Na szóval mekkor is kb egy fekete lyuk?

[link]

nem, a Schwarzschild-sugarával szokták definiálni

[link]

r=2Gm/c^2

térfogata pedig 4r^3pi/3

azért érdekes mert minél nagyobb a tömege egy feketelyuknak annál nagyobb kell legyen a sugara (ergo a térfogata) azaz hígabb, mi olyan számolásokat is megnéztünk hogy mi van ha a jelenlegi univerzumot bepakoljuk egy ilyen egyenletbe és igaz rá is.

Egyébként a Schwarzschild-sugara az eseményhorizont ezen belül is érvényes a fizika. Amiről az előttem szólók beszélnek az a szingularitás na itt már nem érvényes a fizika és elég szörnyű disztribúciók jönnek elő ha számolgatni akarsz valamit.

#3

A Schwarzschild sugarát amikor elérte az anyag akkor már nincs semmi ami megakadályozza, hogy 0-vá összezsugorodjon. Legalább is a hivatalos tudomány jelenlegi állása szerint pontosabban a matematikai modell.

A legsűrűbb objektum ami még nem fekete lyuk az a neutroncsillag.

Az, hogy mi van azt nem tudjuk, abból indultunk ki, hogy 0-vá összezsugorodott az anyag, de ezt semmilyen kísérleti bizonyíték nem támassza alá, csak ebből indultunk ki. Steven Hawking új elmélettel állt elő mely szerint nincsenek is fekete lyukak (úgy ahogy eddig gondoltunk rájuk).

Aki nem ért hozzá, miért ír?

A legújabb elméletek szerint a fekete lyuk 3 db. összekapcsolódott húrból áll. Ezek nagyjából gömb alakban helyezkednek el, átmérő a Planck-méret. Ennél kisebb méret nem létezik a mi világunkban, 0 méretű tárgy nem létezik.

Erre tapad rá a többi húr, ami beleesett.

Az eseményhorizont más kérdés: ott valószínűleg nincsen semmi (anyag). Az csak egy határ.

Egyébként kívülről nézve mindegy, hogy a fekete lyuk anyaga a közepén van, vagy szimmetrikusan szétszóródik benne: a gravitációja ugyanannyi.

Meg kellene nézni, hogy létezik-e olyan neutroncsillag, amelynek mérete (sugara) nagyobb, mint egy fekete lyuké. Ha nem találunk ilyet, akkor elképzelhető, hogy a fekete lyukak gyakorlatilag neutroncsillagok, amelyek már olyan méretűre híztak, hogy a Schwarzschild-sugaruk már nagyobb, mint a tényleges sugaruk, vagyis az eseményhorizontjuk már távolabb van a középpontjuktól, mint a valós felszínük.

Az egy dolog, hogy laborban (LHC) állítottak már elő mikroszkopikus méretű fekete lyukat, de ezek a másodperc törtrészéig léteztek csak, aztán "szétpukkantak", és a beléjük feccölt energiamennyiséget egyszerre sugározták ki. (Ezért is nem szándékoznak nagyobb méretű fekete lyukat létrehozni, mert a megsemmisülése során felszabaduló energiamennyiség hatványozottan növekszik a méret növekedésével, és ekkora sugárzás már bajt okozhat magában a laborban, vagy az ott dolgozó emberekben is).

Tehát léteznek stabil és nem stabil fekete lyukak. Bár ez így nem teljesen fedi a valóságot, nincs éles határ a kettő között. Végeredményben mindegyik fekete lyuk instabil, csak a megsemmisüléshez kellő időintervallum rövidül le nagyon (exponenciálisan) a kis méretű fekete lyukak esetében. De pont a folyamat sebességének exponencialitása lehet a választó a megkülönböztetésben (mint ahogyan a protont is stabil részecskének vesszük, pedig a gyanú szerint az is bomlik, csak irgalmatlanul hosszú idő alatt).

Tehát visszatérve: a Nap méretű csillagok életük végén fehér törpévé omlanak össze, anyaguk elfajult anyaggá avanzsál. Ez azt jelenti, hogy alaphelyzetben az atommagok körül keringenek az elektronok, melyek taszító hatással vannak más atommagok elektronjaira, ezáltal pedig más atomokra is. Az elfajult anyag olyan gravitációs szorításba kerül mennyiségének köszönhetően, hogy a gravitáció összehúzó ereje nagyobbá válik, mint az elektronok közötti taszító erő, így az atomszerkezet összeomlik, az elektronpályák összegabalyodnak, és az atommagok protonjai közötti taszítóerő gátolja csak meg a további összehúzódást. Így egy hihetetlenül sűrű, plazmaállapothoz hasonló anyagforma jön létre.

Az ennél lényegesen nagyobb csillagok életük végén neutroncsillaggá omlanak össze. Ebben az esetben már a magerő összetartó erejénél is nagyobbá válik a gravitáció összehúzó ereje, maga az atommagszerkezet omlik össze, az elektronok belepréselődnek az atommagba, így a protonokkal egyesülve iszonyatos energiamennyiséget sugároznak ki (szupernova-robbanás), és minden részecske neutronná válik. Ezek közvetlenül, szorosan egymás mellé kerülnek, és egy még sűrűbb (univerzumunkban fellelhető legsűrűbb) anyagforma jön létre.

Innentől kérdés, hogy mi történik akkor, ha még nagyobb anyagmennyiség zuhan egybe. Kétféle lehetőséget látok: vagy nem létezik a neutroncsillagnál sűrűbb anyagforma, így a fekete lyuk nem más, mint az első bekezdésben leírt neutroncsillag. Ha azonban létezik még ennél is sűrűbb, akkor már az atommag nukleonjainak is össze kell roppanniuk, és a fekete lyukat gyakorlatilag szabad kvarkoknak kell alkotniuk. Sajnos annyira már nem értek a részecskefizikához, hogy tudjam, létezhet-e ilyen állapot, és ha igen, az milyen tulajdonságokkal bírhat.

Elvileg minél kisebb egy fekete lyuk, annál sűrűbb. Tehát ha mondjuk van egy pl. 5 milliárd naptömegű fekete lyukad, akkor annak a sűrűsége kisebb lehet a vízénél (a legnagyobbaknak a levegőnél is kisebb), de mondjuk egy "mikro fekete lyuk" (a legsűrűbb típus) sűrűsége elérheti a 1.14*10^56 kg-ot köbméterenként, bár ezek már nagyon kicsik

(Egy 80kg-os [emberi testnek megfelelő súlyú] fekete lyuk sűrűsége 1.1433*10^76kg/m^3 lenne )

Átlagos sűrűségről van szó...

a bennük levő anyag nyilván nagyon sűrű, de fölötte meg nincs semmi az eseményhorizontig.

Mi pedig csak együtt tudjuk számolni.