Mi újság lehet tejútrendszerünktől 40 milliárd fényévnyire?

"...utólsó 8 perc..." nem feltétlenül. Egy napkitörés pl. nem okoz feltétlenül katasztófát.

S hogy mi van az univerzum közepén? Valószínűleg csak a tér, ill. bizonyos részecskék, fotonok, s akármilyen energia, de a sötét anyagról sem tudunk sokat - ha már onnan minden eltávolodott.

Az Univerzumnak nincs olyan 3 dimenziós "közepe" ahonnan az ősrobbanás elindult. Alapvetően helytelen a feltételezés hogy az amúgy sem szerencsésen "robbanásnak" hívott térbeli modellnek egy valamikor feltételezett ősközepét keressük. Csúfolódásból hívták "big bang" (nagy bumm) elméletnek is, csak átragadt rá a hétköznapokban.

A világegyetem a mai elfogadott nézetek és matematikai modellek szerint egy inflációval indult, majd folytatódott a tér és benne az anyag tágulásával, létrehozva a négydimenziós téridőt. Ez a modell így, ebben a 4 dimenziós nem-euklidészi térben értendő, hogy "felrobbant". Ismétlem nem túl szerencsés. Minden más 3D-szerű robbanás levezetése, pl. mi van a régi középpontban, hogy akkor gyűrűben távolodik az anyaghatár egy középtől stb... téves.

Minden halmaz tágul a többitől, mindegyik helyébe ha beleképzeled magad, úgy érzed, az a közepe, és attól távolodva tágul minden. (ez a lokál rendszerekre nem igaz).

A "8 perc múlva észlelnék valamit ha történne" idézet csak arra vonatkozik, hogy a Nap tőlünk lévő távolsága 8,5 fényperc, és a fény vagy gravitációs hullámok (vagy épp megszűnésük) ennyi idő alatt érnének ide, ill. fejtenék ki hatásukat. Tehát ez egy felületesen összeolvasott adat, csak a Nap-Föld kontextusra igaz, nem az univerzum egészére mint valami "hatásállandó". Az igazi meghatározó a fénysebesség véges volta a lokál inerciarendszerekben.

Egy Betelgeuse szupernóvát pl. kb. 500 év múlva észlelnénk, ha "ma" történne, csakhogy az a globális "ma" nem értelemezett az univerzumban, minden észlelő más és más időpontban észlelné, attól függően, milyen messze helyezkedik el az objektumtól.

Ugyanígy egy velünk szembe álló ember cselekedete 1m-re tőlünk, 1/300.000.000 másodperc késedelemben van a tényleges dolgok megtörténtéhez képest, de ez a lokál inerciarendszerben nagyon kicsi, észlelhetetlen eltérést okoz. Egy geostac pályán keringő műholdnál viszont ezt a faktort más figyelembe kell venni, mert oda-vissza már akár 1/8 sec eltérést okozna, amely egy 60 km/h autóval közlekedve már 2m, 120 km/h-nál már 4m eltérést okozna a navigációban. (és persze használják ezt a navigációt interkontinentális rakéták is szükség esetén, s mint tudjuk "vasútnál" fő a pontosság :-) .)

Egyébként pontosan az itt figyelembe vett és az általános relativitás szerint alkalmazott korrekció adja a "gyakorlati" megoldás pontosságát, amely egyezik a valósággal, azaz az elmélet kiállja a valóság próbáját.

(amint azt számtalanszor már találtuk, ettől olyan erős elmélet az ált. relativitás, nem azért mert híres emberek bonyolult képletekkel molyoltak rajta, és ez a divat).

Természetesen, ennek az elméletnek is megvannak a határai, illetve alkalmazhatatlansági korlátai, azonban nem a hétköznapokban.

(ahogy Ohm törvényét sem dobták el, amikor kiderült, az elektronok pályáját a Schrödinger-egyenlet írja le helyesen hullámfüggvényekkel).

23-ra

Idézek Neked egy tudományos cikket:

"...Marina Cortes, Andrew Liddle (University of Edinburgh) és David Parkinson (University of Queensland) újra kiértékelték a BICEP2 méréseket, teljesen elölről indulva. Ehhez három különböző mennyiséget is feltételeztek az előtérben lévő porról: semennyit, keveset, majd sokat. Az eredményeik pedig igen meglepőek lettek. Amennyiben a BICEP2 csoport által is feltételezett, optimista pormennyiséget használták, valóban ki tudtak mutatni megfelelő polarizációt. Találtak azonban egy apró bökkenőt is: a polarizációra illesztett kozmológiai modell paraméterei olyannak adódtak, amely kizárja az infláció létét!

Igazán ironikus: ha felteszik, hogy a BICEP2 megfigyelte az infláció nyomait, az eredmények kizárják az inflációt. Csak akkor kapták vissza az inflációs kozmológiát, ha a pesszimista forgatókönyvet használták, vagyis sok port és negatív észlelést feltételeztek. Ezen cikk alapján úgy tűnik, hogy három feltételezésből (infláció+BICEP2 detektálás+Planck mérések) csak tetszőleges kettő állhatja meg a helyét egyszerre. A Planck térképek alapján úgy tűnik, az inflációs kozmológia kisebb veszélyben van, mint a BICEP2 kollaboráció korábbi kijelentései (és Nobel-díj-aspirációi) – de okosabbak csak azután leszünk, ha majd elkészül a Planckkal közös újabb polarizáció-térkép."

Ha fentieket figyelmesen elolvasod, még az sem biztos, ami "biztos". A különböző fizikai/matematikai egyenletekkel, extrapolációval, feltételezett értékekkel kifejezett modellek újabb felfedezések birtokában akár alapvetően is módosulhatnak.

A teljesség igénye nélkül néhány elmélet, ill. modell:

- A Hartle-Hawking határérték-állapot szerint a téridő egésze véges, az Ősrobbanás az idő határát képviseli a szingularitás szüksége nélkül

- A Brane-kozmológiai modellek szerint a tágulás a húrelmélet membránjaiban létrejövő mozgás eredménye.

- Az un. ekpyrotic (görög ~tűzből) modell, a húrelmélet egyik fajtája, melyben az Ősrobbanás a membránok ütközésének eredménye.

- A ciklikus modell szerint az ekpyrotic modell periodikus.

- A kaotikus tágulás elmélete szerint a kvantum-gravitációs-habban az ősrobbanás helyenként és időnként történik, s mindegyik eredménye egy világmindenség-buborék, a saját Big Bangjéből való kiterjeszkedéssel.

Ez utóbbi elméletek az Ősrobbanást nem valóságos kezdetként, hanem egy sokkal nagyobb és régibb univerzum (vagy univerzumok) részeként kezelik. Ezesetben az Univerzum egy önálló inerciarendszerként is is felfogható, azaz feltehető a kérdés, hogy mi van a Big Bang "helyén".

A négy dimenziós Univerzumot ábrázolni még három dimenzióban is nehézkes. Valójában 2 dimenzióban ábrázoljuk.

Tehát sok modell létezik.Van jelenleg általánosan elfogadott modell. De még az Einstein ált.rel. egyenletében bevezetett ~2/3-os kozmológiai állandó sem sem ad tökéletes választ pl. az Univerzum ~69-74 %-kát kitevő sötét energiára.