Vajon hogy nézhet ki a minket körülvevő világ?

Jól következtetsz, lényegében a minden tárgy magára jellemző sugárzása az adott hullámhosszúságú fotonok elnyelése/visszaverése. Az érzékelő receptorok ezt észlelik, és ennek kavalkádját feldolgozva alakul ki a látásélmény az agyban, kéktől a pirosig.

Van a testeknek más sugárzása is, mi ezt a hullámhossz tartományt amit szemünk észlel, látjuk és hívjuk "látható fénynek". Vannak állatok amelyek észlelik az infravörös, vagy UV sugárzást is, receptor kérdése.

Azért meg kell nyugtassalak, annyira nem illúzió, amit látsz. Az agyad eléggé jól becsül távolságot, meg a tárgyak alakját is jól becsüli.

Bizonyíték: a tárgyakat nem csak nézzük, hanem használjuk is és kölcsönhatásba lépünk velük. Az esetek döntő többségében TÉNYLEG ott van a tárgy és nem megyünk neki pl.., meg a kést föl tudjuk venni és tudunk vele kenyeret szelni! :D Ezek azt bizonyítják, hogy eléggé jól teszi a dolgát az agy, nem holmi fantáziálgatás ez, hanem olyan becslések, amin az életünk múlhat.

Ha pl. erősen ittasak vagyunk, vagy rosszabb tudatmódosító szerekkel élünk, bizony leromolhat ez a képesség és praktikusan szék mellé ülünk, kettő poharat látunk stb... De ha minden jól működik az agyunkban, akkor a közvetlen környezetünkről meglehetősen megbízható információink vannak.

ha pl egy autó helyét, vagy sebességét rosszul becsüli az agy, fatális következménye lehet.

Színek: Nem arról van szó, hogy nem léteznek, hiszen más más tartományban nyelnek el és vernek vissza fényt a tárgyak, ez a tárgyak sajátja. Ezért kijelenthetjük, hogy ez saját jellemző tulajdonságuk, színük. Ez olyannyira igaz, hogy az emberi szemhez képest brutálisan máshogy működő hagyományos film és digitális fényképezőgép is érzékelheti ezeket. :D A tárgyak színe ilyen értelemben fizikai realitás, műszerrel is kimutatható! :D

Fetső vagyok nem fizikus, de megpróbálok egyszerűsítve válaszolni.

A "nézhet ki" szókapcsolat vizuális észlelésre utal, viszont ha a látást kikapcsolod, akkor mivel érzékeled? Ez ebben a formában paradoxon.

Más érzékszervvel való érzékelésben persze értelmezhető.

Pl. vakon a tapintás is egy mód rá. Akkor ott van pl. a denevérek ultrahangos megoldása.

A macska a bajszát is használja ilyesmire. Vagy a hőkép, ha valaki ezeket a finom átmeneteket érzékeli.

A látás gyakorlati felépülése viszonylag könnyen személtethető.

Van egyrészt a szín, ami ugye rezgés, csak éppen nem hallod vagy rádióval fogod be.

Egyrészt vannak a tárgyak saját színei másrészt vannak a reflexek és a fényszínek.

Erre jön rá a tónus, ami ugye az adott tárgy textúrájától, megvilágításától és környezetétől függ.

Ha a színlátást és a fényárnyékot kikapcsoljuk, akkor kb olyasmit kapunk mint egy 3D-s mesh, lámpák és színezet nékül.

hopp még folytatni akartam: szal én egyelőre úgy képzelem,hogy a világ egy borzasztó képlékeny "energiamassza", apró gócokba csomósodva, amiknek az ősrobbanás óta sikerült összecsomósodni, és amik létükkel kicsit "vissza"-hajlítják a kitekeredett dimenziókat (fizikusok szerint elvileg 11 db csavarodott ki az ősrobbanással, ezekből érzékelünk 4-et,a téridőt, s a többiről vagy fogalmunk sincs mik, vagy lehet a gravitáció, maga az energia, vagy a szellem stb is közéjük tartoznak, tehát nem vezethetők le az előbbiekből de ezt csak találgatás..). Ez az energia-kép nekem tök össze is egyeztethető a fizikával (legalábbis egy modern természetfilozófiával) meg a szubjektum felelősségével a világban, a kérdés nekem inkább a szubjektív episztemológiának és kezelésnek a határa és összeegyeztethetősége mindezzel matematikai/tudományos, gyakorlati vagy művészeti úton.

Ide kapcsolódik még filozófiának a klasszikus anyag vs forma dilemmája (valóságot látunk vagy "csak" geometriát), de ebbe azthiszem még nem képzeltem annyira bele hogy pofázhassak róla.

ja és az is továbbra is kérdés hogy"hogy néz" ugye "ki" az "energia, és "mi az", egyáltalán értelmes-e ez a kérdés ha egyedüli létezőként ismerjük őket, mert valahogy azzal hogy kvantifikálni ("joule","eV") meg kvantálni meg hullámként érzékelni stb tudjuk még nem tudtunk semmit "róluk magukról".

Ilyen sárga varázsgolyóként szokás ugye elképzelni őket dehát most miért? vagy valami démoni "semmiként", kb mint ahogy a fekete lyukakról képzelődünk.

autentikusabb képzetek az indiánok "mana"-'ja meg a zen chi, hindu prakrti/samsara stbstb. ezek a vallások még nagyon vágják ezt a témát valaki mesélhetne róluk is aki járatos(abb) bennük...