Hogy használják a C14-es módszert?

A C14-gyel nem csinálnak semmit; megnézik, hogy az adott anyagban mennyi C14 van, és megmérik, hogy adott idő alatt mennyi bomlik el belőle. Képlet van rá, hogy bizonyos időközönként mennyi izotópnak kell elbomlania; a C14 felezési ideje (vagyis amennyi idő alatt az anyagmennyiség a felére csökken) 5730 év. Tehát a képlet így néz ki:

N=N(0)*2^(-t/5730)

N: t idő után megmaradt anyag

N(0): kezdeti anyagmennyiség

t: eltelt idő (évben mérve)

^ pedig azt jelenti, hogy hatványozás.

Tehát megnézik, hogy mennyi van benne, 1 nap alatt mennyi bomlik el, és abból vissza lehet fejteni. De minél több időt hagynak a mérésre, annál pontosabban lehet megmondani a lelet keletkezési idejét.

A második válaszoló nagyon jól leírta a képlete, amivel ki lehet számolni a lelet korát. Azonban itt első lépésben nem csak a lelet korát, hanem a kezdeti anyagmennyiséget sem ismerjük. Erre abból lehet következtetni, hogy összevetjük a mennyiségét a többi, stabil szénizotópéval (elsősorban a 12-esével). A két izotóp koncentrációja a levegőben egymáshoz képest nagyjából állandó (illetve ismert korú leletekkel lehet kalibrálni). A növények is ennek megfelelően veszik fel (illetve van némi elérés az izotópok felvétele között, de ezt is ki lehet számolni). Ezért amíg egy növény él, a benne levő izotópok koncentrációja megegyezik (lényegében) a légkörivel. Miután elpusztul, nem vesz fel több szén-dioxidot, emiatt a C14/C12 arány csökkenni kezd, hiszen a C12 stabil, a C14 nem. Az arány változásából tudnak következtetni a lelet korára.

Emiatt csak olyan leletekre alkalmazható, ahol valamilyen élőlényből (legtöbbször növényből) származó maradvány korát mérik. A módszer pedig az élőlény elpusztulásának idejét adja meg (igaz, ez általában nem tér el jelentősen a tárgy használatának korától).