Fehér lyuk az univerzumunk?
Azt szeretném felvázolni, hogy a tényeket figyelembe véve, mindenféle találgatás nélkül kijelenthető, hogy az univerzum egy fehér-lyuk és a Fehér-lyuk csak akkor megfigyelhető, ha egy fekete lyuk belsejében az idő "múlása" a középponttól kifelé halad. Ugyanis a fekete lyukban az idő iránya a középpontba, azaz a szingularitás irányába mutat. Magyarul: ha valaki fekete lyukba esik, akkor a szingularitás a jövője.
Akik relativitáselméletben középiskolai szinten már járatosak, tehát ismeretterjesztő könyvekből már ismerik, azok számára könnyen érthető az elmélet, amit szeretnék megosztani.
Tudjuk, hogy a fekete-lyuk és a Fehér-lyuk egymás ellentétei. Nem találtunk bizonyítékot a fehér-lyukak létezésére. A fekete-lyuk vonzó gravitációs térerővel rendelkezik, a fehér pedig taszító, tehát antigravitációs térereje van. A csillagászok ma is megfigyelik a létező egyetlen antigravitációs jelenséget amit eddig találtak. Ez pedig nem más, mint az univerzumunk táguló tere! Bizonyított tény, hogy az univerzumunk gyorsulva tágul. Az univerzumunk egy 4 dimenziós alakzat. A benne lévő megfigyelők 3 dimeziós gömb alakúnak látják. A relativitáselmélet alapján mondhatjuk, hogy az idő, a 4. dimenzió, méghozzá az anyagi részecskék az univerzumban fénysebességgel haladnak az idő dimenziójának irányában. A 4. dimenziót, azért nem látjuk, mert fénysebességgel haladunk időben és egy Lorenz-transzformációnak nevezett jelenség miatt az ilyen fénysebességgel haladó megfigyelők 0 kiterjedésűnek látják azt a dimenziót, amerre haladnak, tehát az időt. Viszont, már általános iskolában is felrajzoltuk az idő dimenzióját, amikor idő-diagrammokat készítettünk. A megfigyelések alapján a tudósok felrajzolták a tér-idő diagrammban az univerzum átmérőjének változását. Egy tölcsér szerű alakzatot kaptunk. Ez valójában egy 3 dimenziós gömb, aminek exponenciálisan, tehát gyorsulva növekszik az átmérője. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az univerzum átmérője az ősrobbanáskor legalábbis konvergált (közel volt) a nullához és a gyorsulás miatt közelíti a végtelen átmérőt.
Sokan felteszik a kérdést, hogy miért növekszik az univerzum átmérője, hogyha a benne uralkodó erő már csak vonzás? Erre még nincs általánosan elfogadott elmélet, de Lambda tényezőnek nevezték el, azt az állandót, amit Einstein is köztudottan először feltételezett majd elutasított és végül meggyőzte Edvin Hubble, hogy kell ez a Kozmológiai állandó, hogy a Galaxisok a megfigyelések szerint távolodjanak egymástól.
Kvantummechanikával foglalkozó tudósok úgy gondolják, hogy a tágulásért egy antigravitációs erő a felelős, aminek megtalálhatjuk a hordozórészecskéit a CERN új részecskegyorsítójával. Most már olyan energiamennyiséget préselnek egy kis térfogatba, ami az ősrobbanás óta nem is koncentrálódott ilyen kis helyre. A szupernóvarobbanásokkal lehet összevetni azokat a körülményeket, amelyek az LHC-ben létrejöhetnek. Ez azonban túl kis robbanásokat eredményez, ahhoz, hogy veszélyeztesse a föld biztonságát, tehát nem kell félni tőle. Még nem találtak olyan részecskéket, amik közvetíthetik a gravitációs kölcsönhatást
A relativitáselmélettel foglakozó tudósok azt állítják, hogy tévednek a Kvantummechanikusok, mert a gravitációnak nincs hordozórészecskéje, főleg nem találhatnak antigravitációs részecskéket, mert a gravitácó csak geometria, méghozzá a tér-idő görbületének geometriája, amit általában gumiszőnyeggel és egy rá helyezett nehéz golyóval szemléltetnek.
Jelenleg a relativitáselmélet az ami bizonyítottan leírja a gravitációt.
A fekete lyukakat is lerajzolhatjuk tér-idő diagrammban, ahogyan azt az univerzumunk átmérőjének változása esetében tettük. Azt láthatjuk, hogy a fekete lyuk is tölcsér alakú, hasonlít az alakja az univerzumunkra. A fekete lyuk is egy 3 dimenziós gömb és a gravitációs térerő a 4. dimenzióban megnyújtja. Mivel a 4. dimenziót nehéz elképzelni, ezért vegyünk el egy tér dimenziót és kapunk egy egyszerű 3 dimenzniós tölcsért, úgy néz ki mint egy trombita vége, tehát a gömb helyett egy nyújtott korong, vagy pontosabban egy táguló "cső". Ebben a táguló csőben az idő a szűkülő térrész felé halad, tehát a fekete lyuk szingularitása felé. Ez a táguló cső az univerzumhoz hasonlóan a szingularitásnál közelít a 0 átmérőhöz. Ennek a "csőnek" a fala közel merőlegesre hajlik a szingularitás és a fekete lyuk határán mérve. Ez csak akkor lehetséges, ha a gravitációs térerő közel végtelen a szingularitásban és a határán közelít a 0-hoz.
Ennél jobban nem lehet szájba rágni a fekete lyuk tér-idő formáját.
A fehér lyuk ugyanez, csak az idő visszafelé játszódik.
Én azt állítom a tények alapján, hogy az univerzumunk nem más, mint egy fehér lyuk. Méghozzá olyan hatalmas, hogy a hétköznapi életben nem észrevehető a fehér lyukunk árapály hatása. A szupermasszív fekete lyukak eseményhorizontja közelében szintén nem halálos az árapály jelensége. Az árapály jelenség nem más, mint a gravitáció tértorzító hatása.
Számomra tetszetős gondolat, hogy az univerzumunk egy nagyobb univerzum része, ahogyan egy fekete lyuk része a mi univerzumunknak.
Mi erről a véleményetek?
Ezen a portálon már többször írtak a fekete és fehér lyukakról. Bátorkodtam feltételezni a relativitáselméletbeni alaptudását az olvasónak. Nem tudnám istenigazából egy üzenőfalon elmagyarázni a fekete lyukak lényegét a magyarázat hosszas volta miatt. A relativitáselmélettel feltétlen tisztában kell lenni, a fent olvasottak értelmezéséhez. A "mindent elnyelő" magyarázatok túlegyszerűsítettek.
A Hawking-sugárzás nem okoz antigravitációt. Márpedig a fehér-lyuk antigravitációs. Stephen Hawking az idő rövid története c. könyvében a "proton méretű" fekete-lyukat egy instabil elemi részecskeként írja le.
A relativitáselmélet szerint a kölcsönhatásokat hordozó részecskékhez képest (foton ?Higgs?) halad az anyag fénysebességgel.
A kozmológiai-állandóról már tudjuk, hogy létezik, csak a pontos értékét nem tudjuk (nagyobb, egyenlő vagy kisebb mint egy)
18:27 vagyok.
Pár gondolatot ha megenged.
"Márpedig a fehér-lyuk antigravitációs" Tudtommal valóban létezik egy olyan megoldása a speciális relativitáselméletnek, ami feltételezi az Ön által említett fehér lyukak voltát. Lényegében, mivel ezidáig semmilyen megfigyelés, vagy közvetlen, vagy közvetett bizonyíték nem igazolta ezen objektumok létét (tudtommal), értelmetlen ezekről beszélni. Ráadásul ha a gravitációt a kvantummechanika által értelmezzük, akkor a gravitációs erőt hordozó virtuális részecske, a graviton antirészecskéje is ugyan az a részecske, ezért lehet, hogy a gravitáció mindig vonzó természetű. Ebben a viszonyrendszerben kizárt az antigravitáció.
Az hogy a világegyetemünk egy fehér lyuk volna, ezzel azért nem állít újat, mert jelenleg a Planck-idő előtti tartományról nincs információnk, tehát felfoghatjuk úgy is, hogy a világegyetem egy szingularitásból keletkezett.
"Hawking az idő rövid története c. könyvében a "proton méretű" fekete-lyukat egy instabil elemi részecskeként írja le. " - Mivel többször is olvastam a könyvet, bizonyos fejezeteket még annál is többször, kérem ezen állítását legyen kedves lehivatkozni oldalszámmal, mert magam nem emlékszem erre a megközelítésre. Emlékeim szerint, attól, hogy egy fekete lyuk igen "kicsivé" zsugorodik, nem lesz belőle "instabil elemi részecske".
A Higgs-bozon, amit Ön említ nem hordoz kölcsönhatást. Ez egy mérték bozon, ami tömeget kölcsönöz anyagi részecskéknek és némely kölcsönhatásnak.
És végül el kell, hogy keserítsem, nem a tudósok véleménye nem egyezik, hanem a "tények" nem egyeznek az említett kérdéskörökben. Ez arra utal (bármilyen meglepő), hogy nem tudunk mindent. A tér illetve a benne lévő anyag egészen máshogyan viselkedik nagyon apró és hatalmas méreteken. Ezért érdemes mindig gondolkodni és okulni!
Várom válaszát!
Üdv.!
Elnézést, valóban nincs benne abban a könyvben, valahol máshol olvashattam róla. Mindenesetre a lényeg az, hogy ilyen ato
Antigravitációként írják le a csillagászok az univerzum tágulásáért felelős erőt, tehát megfigyelték az antigravitációt.
A Standard modellben a Higgs részecske egy feltételezett részecske, mely a fotonhoz hasonlóan ruházza fel az anyagi részecskéket tömeggel. A graviton pedig a Szupergravitáció elméletben és az "M" elméletben tölti be a Higgs részecske szerepét. (utóbbi 2 elmélet dualitásban egyesűlt).
Megzavartak, ezért befelyezetlenűl küldem az előző kommentet. Szóval a hiányzó rész:
Az atomi méretre zsugorodott fekete lyukak gravitációs hatása elhanyagolható, és annál inkább észlelhető a kibocsáltott sugárzás, emiatt effektíve egy bomló elemi részecskének felel meg.
Dávid Gyula előadássorozatában is szerepel az állításom az antigravitációról (ez egy ismertető részlete)
:
április 15. Eredendő antigravitáció
– a kozmológiai állandó története
Einstein általános relativitáselmélete, amely a gravitáció modern elmélete, egyben a kozmológia, az Univerzum fizikájának alapjául is szolgál. A gravitáció egyik közismert tulajdonsága, hogy csak vonzóerő, és (szemben pl. az elektromágnesség esetével) gravitációs taszítóerő nem létezik. Legalábbis a köznapi világ skáláján. Pedig milyen kellemes lenne antigravitációs övvel lebegni a körúti dugó (vagy épp a Mount Everest csúcsa) fölött… Mikroszkópikus, atomi szinten, és makroskálán, az egész Univerzum szintjén azonban felléphetnek antigravitációs jelenségek, mi több, bizonyos korszakokban ezek alapvetően befolyásolják az Univerzum dinamikáját. Nemrég derült ki, hogy mi is épp egy ilyen korszakban élünk…
Találtam egy cikkfordítást, amiben óva intenek attól, hogy antigravitációként értelmezzük, az univerzum tágulását.
Idézet:
Ma még rejtély, hogy az a taszító hatás, amely a kozmológiai állandó mögött áll, és nagy távolságokon a tömegvonzás ellen hat, valójában micsoda. A szakemberek azonban óva intenek attól, hogy valamiféle “antigravitációként”, a fizikában eddig megszokott erőhatásként fogjuk fel. Perlmutterék legújabb közleménye szerint valószínű, hogy a téridő szerkezetének a vákuum energiasűrűségéből, a kvantumfizikai ingadozásokból eredő eddig feltáratlan “sötét energiájáról” van szó.
forrás:
17:18 vagyok
Igen, a sötét energia! Ami nem antigravitáció. Bár olyan "jellegű" hatása van. Na, úgy látom ezt a kérdést sikerült a helyére tenni. :)
Az Ön által említett kozmológiai állandó is ebből a sötét energiából ered, amire legjobb tudomásom szerint a tér kvantumfluktuációja ezidáig a magyarázat. Szintén lehet, hogy tévedek, de talán a húrelmélet írja le megfelelően ezt a szintet.
Most én is kérdeznék valami, ha megengedi: mi a helyzet az eredeti felvetésével, hogy látja a "fehér lyuk" hipotézisét annak tükrében, hogy nincs antigravitáció?
Továbbra is várom válaszát!
z
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!