Miért "korong" alakú a tejútrendszer illetve a többi galaxis?

itt bővebben is ki van fejtve

[link]

olyasmihez hasonlítható, hogy a lefolyó miért örvénylik és miért nem merőlegesen megy le a víz a lefolyóra nézve

Mert amikor egy központi tömeg körül törmelék kering, akkor így zavarják a darabok a legkevésbé egymás pályáját.

Ha nem korong lenne, akkor több lenne az ütközés vagy egymás gravitációs zavarása, tehát nem lenne stabil rendszer, az egyes elemek hamar kirepülnének vagy a központi tömegbe zuhannának a sok zavaró hatástól. Pontosabban ez is történik, így marad meg végül a korong síkja, mint egyfajta természetes szelekció eredménye.

még a harmadik jár legközelebb, de egyik sem igazán jó.

na szóval.

ha van egy anyaghalmazod, pl. egy gáz vagy törmelék felhőd a semmi (világűr) közepén, akkor arról első körben egy dolgot biztosan tudsz, hogy van egy tömegközéppontja. azt is tudod, hogy mivel a tömegközéppont a rendszer jellemzője, azt belső erők nem tudják megváltoztatni. akármerre is repül akármelyik darab, akármivel is ütközik, a tömegközéppont ettől nem fog odébb menni. (ha van egy csillag valahol a közelben, az persze el tudja mozdítani ezt a középpontot, de ez most lényegtelen, mert pont arról van szó, hogy a korong magától is létre tud jönni)

na most. ha a felhő nem zuhan nyílegyenesen magába, akkor tudsz még valamit: azt, hogy vannak olyan részecskéi a felhőnek, amire az igaz, hogy a rájuk ható gravitációs erők eredője nem esik egy vonalba a sebességük irányával. márpedig ha ez a két dolog nem esik egybe, akkor az adott részecske íves pályát követ, azaz majdnem olyan, mintha keringene. és ez a lényeg, a részecskének van perdülete.

namost, ha a részecskéknek van perdülete, akkor magának a rendszernek is van. azaz tulajdonképpen forog. (elvileg lehetséges, hogy nincs, de ennek nagyjából nulla a valószínűsége és az azt is jelentené, hogy a felhő összeomlik baromi gyorsan) csakhogy a rendszer perdülete megint csak a rendszer jellemzője, azaz belső erő nem képes megváltoztatni, azaz állandó.

namost, ha ezt már tudjuk, akkor megtehetjük a következőt: a perdület egy vektor, az iránya tulajdonképpen a rendszer forgásának tengelye. fogunk egy síkot, ami merőleges erre a vektorra és átmegy a tömegközépponton és innentől kezdve ezzel a vonatkoztatási rendszerrel vizsgáljuk a részecskék mozgását.

ahogy telik az idő, azt fogjuk látni, hogy a részecskék síkon átmenő sebessége szépen lassan elveszik. egyre inkább csak a síkban vannak jelen, alig-alig másznak ki belőle. ez azért történik, mert az ütközések során sebességet veszítenek. csakhogy hiába veszítenek sebességet, a perdület nem veszhet el, lévén állandó, ezért a sebességük egyre inkább párhuzamossá válik a síkkal, ez adja ugyanis a legnagyobb perdületet. (kvázi lekopik róluk a síkon átmenő mozgás)

és már készen is van a korong.

hogy galaxis, naprendszer, vagy valami más lesz belőle, az meg csak a kezdeti tömegétől függ.