Kettős csillag körül lehetnek bolygók?

A probléma a kettős csillagok bolygóival ha élni akarsz rajtuk, mert a pályájuk a legtöbb esetben hol az egyik, hol a másik csillag körül van, és így a nap-bolygó távolság nem egyenletes, ami miatt az egyik pillanatban iszonyú forróság van (mondjuk +150 fok), a másikban átkozott hideg (-200 fok).

Emiatt nem valószínű hogy ilyen rendszerben élet fejlődne ki bármelyik bolygón, különösen nem bonyolultabb mint pár egysejtű.

A csillagok méretétől, egymástól való távolságától függően, meg persze a bolygó tömegétől is függően vannak különböző lehetséges stabil bolygópályák.

Az biztos, hogy ezek csak iszonyatosan speciális esetben eredményezhetnek olyan bolygópályát, ami folyamatosan a földi élet értelmében "zöld zónában" van.

Ezért mondják, hogy kicsi az esély, hogy ikercsillag körül élő bolygót találjunk.

De ez nem jelenti, hogy nem lehet.

Az ikercsillagok önmagukban gyakori jelenségek, tehát azért egy galaxis méreteiben gondolkodva is jó esély van ikercsillagok körüli lakható bolygókra.

Az, hogy élő, élhető, de még az is hogy terraformálható-e vagy sem, nézőpont kérdése. Mellesleg az embert adott bolygóra formálni potenciálisan könnyebb, olcsóbb, és gyorsabb, mint a bolygót az emberhez, ami nagyon sok esetben csak részben, vagy ideigilenesen lehetséges.

Nem, nem ritka a kettős agy hármas csillag rendszer bolygórendszerrel sem, ha már a habitálbilis zónánál tartunk, lásd Gliese 667 (bolygó: Gliese 667Cc).

Nem keringhet sokáig 2 csillag körül egy bolygó még akkor sem, ha egyáltalán ez ideiglenesen stabil és léptékben is megoldható bolygópályaként valahol található lenne, mert darabokra tépné a 2 csillag inhomogén gravitikus tere. De simán van kettős, hármas csillagrendszer, amelyek csillagai egyenként bolygókkal rendelkeznek (a Gliese 667C esetrében például héttel is). Vagyük az egyszerűbb példát, a kettős csillagrendszert amelyek egyike bolygórendszerrel rendelkezik: bolygók keringenek a napjuk körül, a két csillag meg egymás körül, a bolygók eliiptikai síkja merőleges a két csillag éltal meghatározott tengelyre, így azok mozgása kiegyenlíti az ijnterferáló második csillag gravitikus terét. Simán lehet stabil, és van is ilyen rendesen (és valóban, a kettős csillag nagyon gyakori jelenség, semmi extra).

"Nem keringhet sokáig 2 csillag körül egy bolygó még akkor sem, ha egyáltalán ez ideiglenesen stabil és léptékben is megoldható bolygópályaként valahol található lenne, mert darabokra tépné a 2 csillag inhomogén gravitikus tere."

Azért ez is csak léptékfüggő.

Mindenesetre egy ilyen bolygó valószínűleg nem lehet túl nagy, jó messze kell lennie a két csillagtól és közös tömegközéppontjuktól, mint keringési fókuszponttól.

És valóban az árapályerők miatt tutira nagy tektonikus aktivitása lesz, de a szétszakadás azért nem törvényszerű.

Két viszonylag kicsi csillag, jó közel egymáshoz, a bolygó is kicsi és jó messze van a napoktól. Így "elműködhet".

Ilyenben viszont földi értelemben lakhatót találni tényleg nehéz lehet. A Star Wars Tatuinja az egyetlen ,amit ismerek. :)

Én csupán az elvi lehetőségét vetettem fel, "papírforma szerint lehet két csillag elég közel és egy bolygó elég messze, hogy "elműködjön". Végülis a két csillag "eredő" tömegvonzása ott tarthat egy bolygót egy szinte szabályos ellipszis-, bár inkább körpályán.

Csak egy ilyen rendszerben lehet, hogy tovább lehetne stabil egy bolygó, mint a két egymást gyilkoló csillag.

Én sem tudok ilyen csillagpárról, aminek lenne is bolygója, de azért nem zárom ki a lehetőségét.

A két csillag egymás körüli gyors keringése miért tenné lehetetlenné bolygó megtartását? Nem kötözködés, kérdés.

Mert a bolygók vagy befogott törmelékbúl alakulnak ki, vagy a csillaggal egyidőben. Ha a csillagok hamarabb keringtek egymás körül, nem alakul ki "közös" bolygó mert azok nagy mértékben változó gravitikus tere vagy az egyik, vagy a mási felé tereli a törmeléket. Befogott törmelék vagy bolygó stabilizálódó pályájára a két csillag "tömegközéppontja" körül ugyanezen gravitikus tér miatt nagyon kevés esély van, miven a szabad törmelék vagy kisbolygó nem igazábán közlekedik spriráli pályán.

Azért raktam idézőjelbe a tömegközéppontot, mert még ha ismernénk is ilyen bolygórendszert tfh. több bolygóval, a bolygók ekliptikája akkor sem lenne egy síkban, ami egyébként külön érdekes asztrofizikai problémákat vetne fel mind szatelliták (holdak) szempontjából, mind a bolygók egymásra gyakorolt hatásának szempontjából (extrém érzékeny rendszer lenne, egy aszteroida, egy napkitörés is felboríthatná).

Még valami, képzelj el egy ilyen rendszert, csak 1 bolygóval, ahol a bolygó keringése által kiváltott centripetális "erővektor"-t (idézőjel mert ekkora tömegeknél és léptéknél a pontmodell nagyon durva leegyszerűsítés) a két csillag gravitikus "erővektora" egyenlíti ki, plusz a bolygó a saját tengelye körül is foroghat, és a napok is szoktak. Ez tépné valószínűleg darabokra bolygót, bár valószínű azért, hogy a bolygó saját tengelye körüli forgását csillagászati szempontból extrém léptékben fékezné nullára a két csillag gravitációs vonzása (amelyik a bolygó feléjük közelebbi oldalára nagyobb erővel hat, mint a távolabbira).

Most képzelj el egy baricentrikus rendszert, ahol a két csillag nem köthető össze egy fix tengellyel, hanem mindkettő elliptikus pályán kering egy szinguláris közös fókuszponttal rendelkező kettős elliptikus ív mentén, még durvább bolygó- és egyébként csillagromboló hatással.

Továbbra sem erőködök azért hogy márpedig nincs ilyen, de amíg és ameddig az asztrodinamika hasonlóképpen viselkedik mint minálunk errefelé, addig ahhoz nagyon speciális körülmények kellenének (matematikailag), hogy egy ilyen kialakuljon, még annál is sokkal speciálisabb, minthogy stabil lehessen.

Többes csillagredszer csillagonként saját bolygókkal minden további nélkül van, nem is ritka, itt a közelben sem (<100 parsec), annak ellenére hogy technikailag valamivel nehezebb felfedezni ("meglátni") magukat a bolygókat mint egy egycsillagos rendszerben (ez ugye hamis illúziót teremthet, miszerint rika, pedig nem az). Sőt, szimulációs úton kimutatható, hogy a bináris csillagrendszerek eseteinek és relatív méreteinek nagy többsége effektíve felgyorsítja a bolygóképződést - persze adott csillag körül.

#9:

Köszönöm, így tiszta a nullához konvergáló valószínűség.

Marad a Tatuin. :)

A bolygóforgás fékeződése így elvileg egy kötött keringést eredményez, ha jól értettem. Viszont akkor a két csillag miatt a tömegvonzási irányok csúnyán lengeni fognak, akkor érthető a bolygó szétcincálása.