Mi a komplexképződés?

A komplexvegyületek legáltalánosabban egy központi fémionból és a hozzá koordinációs (datív) kötéssel kapcsolódó ligandumokból áll.

Olyan fémionok alkalmasak komplexképzésre, amelyek rendelkeznek üres atompályákkal (legtöbbször d-pályák) és olyan ligandumok, amelyek nem kötő elektronpárral (NH3, CO, H2O stb.). A ligandumok nem kötő elektronpárjukkal ráépülnek az üres atompályákra és így keletkezik a komplexion. Azt, hogy egy fémion üres pályáira hány ligandum nem kötő elektronpárja tud be kapcsolódni, az a koordinációs szám.

Például a hemoglobin hem része egy vaskomplexnek tekinthető.

A vas(II)ion, amely egy porfinváz (négy pirrolgyűrűből felépülő váz) közepén helyezkedik el a hemen belül, hatos koordinációs számú, tehát hat kötés kialakítására képes. Ebből négy kötést a pirrolgyűrűk nitrogénatomja alakítja ki a vassal, egyet pedig egy imidazol nitrogénatomja. (Az imidazolon keresztül kapcsolódik a hem a hemoglobin globin részével.) A maradék egy helyre pedig kötődhet lényegében bármi, ami hajlamos komplexképzésre. Ez szervezetben vagy vízmolekula, vagy pedig oxigén. Az oxigént erősen köti ez a hatodik hely, viszont van egy nála mégerősebb gáz, ami ráépül erre a helyre és leszorítja az oxigént, ez pedig a szén-monoxid.