Fehér lyuk az univerzumunk?

Azt szeretném felvázolni, hogy a tényeket figyelembe véve, mindenféle találgatás nélkül kijelenthető, hogy az univerzum egy fehér-lyuk és a Fehér-lyuk csak akkor megfigyelhető, ha egy fekete lyuk belsejében az idő "múlása" a középponttól kifelé halad. Ugyanis a fekete lyukban az idő iránya a középpontba, azaz a szingularitás irányába mutat. Magyarul: ha valaki fekete lyukba esik, akkor a szingularitás a jövője.

Akik relativitáselméletben középiskolai szinten már járatosak, tehát ismeretterjesztő könyvekből már ismerik, azok számára könnyen érthető az elmélet, amit szeretnék megosztani.

Tudjuk, hogy a fekete-lyuk és a Fehér-lyuk egymás ellentétei. Nem találtunk bizonyítékot a fehér-lyukak létezésére. A fekete-lyuk vonzó gravitációs térerővel rendelkezik, a fehér pedig taszító, tehát antigravitációs térereje van. A csillagászok ma is megfigyelik a létező egyetlen antigravitációs jelenséget amit eddig találtak. Ez pedig nem más, mint az univerzumunk táguló tere! Bizonyított tény, hogy az univerzumunk gyorsulva tágul. Az univerzumunk egy 4 dimenziós alakzat. A benne lévő megfigyelők 3 dimeziós gömb alakúnak látják. A relativitáselmélet alapján mondhatjuk, hogy az idő, a 4. dimenzió, méghozzá az anyagi részecskék az univerzumban fénysebességgel haladnak az idő dimenziójának irányában. A 4. dimenziót, azért nem látjuk, mert fénysebességgel haladunk időben és egy Lorenz-transzformációnak nevezett jelenség miatt az ilyen fénysebességgel haladó megfigyelők 0 kiterjedésűnek látják azt a dimenziót, amerre haladnak, tehát az időt. Viszont, már általános iskolában is felrajzoltuk az idő dimenzióját, amikor idő-diagrammokat készítettünk. A megfigyelések alapján a tudósok felrajzolták a tér-idő diagrammban az univerzum átmérőjének változását. Egy tölcsér szerű alakzatot kaptunk. Ez valójában egy 3 dimenziós gömb, aminek exponenciálisan, tehát gyorsulva növekszik az átmérője. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az univerzum átmérője az ősrobbanáskor legalábbis konvergált (közel volt) a nullához és a gyorsulás miatt közelíti a végtelen átmérőt.

Sokan felteszik a kérdést, hogy miért növekszik az univerzum átmérője, hogyha a benne uralkodó erő már csak vonzás? Erre még nincs általánosan elfogadott elmélet, de Lambda tényezőnek nevezték el, azt az állandót, amit Einstein is köztudottan először feltételezett majd elutasított és végül meggyőzte Edvin Hubble, hogy kell ez a Kozmológiai állandó, hogy a Galaxisok a megfigyelések szerint távolodjanak egymástól.

Kvantummechanikával foglalkozó tudósok úgy gondolják, hogy a tágulásért egy antigravitációs erő a felelős, aminek megtalálhatjuk a hordozórészecskéit a CERN új részecskegyorsítójával. Most már olyan energiamennyiséget préselnek egy kis térfogatba, ami az ősrobbanás óta nem is koncentrálódott ilyen kis helyre. A szupernóvarobbanásokkal lehet összevetni azokat a körülményeket, amelyek az LHC-ben létrejöhetnek. Ez azonban túl kis robbanásokat eredményez, ahhoz, hogy veszélyeztesse a föld biztonságát, tehát nem kell félni tőle. Még nem találtak olyan részecskéket, amik közvetíthetik a gravitációs kölcsönhatást

A relativitáselmélettel foglakozó tudósok azt állítják, hogy tévednek a Kvantummechanikusok, mert a gravitációnak nincs hordozórészecskéje, főleg nem találhatnak antigravitációs részecskéket, mert a gravitácó csak geometria, méghozzá a tér-idő görbületének geometriája, amit általában gumiszőnyeggel és egy rá helyezett nehéz golyóval szemléltetnek.

Jelenleg a relativitáselmélet az ami bizonyítottan leírja a gravitációt.

A fekete lyukakat is lerajzolhatjuk tér-idő diagrammban, ahogyan azt az univerzumunk átmérőjének változása esetében tettük. Azt láthatjuk, hogy a fekete lyuk is tölcsér alakú, hasonlít az alakja az univerzumunkra. A fekete lyuk is egy 3 dimenziós gömb és a gravitációs térerő a 4. dimenzióban megnyújtja. Mivel a 4. dimenziót nehéz elképzelni, ezért vegyünk el egy tér dimenziót és kapunk egy egyszerű 3 dimenzniós tölcsért, úgy néz ki mint egy trombita vége, tehát a gömb helyett egy nyújtott korong, vagy pontosabban egy táguló "cső". Ebben a táguló csőben az idő a szűkülő térrész felé halad, tehát a fekete lyuk szingularitása felé. Ez a táguló cső az univerzumhoz hasonlóan a szingularitásnál közelít a 0 átmérőhöz. Ennek a "csőnek" a fala közel merőlegesre hajlik a szingularitás és a fekete lyuk határán mérve. Ez csak akkor lehetséges, ha a gravitációs térerő közel végtelen a szingularitásban és a határán közelít a 0-hoz.

Ennél jobban nem lehet szájba rágni a fekete lyuk tér-idő formáját.

A fehér lyuk ugyanez, csak az idő visszafelé játszódik.

Én azt állítom a tények alapján, hogy az univerzumunk nem más, mint egy fehér lyuk. Méghozzá olyan hatalmas, hogy a hétköznapi életben nem észrevehető a fehér lyukunk árapály hatása. A szupermasszív fekete lyukak eseményhorizontja közelében szintén nem halálos az árapály jelensége. Az árapály jelenség nem más, mint a gravitáció tértorzító hatása.

Számomra tetszetős gondolat, hogy az univerzumunk egy nagyobb univerzum része, ahogyan egy fekete lyuk része a mi univerzumunknak.

Mi erről a véleményetek?