Miért lehetünk biztosak benne, hogy ha a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem, akkor a magasabb szinteken is az?

De nem válaszoltál hogy akkor a késleltetett kísérlet egy nagy csúsztatás ?

Akkor miért mondják az hogy másnap mérik meg az elektron párt . Mi értelme van ennek ha a hullám minta már kirajzolódott és a másik elektron becsapódott akkor az ember megnézhetné a hullám mintát is és kész ehelyett azt mondják hogy majd visszamenőlegesen megváltozik a kirajzolt minta a szerint hogy a másik elektront megmérték vagy sem .

Ha ilyen egyszerű a kísérlet mit kell ezen félremagyarázni.

Jó lenne ha időpontosan küldenéd a videót ahol a készüléket mutatják be amivel becsapódnak a fotonok ,a több órás előadások elméleti információkat nem fogom megérteni 10 óra figyelés után sem .

Meg nem is arra keresem a választ hogyan legyek doktor doktor professzor hanem hogy a kísérlet logikai menete hol hibás ki hazudik .

Valami olyat is mondtak hogy van még egy változata ahol beraktak egy polár szűrőt az ikerpár útjába - szóval az egyik ikerpár már becsapódott ,ez ugye száll a levegőben 50km en át utána még elé raknak egy szűrőt és akkor csavarják el amikor már fénysebességgel nem tudna visszaüzenni a párjának mégis megváltozik a kép tehát már az előtt tudta a pár hogy én milyen szögben fogom elcsavarni a szűrőt hogy a másik pár átment volna rajta .

Itt van egy ismeretterjesztő előadás videóanyaga

A rész és a másik rész — kvantumos párok távkapcsolatai

címmel.

[link]

BEGIN OFF

Személyes gondolataim a modern tudomány megérthetőségéről

A legfőbb gond az az, hogy úgy szeretné megérteni a kétrészecske összefonódott kvantumállapotos kísérleteket, hogy az égvilágon semmi alapismerete nincs a témával kapcsolatban. Én azért linkeltem pár videót, mert szerintem azokban hiteles magyar és külföldi kutatók tartanak előadásokat a fizikáról. A most linkelt honlapon

egyszerű hétköznapi emberek számára készült előadások szerepelnek amelyeket az ELTE fizika intézete szervezett ismeretterjesztő célból.

Én továbbra is úgy gondolom, hogy a modern fizika kísérleteit nem lehet megérten egy alapos matematikai és fizikai előképzettség nélkül. Ezeket már nem lehet olyan szemléletes módon elmagyarázni, mit egy lejtőről legurított golyó esetét. Külön további probléma, hogy az összefonódott kvantumállapotokkal zajló kísérletek még nem lezártak, hanem egy aktívan kutatott téma, melynek háttérismerete nagyon bő, olyannyira, hogy a fizikus hallgatók is főleg mesterképzés speciális szemináriumai, vagy a doktori képzés alatt foglalkoznak vele a megfelelő szakirány keretein belül.

Nem hiszem hogy érdemi hasznos információt nyerhetne ezekről a dolgokról anélkül, hogy tisztába ne lenne olyan alapfogalmakkal, mint például a végtelen dimenziós komplex euklideszi terek algebrai tulajdonságai és tételei.

Ön olyasmit szeretne, mintha felszeretne jutni a Himalája csúcsára anélkül, hogy megmászná a hegyet. Nem szeretne hegymászó lenni.

Javaslom, hogy próbáljon meg a tudományos eredményekről hivatalos forrásokból tájékozódni. Az ön által linkelt videó a mantra szabadegyetemről nem tekinthető hitelesnek a a modern fizikai kísérletek tudományos értelmezése szempontjából.

Szerintem jó kiindulópont az atomoktól a csillagokig előadások átnézése annak aki nem szeretne a matematikai részletekbe belemenni, de általános rövid betekintést szeretne nyerni az elmúlt évek eredményeibe.

Aki többet szeretne tudni, annak sajnos ki kell nyitnia a matematika könyveket, megtanulni a kifejezéseket tételeket, begyakorolni azok alkalmazásait, majd kinyitni a fizika könyveket és megérteni, hogy az adott matematikával hogyan írható le a fizikai világ, hogyan értelmezhetőek az elvégzett kísérletek.

Ez manapság két úton lehetséges internetes önképzés keretein belül. Be kell iratkozni egy egyetem megfelelő szakjára. Az utóbbit javasolnám annak, aki valóban szeretné érteni, mert az egyetemen szakképzett oktatógárda elemzi a féléves vizsgák során, hogy a tisztelt hallgató jól érti-e az anyagot. (Az önképzés során fennáll annak a súlyos veszélye, hogy valakiből önjelölt áltudós válik súlyos elmezavarok kíséretében. )

Végezetül felhívnám szíves figyelmét, hogy a modern fizika kísérleteinek semmi köze nincs a kutató tudatállapotához a kísérlet lefolyásának, végeredményének szempontjából. (Kivéve, ha részegen ment be dolgozni és ráborította a forró kávét a számítógépes panelra.)

Önnek jogában áll elhinni a Mantra egyetem ide vonatkozó tanításait is. Csupán annyi a probléma, hogy a szóban forgó kísérleteket nem az ott dolgozó emberek végezték el.

END OFF

Én csak a gyakorlati jelenségeket tudom megérteni a logikai folyamatot nézem.

Az a baj hogy egy Dávid Gyulás előadásban vagy inkább az ELTÉS előadásban amit Orosz úr képleteket felhány a táblára magát a karakterek 90% át sem tudom elolvasni nem hogy azt érteni mit csinál a képlet . Már arra sem emlékszem hogy hogy néz ki egy elsőfokú egyenlet ezért kár is számításokat hallgatnom mert az kb olyan mintha kínai betűkkel olvasnák vicceket .

D GY is csak azért tudja fejből kivágni ezeket a matematikai képleteket mert nem szünetelteti az agyát soha,ez a munkája napi szinten de én nem tudok napi sznten fejben lenni.

Pontosan erről van szó.

Sajnos a kísérleti eredmények értelmezéséhez érteni kell a matematikát. Anélkül nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza. Maximum elhihetjük.

Az atomoktól a csillagokig előadásokat talán érdemes meghallgatni, mert azok kevés matematikai előképzettséget igényelnek. Ott az előadók arra törekedtek, hogy a legfőbb tanulságokat összegyűjtsék az adott témakörrel kapcsolatban.

A lényeg az, hogy a kvantumfizikai elméletekben a megfigyelőn és a megfigyelés/mérés alatt nem valós emberi lényt kell érteni (Más kérdés, hogy a kísérlet alatt akár jelen lehet az irányítóteremben a kezelőszemélyzet, de azon kívül, hogy esetleg a mágneses teret megnövelik, vagy csökkentik egy szabályzó elcsavarásával nem befolyásolják a tudatukkal a folyamatot. A vizsgált kölcsönhatás a részecske és a mérőeszköz között zajlik le.)

Az a gyakorlatban lehet például egy számítógéppel összekötött félvezető detektor. A részecske pedig a részecskeforrástól a detektorig vákuumcsőben mozog. (Így elszeparálódik a környezetétől a többi részecskétől.)

Az elméletekben nem szerepel az emberi tudat, mint tényező semmilyen formában sem.

Kedves 22-es!

Nem tudom pontosan, melyik kísérletről beszélsz. Esetleg a késleltetett választásos kvantumradír kísérletről? Mert az egy laikus számára kicsit kemény dió így elsőre, miközben még a sima Wheeler-féle késleltetett választásos kísérlet megfelelő értelmezésével sincs tisztában.

Wheeler változata pusztán azt demonstrálja, hogy addig, amíg meg nem mérjük egy kvantumrendszer adott fizikai tulajdonságát, addig annak nem létezik konkrét értéke (hacsak nem ezen fizikai mennyiség sajátállapotában van). A paradoxont az okozza, hogy hétköznapi személetünk azt diktálja, hogy a fotonokat kis aranyos suhanó labdacsoknak képzeljük, amelyek, miután elérték az első nyalábosztót, slussz-passz el is döntötték, hogy melyik úton mennek tovább. Holott nem ez a helyzet. A foton nem egy kis térben lokalizálható labdacs, hanem az elektromágneses tér egy gerjesztési állapota, kvantuma, amelynek nincs is hullámfüggvénye, helye meg pláne nincs. A nyalábosztón való áthaladáskor bizonyos értelemben mindkét irányban halad tovább, az egésznek a végén pedig a detektorba történő becsapódáskor ez a két útvonal, mint valószínűségi amplitúdó interferál egymással. Még akkor is, amikor azt hisszük, hogy a foton a két nyalábosztó között van, és gyorsan beteszünk egy akadályt, ami az egyik útvonalat blokkolja. Ekkor is létrejön a két útvonal interferenciája, csak épp más az eredmény, hiszen mások a fázisfaktorok is.

A késleltetett választásos kvantumradír kísérlet sokkal bonyolultabb, mert ott az eredmény csak statisztikailag látszódik utólag. A lényege, hogy amíg nem kerül ki a rendszerből az információ makroszkopikus szintre (vagyis amíg nincs dekoherencia), addig ez törölhető, vagyis az idler fotonágak újraegyesítésével és ezáltal az útvonalinformáció eldobásával a signal fotonok interferenciája létrejön. Az egész kísérlet nem mást demonstrál, csak a komplementaritás elvét: ha ismered az útvonalinformácót, akkor nincs interferencia, ha nem ismered, akkor van. A hétköznapi személetünknek itt az mond ellent, hogy a signal foton már rég becsapódhatott valahová az ernyőbe, amíg az idler fotonok még repülnek, és még az sincs eldöntve, hogy töröljük-e az útvonalinfót, vagy sem. Ezért azt hisszük, hogy a signal foton becsapódási helyének már rögzítenie kell azt a tényt, hogy most akkor van-e interferencia vagy nincs, holott ennek kialakulását az idler fotonok viselkedése még befolyásolni látszik utólag. Azonban azt felejtik el itt sokan, hogy ez az egész egy zárt kvantumrendszer addig, amíg meg nem mérik. És hol történik ez a mérés? A signal foton ágban, mivel az sokkal rövidebb út, hamarabb végigmegy rajta a foton. Innentől kezdve pedig az info makroszkopikus szintre került, a dekoherencia megtörtént, és az, hogy mi történik az idler ágban, már nem befolyásol semmit.

De a bibi ott van egyébként, hogy mindezt csak statisztikusan, az egész kíséletsorozatot lefuttatva, utólag tudjuk megmondani, hogy melyik signal foton vett részt az interferenciában, melyik nem, ezért az idler fotonokra szükség van. Meg kell várni, amíg ezek is végigmennek a pályájukon, és becsapódnak, hogy a segítségükkel be tudjuk azonosítani a hozzájuk zartozó signal fotonokat, és kirajzolódhasson az interfereciakép.

Tehát az az interpretáció, hogy az idler fotonok időben később való detektálása határozza meg utólag, hogy a hozzáuk tartozó signal foton részt vett-e az interferenciában vagy sem, teljesen hamis, mivel a signal és idler fotonok egy rendszert alkotnak, hiszen összefonódott párról van szó. Bármelyiket is detektálod, akkor az egész rendszeren végzel mérést, nincs időben utólag való meghatározottság. Továbbá az interferencia részecskék esetén csak statisztikusan értékelhető ki hosszabb idő alatt, ezért az idler fotonokra is szükség van a kiértékeléshez, vagyis az egyedi fotonbecsapódások esetén nincs értelme arról beszélni, hogy a signal fotonnak mondjuk egy interferenciához hozzájáruló becsapódását az idler fotonok útvonalinformációjának időben később való törlődése időben visszafelé határozza meg.

Az ilyen késletetett választásos kísérletek mind ugyanazt igazolják: a kvantumrendszernek bizonyos állapotokban nem rendelkeznek a makroszkopikus szinten jól értelmezett, határozott tulajdonságokkal. Tök mindegy, hogy a rendszer egyes részein időben mikor végezzük el a méréseket.