózhat vele. (Felsőfokú szakképzést vagy BA-t 6 félév helyett 12-18 félév alatt, ha nagyon segítő családi háttér áll mögötte.)

--80-90 között az átlagosnál gyengébb intelligenciáról van szó, nagy szorgalommal, sok bukdácsolással, de sikeresen elvégezhet többféle büfészakot, nehezebb szakokat pedig 2-3szoros idő alatt.

--90-100 közötti a népesség átlagos intelligenciája, ezek az emberek alkalmasak a felsőoktatásban való eredményes részvételre bármilyen szakon, de az egyetemen sokat kell tanulniuk, minden órára be kell járniuk, a vizsgaidőszakokat kemény tanulással kell tölteniük.

--100-110 között az átlagnál jobb képességű emberek. Jó színvonalú egyetemekkel, kutatószakokkal megszenvednek, ha nem speciálisan tehetségesek vagy motiváltak az adott területen, de főiskolai szintű büfészakokat könnyen nagyobb erőfeszítés nélkül elvégezhetnek.

--110-120 között magas színvonalú, jó egyetemi szakok sem okoznak problémát, de tanulniuk kell, a könnyebb főiskolákon pedig laza bulizós hangulatban, különösebb készülés nélkül is jól teljesíthetnek.

--120-130 között buli az egyetem, a jó szakok is. Ha viszont komolyan veszik, akkor szép karrier állhat előttük. Doktori képzésre (PhD, DLA) alkalmasak.

--130-140 között mindenképpen PhD vagy DLA szintű képzés javasolható, azt is könnyen, sikeresen, lazán fogja teljesíteni és kiemelkedő tudományos kutató vagy művészeti alkotó tevékenység várható tőle, ha nincsenek ennek más természetű lelki gátjai (depresszió, motiválatlanság...)

--140 felett zsenikről van szó, ami külön állatfajta, nagyon kell vigyázni rájuk, mert a társadalom különleges kincsei. Tőlük várható, hogy felfedezéseikkel, alkotásaikkal, ötleteikkel, meglátásaikkal korszakokat váltanak. Több van belőlük mint gondoljuk, de gyakran elsikkadnak, ha rossz családi körülmények közé születnek. Általában fokozott érzékenységgel is együtt jár a géniusz szint, ezért szociálisan problémásak lehetnek.

Nem csak IQ-tól függ, szerintem többet számít a motiváció és a szorgalom

Persze könnyebb annak elvégezni akinek magasabb az IQ-ja

Pl van olyan évfolyamtársam aki csak bejár gyakokra, előadásokra, egyetemen kívül pedig semmit sem készül és 4,1-es indexeket produkál ami a karunkon nagyon jónak számít

Nekem pedig ezen kívül még heti sok órát kell bizonyos tárgyakra fordítanom hogy nagyjából képben legyek de még így sem leszek olyan eredményes mint ő

De igen. Akinek elegendő az intelligenciája ahhoz, hogy sikeresen leérettségizzen, annak ahhoz is elegendő, hogy diplomát szerezzen. Ha nehezebb egyetemi szakra megy, akkor többet kell tanulnia.

A középiskolai és az egyetemi tanulás nem minőségileg, hanem csak mennyiségileg különbözik.

Ami a gimnázium 4 évének az anyaga egy tárgyból (mondjuk történelemből, kémiából vagy biológiából), annak 2-3 szorosát kell átvenni egy átlagos félév végi kollokviumhoz. Több intelligencia azonban nem feltétlenül kell hozzá.