Egy egy kilométes magasan lévő esőfelhőben milyen érzés lehet?

Volt szerencsém ahhoz, hogy hegytetőn szó szerint esőfelhőben sétáltam.

Tényleg egy iszonyat sűrű köd, amiben pillanatok alatt patakzik rajtad a lecsapódó víz. Helyben állva is, de ha sétálsz, folyamatosan csapódik le rád a víz és folyik le. Légzés közben érzed a sűrű párát, érzed a vizet a szádban, kicsit köhögtet is, orrodból is csöpög a lé.

Wadmalac valami hardkór esőfelhővel került szembe, ebben a magasságban (meg magasabban is) én eddig szerencsére csak "sűrű köd" kategóriájú cuccokkal találkoztam.

Ergo olyan, mint a köd, csak némileg valóban nedvesebb.

G.

Hát lehet, hogy rám jár a rúd, mert egyszer kocsival is belefutottam ilyenbe Dobogókő tetején.

lámpák csak 2 méterre világítottak, a szélvédőt mintha zuhannyal locsolták volna, nem láttam ki egyáltalán, letekertem a bal ablakot és kidugtam a fejem, hogy lássak valamit, tiszta Ace Ventura, a képemről folyamatosan folyt a víz az ingembe, be az ülésre, de nem állhattam félre, mert két szalagkorlát közé voltam szorítva, két méter látótávolságnál meg fenékbe durrantott volna Ace Ventura 2.

Nem kívánom senkinek, szinte halálfélelmem volt.

:)

Ez már talán off, de egyszer úgy voltam hegytetőn, hogy pont jött egy izmos nyári vihar. Szépen villogott-durrogott, még nem esett, épen kezdtünk szétnézni haverokkal, hová bújjunk az eső elől, amikor egyszer csak elkezdett viszketni a bőröm, felállt a hajam és felfújódott a széldzsekim. Haverokkal félig vigyorogva, félig bámulva nézegettük egymást, aztán egyszerre jött a villanás meg a durranás, tőlünk olyan 20 méterre lecsapott a ménkű. Mintha egyszerre vágtak volna gyomorszájba és rúgtak volna mellbe.

Fél órán át szólt úgy a csengés a fülemben, hogy semmit nem hallottam.

Tele volt a gatyánk rendesen. :)

Ha már off, itt van egy jó -de azért a dologhoz némileg kapcsolódó- ausztriai sztori: 2010 környéke, megyünk hegyet mászni, kb. 2000 méter magas kőkupacra. Felfele süt a nap, vagy 25 fok van, rövid gatya, póló, minden. Felérvén olyan szinten eredt meg az eső, hogy 2 perc alatt az esőkabát is átázott. (na jó, nálam köze lehetett az átázáshoz a szétszakadásának is) Futás lefele vegyesen csúszós sziklán és hóban (még mindig rövid gatya), mindenki csurom víz, még az alsógatyánkból is facsarni lehetett. Persze az erőltetett menet megtette a hatását, senki nem lett beteg. No, de nem is ez a lényeg, hanem az egyik barátunk, aki 45 éves diplomás -és úgy általában értelmes- férfi létére jó ötletnek gondolta, ha felhúzza az esernyőjét. 2000 méter magasan. Viharban. Nos, volt egy megrázó élménye, de szerencséjére csak valami elővillám szerűség kapta el, így baja nem lett. De azóta is ezzel szekálja a társaság. :D

G.

#8: Ez jó.

Franklin kísérlete hosszú kábel helyett közvetlenül a felhőben. :D